Románia: gazdasági csoda vagy illúzió?

Gyors felzárkózás

Romániában a rendszerváltás után több, korábban szintén a keleti blokkhoz tartozó országgal szemben jó egy évtizedig alig történtek gazdasági reformok, a felzárkózás leginkább az EU-csatlakozási folyamat jegyében kezdődött el az ezredfordulón. 2007-től a felzárkózást az alacsony államadósságszint mellett a beáramló uniós források is támogatták, majd a 2010-es évek második felétől az expanzív, keresletélénkítő gazdaságpolitika lett a növekedés fő motorja. Az elért eredmények mindenképpen figyelemre méltók: 2015 és 2024 között az egy főre eső GDP az EU-s átlag 56 százalékáról 78 százalékra emelkedett. A termelékenységben még nagyobb az előrelépés, 2015-ben az EU-s átlag 58,7 százalékán állt az ország, míg 2023-ban már 84,2 százalékon. A GINI-index alapján a jövedelmi egyenlőtlenségek is valamelyest csökkenni tudtak, továbbá az IKT-szektor fejlesztésével a 21. század kihívásaira reflektáló, magas hozzáadott értékű területen tudta az ország a nemzetközi pozícióját erősíteni. Az elért eredmények önmagukért beszélnek, azonban a növekedés forrásai és az elért növekedés jövőbeli költségei már komoly kérdéseket vetnek fel.

Egyensúlyromboló növekedés és ikerdeficit

Az intenzív felzárkózás időszakában, 2015 és 2024 között egy év kivételével minden esetben meghaladta a román költségvetési hiány az uniós átlagot. 2019 óta a túlzottdeficit-eljárás hatálya alá esik Románia, két évben pedig az esetükben volt a legmagasabb (2019: 4,3 százalék; 2024: 9,3 százalék) az államháztartás hiánya a teljes unión belül. A többi tagállammal ellentétben a koronavírus-járvány után Romániában nem kezdődött el a költségvetés konszolidációja, sőt 2022 óta folyamatosan nő a hiány. Ennek oka, hogy az állam az elmúlt években jelentős mértékben növelte a közkiadásokat – különösen a nyugdíjak és a közalkalmazotti bérek emelésével –, miközben az adózási rendszer nem biztosított elég bevételt a kiadások fedezésére.

A meglehetősen expanzív politika mellett fontos kiemelni, hogy a lakosság a növekvő bérek ellenére nem a megtakarításait, hanem a fogyasztását növelte. Románia az egyetlen EU-tagállam, ahol tartósan negatív a megtakarítási ráta, ami azt mutatja, hogy a vizsgált időszakban a lakosság folyamatosan több jövedelmet költött el, mint amennyit megtermelt – tehát nettó értelemben eladósodott.

A költekező állam és a lakossági fogyasztás erőteljes bővülése a folyó fizetési mérlegre is negatív hatást gyakorolt: 2015 és 2024 között folyamatosan negatív volt az ország folyó fizetési mérlege, GDP-arányosan átlagosan mínusz 5,22 százalékot tett ki az időszak folyamán. A tartósan negatív folyó fizetési mérleg Románia esetében annak köszönhető, hogy az ország rendszeresen többet költött külföldi termékekre és szolgáltatásokra, mint amennyi bevétele származott ugyanezen tételekből. 

Romániában az ikerdeficit (együttesen jelentkező költségvetési hiány és deficites folyó fizetési mérleg) kialakulása nem új keletű probléma, azonban az eddigi gyors gazdasági növekedés, a geopolitikai pozíció és az alacsony államadósságszint miatt a befektetők sokáig nem büntették meg az országot, azonban a kiigazítás mostanra elkerülhetetlenné vált.

Az intenzív osztályon fekvő beteg

„Románia egy intenzív osztályon fekvő beteg” – így jellemezte az ország helyzetét az elmúlt napokban Radu Miruta gazdasági miniszter. A költségvetési konszolidáció most már elkerülhetetlenné vált, így a Magyarországon is a 2010-es évek előttről jól ismert „stop-and-go” politika fog megvalósulni a következő években. Ez azt jelenti, hogy a keresletélénkítéssel megvalósított, fogyasztásvezérelt gazdasági növekedést komoly megszorítások fogják követni.

A bejelentett intézkedések alapján az alkohol, a dohány és az üzemanyag jövedéki adója emelkedni fog, nő az osztalékadó, befagyasztják a közszféra fizetéseit, megszüntetik a minisztériumok premizálási rendszereit, továbbá az állami vagyon egy részét is eladhatják. Az áfa általános szintje 19-ről 21 százalékra, a kedvezményes 5–9 százalék közötti kulcs pedig 11 százalékra emelkedik. Az oktatást is érinteni fogják a megszorítások: a tanárok terhelését fizetésemelés nélkül heti két tanórával növelik, a fizetett túlórázás lehetőségét csökkentik, illetve az állami tanulmányi ösztöndíjakhoz való hozzáférés lehetőségét is szűkítik. 

A következő években a megszorítások miatt a gyengébb gazdasági teljesítmény várhatóan tovább élezi majd az amúgy is instabil politikai helyzetet.

Románia elmúlt évtizedének gazdasági fejlődése mindenképpen elismerésre méltó, azonban gazdasági csodáról nem érdemes beszélni. Kérdés, hogy a jövőben is ezt a túlköltekezés-megszorítás politikát fogják-e folytatni, vagy a jelenlegi kiigazítás után fenntartható pályára tud állni a román gazdaság.