Egy irányba mutatnak a tervek
Még néhány nap, és Brüsszelben lezárul az egyeztetés a közösségi támogatási keretről (ktk), amely gyakorlatilag egy keretszerződés a magyar állam és az Európai Unió között a strukturális alapokból lehívható támogatások eloszlására. A Nemzeti fejlesztési terv (Nft) 5 operatív programban s különböző ágazati és regionális intézkedésekben határozza meg az elvégzendő feladatokat 2004- 2006 között. Minden egyes intézkedésnek megvan a maga programkiegészítő dokumentuma, amely tartalmazza többek között a támogatásra jogosultak körét, a támogatható projektek méretét és tevékenységek listáját, a programok hazai és EU-s finanszírozásának mértékét, illetve az elszámolható költségek szerkezetét.
A programkiegészítők brüszszeli átadásával a pályázati rendszer "üzembe helyezésének" utolsó fázisába lépett Magyarország. E dokumentumok szolgálnak ugyanis a 2004-től megjelenő pályázati kiírások szövegének alapjául, s már több helyen, például az interneten is (www.nfh.hu) elérhetőek, így a majdani pályázók már most megtudhatják a legfontosabb információkat a támogatásokkal kapcsolatban.
A strukturális alapokból igényelhető támogatások közvetlen haszonélvezői alapvetően három csoportba oszthatók. A források megszerzésére pályázhatnak egyrészt önkormányzatok, önkormányzati tulajdonú intézmények (pl. iskolák, kórházak) és egyéb költségvetési intézmények is. Az önkormányzatokat és intézményeiket elsősorban a humán erőforrás fejlesztése operatív program (hefop), a regionális operatív program (rop), valamint a környezetvédelmi és infra-
struktúra operatív program (kiop) támogatja. Ezek keretében fejleszthetik például az iskolák és bölcsődék oktatással összefüggő integrált szolgáltatásaikat, bővíthetik az önkormányzatok elavult számítógépparkjukat.
Az önkormányzatok és intézményeik támogatási intenzitása a legmagasabb az összes célcsoport közül, a projekthez általuk biztosítandó önerő mértéke 10 százalék körül alakul, a fennmaradó részt a magyar állam és az Európai Unió finanszírozza. A kisebb, szegényebb vagy hátrányos helyzetű régiókban található önkormányzatoknak így is probléma lehet az uniós átlagnál jóval alacsonyabb önerő mértékének biztosítása. E téren többféle megoldás lehetséges. A legkézenfekvőbb konzorciumok létrehozása a közeli, hasonló fejlesztési elképzelésekkel rendelkező önkormányzatokkal (vagy akár civil szervezetekkel, gazdasági társaságokkal). Több kisebb önkormányzat együttműködésével meg lehet alapozni a fejlesztési program pénzügyi hátterét, a széles körű partnerségi kapcsolatok meg amúgy is értékes pluszpontokat érnek majd az elbírálásnál. A másik megoldás lehetne a kereskedelmi bankok által kiajánlott kiegészítő hitelek strukturális alapokból finanszírozott projektekhez.
Az egyes intézkedésekre készített konkrét programkiegészítők egymással koherensek, a támogatott fejlesztések egy irányba mutatnak, a Nft-re és a ktk-ra épülnek. Lesznek olyan önkormányzati fejlesztési csomagok, amelyek esetében a projekt egyes fázisait más strukturális alapból és más operatív programból lehet majd támogatni. Erre jó példa az önkormányzati szolgáltatások modernizálását szolgáló e-önkormányzat intézkedés. Ebben az esetben a szükséges infrastruktúra-fejlesztést az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERDF) támogatja a gazdasági versenyképesség operatív programon (gvop) keresztül, a rendszer kezeléséhez szükséges munkaerő szakképzését pedig az Európai Szociális Alap (ESF) a regionális operatív programban.
Egyes költségvetési intézmények és nagy állami vállalatok központi kiválasztás útján is kaphatnak forrásokat, amennyiben ezt az előírások lehetővé teszik. Az ilyen intézmények ugyan nem pályáznak a forrásokért, ennek ellenére projektjeiket ugyanúgy el kell fogadtatni a támogatások elnyeréséért. Az aktív munkaerő-piaci programok megvalósításához biztosított források felett a Foglalkoztatási Hivatal rendelkezik majd. Az intézmény ebből fogja finanszírozni a munkanélküliség megelőzését és kezelését (képzés, tanácsadás, közvetítés) célzó programokat, illetve lehetőség nyílik az európai szintű szolgáltatások biztosításához elengedhetetlenül szükséges technikai háttér megteremtésére is. A nemek közötti esélyegyenlőség kiemelten fontos terület az Európai Unióban, az elv érvényesítéséhez szükséges kettős megközelítés egyik pillére a nők munkaerőpiacra való visszatérésének segítése (foglalkoztathatóság javítása, önfoglalkoztatóvá válás támogatása, család és munkahely összehangolása). Központilag kiválasztott kedvezményezett lesz előreláthatólag az EU javaslata alapján a Budapesti Közlekedési Vállalat is, amely az elővárosi közlekedés fejlesztéséhez kaphat támogatásokat a környezetvédelmi és infrastruktúra operatív programból (kiop).
A kórházak részesülnek a legmagasabb támogatási intenzitásból, az általuk biztosítandó önerő mértéke 6-7 százalék körül mozog majd. E területen is lesz kiemelt, központilag támogatott projekt, a Debreceni Egyetem Regionális Egészségcentrum modellintézményének kialakítása. A regionális jelleggel működő intézmény a szív- és keringési, daganatos megbetegedések teljes vertikumát fedi le, és az egyes betegségcsoportok kezelésének minden fázisát felöleli (szűrés, diagnosztika, konzervatív, illetve műtéti terápia, rehabilitáció, gondozás). A program magas szintű konzíliumot, képzést, továbbképzést, illetve kutatást biztosít a régió szakemberei számára. Térségi diagnosztikai, szűrőközpontok létrehozására vagy informatikai fejlesztésekre csak a három hátrányos helyzetű régió (Észak-Magyarország, Észak-Alföld és Dél-Dunántúl) egészségügyi intézményei pályázhatnak, így az egészségügy egyre súlyosbodó helyzetének megoldása továbbra is döntően nemzeti hatáskör marad.
A második kiemelt kedvezményezetti kör nem kevésbé nehéz anyagi helyzetben lévő civil szervezeteké és egyházaké lesz. Gyakran elhangzik, hogy a programkiegészítőben megjelent támogatható projektméretek túl nagyok, és ez gyengíti az ország abszorpciós (támogatáslehívási) képességét. Ennek oka a strukturális alapok felhasználására vonatkozó egyik alapelv, a koncentráció elve. E szerint a projektméreteket a lehető legmagasabb mértéken célszerű megállapítani, hogy az egyes fejlesztési források ne forgácsolódjanak szét, hanem a támogatott területeken mérhető legyen a kiutalt pénzek hatása. A megoldás strukturális alapok egy másik alapelvében rejlik: a partnerség elvében. Ennek lényege, hogy a pályázók ne külön-külön folyamodjanak támogatásért, és ne egymásnak adott esetben ellentmondó fejlesztéseket valósítsanak meg. Gyakorlatilag minden pályázatnál előnyt élveznek a társulási szerződés segítségével konzorciumba tömörülő pályázók, akik közösen már képesek lehetnek a szükséges önerő kiállítására. A támogatható projektméretekhez szükséges önerőt kiállítani nem képes civil szervezeteknek ilyen társulásokat kell majd kialakítani más civil szervezetekkel, önkormányzatokkal vagy gazdasági társulásokkal. Az EU ezen keresztül is igyekszik biztosítani, hogy a támogatott projektek társadalmi elfogadottsága és bázisa a lehető legszélesebb legyen, illetve a helyi érdekcsoportok megállapodjanak a fejlesztési irányokat illetően. A civil szervezetek részvétele az EU-s pályázatokban elsősorban egyes korábban az állam által ellátott feladatok átvételét illetően jelenik meg. Így a civil szervezetek és egyházak fejleszthetik egyes a szociális gazdasággal összefüggő szolgáltatásaikat, de bekapcsolódhatnak az önkormányzatok és iskolák által végrehajtott programokba is társult tagként.
A harmadik kiemelt célcsoport a kis- és középvállalkozásoké, akik közvetlenül a gazdasági versenyképesség operatív program támogatásaiból fognak részesülni. A támogatás mértéke esetükben 50 százalék körül lesz, de a hátrányos helyzetű régiókban elérheti a 65 százalékot is. A legnagyobb érdeklődés - az uniós gyakorlatnak megfelelően - a technológiafejlesztés, illetve ingatlanfelújítás és -építés lesz. Az ilyen jellegű pályázatok már ismerősek lehetnek a Széchenyi Vállalkozásfejlesztési Programban vagy PHARE-programokban részt vett vállalkozások számára, hiszen az EU egyenesen megkövetelte a korábbi, sikeres fejlesztési programok folytatását a Nemzeti fejlesztési terv keretein belül is.
Az Európai Unió különösen erősen támogatja humánerőforrás-fejlesztéssel és partnerségi kapcsolatok kialakításával öszszefüggő programokat a csatlakozó államokban. Az embereknek a fejlesztésről elsősorban a technológia- és infrastruktúrafejlesztés jut eszébe, ugyanakkor a beszerzett technológia nem ér sokat a kezeléséhez szükséges szakképzett alkalmazottak nélkül. Ennek köszönhetően az Európai Bizottság megemelte az ilyen jellegű fejlesztéseket támogató Európai Szociális Alap részvételi arányát a csatlakozó államok nemzeti fejlesztési terveiben. Ugyan ez esetekben nem maga a vállalkozás lesz a pályázó, hanem valamilyen oktatási intézmény vagy önkormányzat, az intézkedések végső haszonélvezője azonban az EU-s pénzekből támogatott képzéseken részt vevő menedzserek és alkalmazottaik lesznek.
Hasonlóan kiemelt cél a vállalatközi, illetve vállalatok és intézmények közötti együttműködések kialakítása. Az Európai Unió így közvetlen eszközökkel igyekszik erősíteni az érintett helyi véleményformáló csoportok összefogását. Az együttműködést kialakító konzorciumok később nagyobb eséllyel pályázhatnak, és projektjeik életképesebbek lesznek. Ezek a pályázatok gyakorlatilag egyfajta projektgeneráló szerepet látnak el, és a későbbiekben akár hozzájárulhatnak nem kifejezetten a strukturális alapokból támogatott fejlesztési programok megvalósításához is. Az ilyen együttműködések leglátványosabb már működő példája a különböző kutatóintézmények, egyetemek és gazdasági társaságok együttműködése.
