Bajban a Chanel és a Gucci: 50 millió vásárló tűnt el a luxuspiacról, miközben az EU digitális útlevelet adna a ruháknak
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságA luxusipar hosszú ideig egy egyszerű képletre épült: ha egy termék drágább lett, attól kívánatosabbá vált. A világjárvány után azonban a legnagyobb divatházak ezt a logikát végletekig feszítették. A Bain & Company elemzése szerint a luxusszektor növekedésének jelentős része az elmúlt években nem az eladott darabszám emelkedéséből, hanem az árak növeléséből származott. Egyes prémium kategóriás kézitáskák ára öt év alatt akár meg is duplázódott. A legismertebb példa a Chanel ikonikus Classic Flap táskája. Míg 2019-ben az Egyesült Államokban nagyjából 5800 dollárért lehetett megvásárolni, ma már 11 ezer dollár körüli összeget kérnek érte. Ez közel 90 százalékos drágulás, miközben ugyanebben az időszakban az amerikai infláció összesen nagyjából 25 százalék volt.
Elfogyott a státuszra vágyó középosztály – bajban a luxuspiac
A luxusmárkák üzleti modellje soha nem a milliárdosokra épült. Az igazi profitot az úgynevezett aspirational shopper réteg termelte meg: azok a felső-középosztálybeli vásárlók, akik évente egy-egy designer táskával, cipővel vagy órával jutalmazták magukat. Most éppen ők tűnnek el a piacról.
A Bain becslése szerint 2024 és 2025 között mintegy 50 millió fogyasztó hagyta el a személyes luxuscikkek piacát.
A globális luxusszektor forgalma tavaly 364 milliárd euróra csökkent, ami az első érdemi visszaesés a pandémia óta. A vásárlók ugyanis egyre gyakrabban teszik fel a kérdést: valóban megér-e egy táska kétszer annyit, mint néhány évvel ezelőtt? A válasz sokaknál már nemleges.
Ennek nyertesei az úgynevezett „elérhető luxus” márkák lettek.
A Coach, a Ralph Lauren vagy a francia Polène olyan prémium termékeket kínál, amelyek ára töredéke a tradicionális luxusházakénak. A Deloitte idei luxusipari jelentése szerint a fogyasztók egyre inkább az ár-érték arány alapján döntenek, nem pusztán a márkanév alapján.
A gazdagok sem ugyanazt keresik
Miközben a középosztály kihátrál a piacról, a leggazdagabb fogyasztók továbbra is költenek. Csakhogy már nem ugyanarra.
A felső vagyonos réteg kiadásai továbbra is stabilak, azonban egyre nagyobb részük áramlik szolgáltatásokba.
Luxusutazások, exkluzív wellnessprogramok, privát klubtagságok és gasztronómiai élmények váltják fel a klasszikus státuszszimbólumokat. A jelenséget a piackutatók K-alakú luxuspiacnak nevezik. Az egyik ág tovább emelkedik, a másik lefelé tart. A luxuscégek reagálnak is a jelenségre. A divatházak egymás után nyitnak szállodákat, éttermeket és exkluzív klubokat. A táska vagy az óra egyre inkább egy életstílus-kínálat része, nem pedig maga a végtermék.
Az Európai Unió is átírja a szabályokat
A szektorra közben újabb nyomás nehezedik Brüsszelből. Az Európai Unió fokozatosan vezeti be a Digitális Termékútlevél-rendszert, amelynek célja, hogy a fogyasztók egy QR-kód segítségével visszakövethessék egy termék teljes életútját.
A luxusmárkáknak így nemcsak a dizájnt és a márkaértéket kell eladniuk, hanem bizonyítaniuk kell az eredetet, a fenntarthatóságot és az ellátási lánc átláthatóságát is.
Ez különösen fontos lehet a használt luxuscikkek piacán, amely a Bain szerint már a teljes luxusipar egyik leggyorsabban növekvő szegmense. Az elmúlt húsz év a márkaépítésről szólt. A következő húsz valószínűleg az átláthatóságról, a szolgáltatásokról és a valódi minőségről fog.
