A fogyasztók járnak rosszul? Éles kritika a magyar lakossági gázpiaci nyitásról

A magyar energiaszektor legtöbb cége jó ideje minden lehetséges eszközzel védi meglévő (monopol)pozícióját. Az Európai Unió által a fogyasztók érdekében szorgalmazott, megfelelően szabályozott liberalizáció lényegileg e kiskirályságok felszámolását célozza. Ennek fényében érdekes igazán, hogy Magyarországon – az államot is megelőzve – egy gázpiaci cég indította el a versenyt. Történik mindez úgy, hogy a megfelelő – a piaci szereplőket és a fogyasztókat egyaránt védő, a versenyt civilizált keretek közé szorító – törvények és jogszabályok teljesen hiányoznak. Az eredmény is azonnal láthatóvá vált: a szóban forgó cég (melynek versenyt generáló szándéka amúgy valóban tiszteletre méltó) arra a kérdésre, hogy milyen garanciát tudnak nyújtani leendő fogyasztóknak a gázszolgáltatás tekintetében úgy válaszolt, hogy az aggodalmak megalapozatlanok, a tulajdonos külföldi üzletembernek igen sok pénze van.

Továbbmenve: az Energia Klub jó ideje szorgalmazza, hogy a változatosság kedvéért a piaci szereplők azon is elgondolkodhatnának, hogy vajon még meddig érdemes a régi szabályokat, a nemritkán a szocialista időket idéző struktúrát védő utóvédharcokat folytatni. Lássuk be, ezen vállalatok vezetőinek többségét Amerikában rég kirúgták volna! Egy piacgazdaságban fejlesztési és nem védekezési stratégiákon szokás gondolkodni. Hölgyek, urak! Most megkapták, hiszen egy versenytársuk beelőzött és Önök hátrányból indulnak.

A magyar államigazgatás, valamint a politikai döntéshozatal állapota még lehangolóbb. Először is, piacgazdaságban azért finanszírozunk közpénzből bizonyos gazdasági szektorokat felügyelő intézményeket, hogy azok őrködjenek e szektorok megfelelő működése felett, különös tekintettel a fogyasztók érdekeire. A gázpiac felügyeletéért köztudomásúlag a Magyar Energia Hivatal felel. Ehhez képest a Hivatal egy főosztályvezetője úgy nyilatkozott, hogy ők nem látnak kivetni valót abban, ha egy gázpiaci cég megfelelő törvények hiányában indítja el a szolgáltatását. Az indoklás még hajmeresztőbb: a szolgáltatás megindításához a főosztályvezető szerint „elegendő volt, hogy a cég saját ügyfélszabályzatában kidolgozta a magára vonatkozó követelményeket”. Ettől a ponttól kezdve két eset lehetséges: vagy a Hivatal egy teljesen felesleges intézmény, mert majd a cégek jól kidolgozzák a működésükre vonatkozó szabályokat. Ennek egyébként szép, és igazán européer megvalósítását már láthattuk korábban is, például a Magyar Villamos Művek áramaukciója esetében. Avagy – és ez a második eset - az irányító politika hozta a Hivatalt kényelmetlen és kezelhetetlen helyzetbe. A stíluson a második esetben is lenne mit finomítani.

„Megnyugtatásul”, az utóbbi történt. A liberálisok vezette gazdasági tárca az elmúlt hónapokban egy tökéletesen inkompetens piacnyitást hajtott végre a villamosenergia-piacon, s mint a jelen helyzet mutatja, egyszerűen lemaradt a gázpiac felszabadításáról, melyet végül a magyar államigazgatás újabb dicsőségére egy magáncég hajtott végre.

A szereplők sora azonban még mindig nem teljes. Az igazi problémát ugyanis a politikai döntéshozatal rejti, mely gyakorlatilag a jelen, monopolisztikus állapotok fenntartására törekszik. Úgy tűnik, hogy a parlamenti képviselők számára valamiért az energiaipari lobbi érdekei mindig fontosabbak másokénál. Ahogy a villamos energiáról szóló törvénykezés során tapasztalhattuk, Magyarországon úgy szeretnénk végrehajtani az energetikai piacnyitást, hogy a gyakorlatban még évtizedekre megmaradjanak a monopóliumok. A Parlament Energetikai Albizottságának szocialista elnöke – aki szerint egyébként nagyon fontos a piaci verseny – olyan ideológiát gyárt a jelenlegi viszonyok fenntartását alátámasztandó, hogy a versenyt generáló új szereplő nem épített ki országszerte ügyfélszolgálati irodákat. (A parlamenti képviselők a közjó szolgálatára szegődtek, amit nehéz úgy értelmezni, hogy ún. ügyfélszolgálatok fenntartását írjuk elő, melyek tavaly télen már megmutatták, miben szolgálják az ügyfeleket: abban, hogy azok órákig szívhatták a jó levegőt januárban, miközben gázár-támogatásért álltak sorban.) Az állapotokon – vélhetően a fentiekhez hasonló okokból – természetesen az ellenzék sem siet javítani.

Az Energia Klub már többször jelezte, hogy a főbb szereplőknek lassan el kellene gondolkodnia. Most már viszont kár a fáradságért. Mint látható, a piaci erők utat törnek, ha szabályok hiányában is. Az ilyesminek azonban mindig ára van, melyet szép hagyományainkhoz híven várhatóan ismét a legkiszolgáltatottabbak fognak megfizetni.