Új európai gázpiac születik

Gázpiaci bejelentésdömping jelzi: körvonalazódik Európa új gázszállítási és -kereskedelmi rendszere. A projektek legnagyobbjához, az orosz gáz európai exportját szolgáló Déli Áramlat csőberuházáshoz Görögország éppen tegnap csatlakozott, várhatóan Szlovénia is társul, és Ausztria is érdeklődik. Szerbia már a taktikázásnál tart: csak a májusi parlamenti választás után kötelezi el magát, akkor viszont olcsóbban fogja kérni az orosz olajat és a gázt. Magyarországon megindult a vezetékszakasz itteni építésének előkészítése, bár szakértők szerint két csiszolnivaló is van a projekten: nagyobb biztonságot adna, ha a meglévő kormányközi megállapodáson túl a parlament is szentesítené a tervet, és szerencsésebb lenne, ha a beruházásra létrehozandó 50-50 százalékos magyar–orosz állami vegyes vállalatban magyar részről egy kifejezetten e célra létrehozandó, „tisztán” állami vállalat venne részt az arra kijelölt MFB-leány helyett.

A Gazprom már a kereskedelmi tároló létesítéséről is tárgyal a vezetéki beruházásból kiszorított Mol Nyrt.-vel. A tervek „legalább” egymilliárd köbméteres kapacitásról szólnak, a valós méretről majd a gazdaságossági szempontok döntenek. Megjegyzendő, hogy a Gazprom ilyen tárolót az E.On Földgáz Storage Zrt.-vel is létesíthet, sőt az osztrák OMV-vel is dédelget ilyen jellegű terveket.

Európa másik nagy gázprojektje, a Nabucco innenső végén a beruházás orosz érdekektől való függetlenségével, a túlsó végén az ellátásával kapcsolatos aggályok tetőznek. Nehezen emészti meg a piac, hogy a Gazprom megvette a baumgarteni gázközpont felét, a Déli Áramlat és a Nabucco majdani európai végállomását. Az uniós versenyhatóságok már vizsgálják az így megbillenő gázpiaci egyensúlyokat, sőt azt is, mi lesz, ha a Gazprommal szoros kapcsolatot ápoló osztrák OMV a Mol megvásárlásával megkétszerezi a Nabucco projekttársaságban meglévő részesedését. Július 22-re várható az állásfoglalás az esetleges frigyről, amely – mint közölték – „számos, stratégiailag fontos európai piacot érintene”.

Kétes értékű uniós siker, hogy a minap Türkmenisztán évi 10 milliárd köbméter gázt ígért 2013-tól a Nabuccónak. Tényleges többletgáza ugyanis nincs, csak feltárandó, ahogyan a többi, Nabucco-forrásnak ígérkező országnak is. Ráadásul a gázukra számos más vevő van, például Kína.

A harmadik projekt keretében a Molhoz tartozó Földgázszállító Zrt. hozná közös ernyő alá a szomszédos országok gázvezeték-hálózatait. Új vezetéki összeköttetések is létesülnének a taghálózatok között, így az érintett országok könnyebben kisegíthetnék egymást ellátási zavarok idején. (Jó hír viszont, hogy hétfőn Ukrajna kifizette a Gazprommal szemben fennálló gázadósságát.)

Pezseg a politika is. Az USA aggódik az Európában erősödő orosz befolyás miatt, az uniós vezetőknek pedig az nem tetszik, hogy a Gazprom úgy erősítené európai politikai befolyását, hogy Romano Prodi olasz miniszterelnöknek ajánlotta fel az orosz–olasz Déli Áramlat projekt legmagasabb vezetői állását. (Vihart kavart Gerhard Schröder volt német kancellár kinevezése is az orosz–német Északi Áramlatnál.) „Az USA a gázellátással kapcsolatos biztonsági kérdések miatt aggódik, mint a hetvenes és a nyolcvanas években az úgynevezett Keleti Politika (Ostpolitik) idején” – válaszolt lapunknak Fraser Cameron, az EU-Russia Centre politikai tanácsadó cég igazgatója. Szerinte nem az energiahordozókért való Egyesült Államok–Európai Unió versengés áll a háttérben, kivéve persze, amikor a kaszpi térség olajáról és Irán szénhidrogénkincséről van szó.

Európa más importőrei ezt úgy oldják meg, hogy a liberalizált piacon is hosszú távú megállapodásokat kötnek a vevőikkel. Erre egyrészt régi kapcsolataik révén nyílik módjuk, másrészt a vásárlóikkal való tulajdonosi átfedések miatt.

A németországi E.On anyacég például sok, szintén a csoporthoz tartozó erőműnek szállít.

Szintén európai gyakorlat, hogy a gáz árába beolvasztanak olyan „befagyott költségfillért”, amellyel kipótolható a magasabb behozatali és az alacsonyabb eladási ár közötti különbség az importőrnél.

Európa más importőrei ezt úgy oldják meg, hogy a liberalizált piacon is hosszú távú megállapodásokat kötnek a vevőikkel. Erre egyrészt régi kapcsolataik révén nyílik módjuk, másrészt a vásárlóikkal való tulajdonosi átfedések miatt.

A németországi E.On anyacég például sok, szintén a csoporthoz tartozó erőműnek szállít.

Szintén európai gyakorlat, hogy a gáz árába beolvasztanak olyan „befagyott költségfillért”, amellyel kipótolható a magasabb behozatali és az alacsonyabb eladási ár közötti különbség az importőrnél.-->