A vagyonadó törvénytervezet szerint az alapja a lakóingatlan adóév első napján fennálló forgalmi értéke. Az adó évi mértéke pedig az adóalap 50 millió forintot meg nem haladó része után 0,35 százalék, az adóalap fennmaradó része után 0,5 százalék. Az ingatlanok számított értékét területileg – kerületenként és megyénként – meghatározott átlagos négyzetméterárból és a hasznos alapterületből, valamint az adott ingatlanfajtára vonatkozó módosító tényezők alapján állapítanák meg.
A számítást – ami egyelőre csak tervezet – célszerű akkor is elvégezni, ha az ingatlan forgalmi értékét az adóköteles limit alá becsüljük, hiszen, ha a törvénytervezet alapján 30 millió feletti összeg jön ki, adót kell fizetni. A döntés elleni fellebbezés, értékbecslés kérése gyakorlati menete azonban továbbra sem tisztázott.
Az Otthon Centrum szerint a területileg megállapított átlagos fajlagos ár azonban nem alkalmas az ingatlanok valós piaci értékének megállapítására, és a kerületi és megyei szintnél mélyebben, jobban szegmentálva kellene az átlagárakat definiálni. Felmérést végeztek 2008. május és 2009. április közötti időszakra vonatkozóan, az Otthon Centrum által, 27 millió forint felett eladott használt budapesti lakóingatlanok alapján.
Az elemzésből kiderül, hogy 18 kerület esetében a valós kötési árak „fölé lő” a számított érték. „Az összes budai kerület ide tartozik, itt ugyanis érvényesül, hogy a forgalom nagyobb részét és magának az állománynak is jelentős hányadát a forgalmas főutak mentén álló egykori bérházak társasházi lakásai adják, a kerületi átlagár-mutatót viszont magasabb presztízsű ingatlanokra „kalibrálták”. Ezzel szemben feltűnő, hogy a pesti belváros V. és VI. kerületében épp ellenkezőleg, átlagosan magasabbak a tranzakciós árak, mint a törvénytervezetben megállapított érték.” – hívta fel a figyelmet Valkó Dávid, az Otthon Centrum vezető elemzője.
