ASEAN országok kockázat-kiegyenlítése a bizonytalanság korában
Június 17-18-án került megrendezésre az ASEAN-Oroszország találkozója, amelyre szimbolikusan a G7 csúccsal egy időben került sor. Míg a G7 államok ismételten megerősítették egységes támogatásukat Ukrajna mellett, és megállapodtak az Oroszországra gyakorolt gazdasági nyomás fokozására. Addig az ASEAN országok – aminek soros elnökségét 2026-ban egyébként az USA szövetséges Fülöp-szigetek tölti be – jelezték, hogy igyekeznek diverzifikálni a kapcsolatrendszerüket, és tágítani mozgásterüket további partnerek felé is. Nem mellesleg Putyin elnöknek is kapóra jött a találkozó, mert demonstrálni tudta, hogy nincs elszigetelődve és továbbra is meghatározó szereplő a Globális Dél számára.
Azonban nem új geopolitikai pólus alakulásáról van szó, jóval inkább a délkelet-ázsiai államok tudatos kockázatkezelési stratégiájának megnyilvánulásának tekinthető. A 35 éve indult együttműködés idei találkozóján az ASEAN államok és Oroszország egyetértettek abban, hogy mélyíteni kell a gazdasági együttműködést, diverzifikálni kell a kereskedelmet, valamint erősíteni kell az élelmiszer- és energiapartnerségeket annak érdekében, hogy kezelni tudják a Hormuzi-szoros lezárása által felszínre hozott sérülékenységeket, amelyek globális üzemanyag- és műtrágyahiányhoz vezettek. Ennek érdekében meghatározták a kereskedelmi, energetikai és biztonsági együttműködés bővítésének mérföldköveit.
Négy közös dokumentumot is elfogadtak, köztük a 2026-30-as stratégiai cselekvési tervet, valamint energiaügyi és kulturális együttműködésről szóló nyilatkozatot.
Több ASEAN-tagállam, köztük a Fülöp-szigetek, Indonézia, Thaiföld és Vietnam, már importált orosz nyersolajat, vagy érdeklődését fejezte ki annak vásárlása iránt, miután az iráni háború nyomán megugrottak a globális üzemanyagárak. Több állam bilaterálisan is egyeztetett az orosz elnökkel, aki úgy nyilatkozott, hogy ez egy olyan stratégiai partnerség, amely a geopolitikai turbulenciák közepette alapvető stabilizáló tényezőként szolgál az ázsiai-csendes-óceáni térségben, hozzájárulva egy kiegyensúlyozott biztonsági architektúra kialakításához.
ASEAN számokban
Ha a számokat nézzük, akkor ugyan a kereskedelmi forgalom 2024-ben elérte a 17,8 milliárd dollárt az ASEAN államok és Oroszország között, de ez továbbra is meglehetősen mérsékeltnek tekinthető, főleg a többi szereplőhöz képest. Az ASEAN teljes 3,84 ezermilliárd kereskedelmének az orosz reláció alig 0,5 százalékát adta. Összehasonlításképpen a térség első öt kereskedelmi partnerét nézve a Kínával folytatott árukereskedelem 772,4 milliárd, az USA-val 453,2 milliárd, az EU-val 292,8 milliárd, de a Japánnal és Indiával folytatott kereskedelem is többszöröse az oroszénak.
A befektetési kapcsolatokban még nagyobb az eltérés:
- az USA 42,1 milliárd,
- az EU mintegy 20 milliárd,
- Kína 19,3 milliárd,
- Japán 17,5 milliárd dollárnyi közvetlen tőkét fektetett be a térségben,
- míg Oroszország nem szerepelt a régió meghatározó FDI forrásai között.
Oroszország így nem tekinthető az ASEAN önálló gazdasági pólusának, jelentősége sokkal inkább néhány stratégiai termékcsoportra, mindenekelőtt az energiahordozókra, gabonára, műtrágyára korlátozódik.
Az amerikai-kínai versengésben Oroszország nem valódi harmadik pólus az ASEAN számára. Főleg, hogy az ASEAN országok számos kérdésben ellentétes álláspontra helyezkednek el. Ugyanakkor ez a partnerség egy ügyalapú rugalmas együttműködési mechanizmust kiépítve hozzájárulhat a kapcsolati diverzifikációhoz, különösen az energiaellátás területén.
Ennek az ASEAN stratégiai kockázatkiegyenlítésének egyik legbeszédesebb példája Szingapúr. A városállam egyszerre fontos partnere az Egyesült Államoknak és Kínának, miközben Oroszországgal szemben az ukrajnai háború után pénzügyi szankciókat is bevezetett. Mégis részt vesz az ASEAN keretében folytatott egyeztetésekben, ha azok saját érdekeit szolgálják. Ez jól mutatja, hogy a hedging nem értéksemleges lavírozás, hanem olyan stratégia, amely egyszerre tart fenn elvi különbségtételt és gyakorlati együttműködést.
A nemzetközi rend eróziója, a gazdasági fejlődési modellek töredezése és a stratégiai bizalom krízise egyre szűkebb mozgásteret hagy a térség államainak. Ekkor értékelődik fel a hedging művészete, amely egyszerre jelent együttműködést, óvatosságot és korlátozott ellensúlyozást. Egyfajta geopolitikai kockázatkezelésként, biztonságra való törekvésként is értelmezhető a bizonytalan és instabil körülmények, így a nagyhatalmak a nagyhatalmi rivalizálás korában. Délkelet-Ázsiában ez a szemlélet történelmi tapasztalatokból is táplálkozik. A régió államai jól tudják, hogy a nagyhatalmi versengés szűkíti a választási lehetőségeiket, ezért kapcsolati diverzifikációval, többoldalú diplomáciával és ügyalapú együttműködésekkel próbálják csökkenteni a kiszolgáltatottságukat. Ebbe a logikába illeszkedik az ASEAN-Oroszország találkozó. Nem egy szilárd elköteleződésről van szó Oroszország mellett, hanem arról, hogy a térség országai igyekeznek bővíteni a partnereik körét, és pragmatikus együttműködést kialakítani és nem engedik, hogy blokkokba kényszerítsék őket, tudatosan igyekeznek mozgásterüket szélesíteni. Ez a logika az európai gazdasági szereplők számára is jelzi, hogy a globális piacok nem blokkosodnak, hanem egyre inkább rugalmas hálózatokba szerveződnek.
