A prosztatamegnagyobbodás kezelése

Szövettanilag simaizomsejtekből és mirigyhámból épül fel, melyet kötőszövetből álló tok határol. Mirigyei tejszerű folyadékot termelnek. Szexuális aktus során az izmok összehúzódása ezt a folyadékot a húgycsőbe juttatja, ahol a spermiumokkal és egyéb váladékkal keveredve létrejön az ondófolyadék. A prosztata működését a vegetatív idegrendszer, valamint a férfi nemi hormonok szabályozzák. A prosztata korral összefüggő természetes növekedése nem feltétlenül jár vizelési panaszokkal.

Születéskor a férfiak prosztatája borsónyi nagyságú. Gyermekkorban nagyon lassan növekszik, de pubertáskorban hirtelen növekedésnek indul. A felnőttére jellemző, leginkább a szelídgesztenyére hasonlító méretet és formát a huszadik életév táján éri el. Negyven-ötven éves korig általában változatlan nagyságú marad, majd a legtöbb férfinál ismét növekedésnek indul. Ezt a növekedési folyamatot nevezzük jóindulatú prosztatamegnagyobbodásnak (hiperplasiának), melynek során a sejtek száma gyarapszik.

A jóindulatú elváltozások általában a mirigy központi részében alakulnak ki, míg a rosszindulatúak a külsőbb területeken. Ez alól persze lehetnek kivételek. A prosztata húgycsőhöz való viszonyából ered a vizelési panaszok nagy része.

A jóindulatú prosztatamegnagyobbodás által okozott panaszok elemzésekor azt találták, hogy az 55 évesek közel 25 százalékánál, a 75 évesek több mint felénél fordul elő vizelési zavar.

A prosztata mérete, működése, szöveti szerkezete nagymértékben függ a férfi és női nemi hormonok egyensúlyától, de a vizeletürítés szabályozásában részt vevő stresszhormonok is hatással vannak rá. A zavar kialakulásának oka a hormonális egyensúly felborulása, mely a helytelen életmód következménye. Az ülőmunka, főleg puha széken, a folyamat kialakulását segíti.

Akkor lehet bajra következtetni, ha vizeléskor a vizelet nehezebben indul el, néha igen vékony sugárban ürül, és ezért egy-egy hólyagkiürítés sokáig elhúzódik. Lehet a vizeletürítés nehezített, sőt teljesen gátolt is. Vannak olyan betegek, akiknek jelentős mértékű prosztatamegnagyobbodása ellenére sincsenek tünetei, míg másoknak kifejezett vizelési panaszai hátterében alig mutatható ki a prosztata megnagyobbodása.

A tünetek két csoportra oszthatók: ún. obstruktív és irritatív tünetekre. Az első csoportért a megnagyobbodott prosztata a felelős, mechanikusan szűkítve a prosztatában haladó húgycsőszakaszt. A vizelet akadozva, erőlködésre indul, sugara gyengül, hasprést alkalmaz a beteg vizelés közben. Gyakori vizelési inger, többszöri éjszakai felkelés jellemzi. Végül teljes vizeletelakadás léphet fel.

Az irritatív tünetekért a hólyagnyak és a prosztata simaizomelemeinek tónusfokozódása a felelős. A beteg úgy érzi, hogy a hólyagja nem ürül ki, szakaszos vizelésről és hirtelen jelentkező, parancsoló vizelési ingerekről számol be. Jellemző panasz lehet a vizelet visszatartásának képtelensége az ingerek esetén és az akaratlan vizeletelcsepegés.

A prosztatamegnagyobbodás gyógyszeres kezelése nem teljesen megoldott. Kisebb nagyobbodás esetén, amely még nem okoz komoly vizelési problémákat, a különböző növényekből (tökmag, amerikai törpepálma) kivont, általában telítetlen zsírsavakat és egyéb antioxidáns anyagokat tartalmazó, vény nélkül kapható készítményekkel jó eredményeket lehet elérni. A komolyabb vizelési problémáknál már a prosztata simaizomsejtjeire közvetlenül ható, azok összehúzódását gátló és a prosztata tömegét csökkentő gyógyszerek jönnek szóba.

A prosztata izomtónusának csökkentésével fejtik ki szűkületet és irritációt gátló hatásukat az úgynevezett alfa-blokkolók. Ha az izomtónus adott érték fölé kerül, akkor az ellenállás leküzdése miatt a hólyag nyomása megemelkedik, majd a vizeletürítés zavarttá válik: szakaszos, tökéletlen lesz, esetleg vizeletelakadás alakul ki. Ezt a nyomást csökkentik az alfa-blokkolók.

A jóindulatú prosztatamegnagyobbodásban szenvedő betegeknél alkalmazott szelektív alfa-blokkolók hatására visszaállt alacsony húgycsőnyomás esetén a vizelet ürítése normálissá válhat, a panaszok pedig gyorsan és jelentősen csökkenhetnek. A mellékhatások szempontjából elsősorban a szelektív alfa-blokkoló készítmények kedvezőbbek. A húgycső körüli mirigyek szűkületet okozó burjánzásának csökkenését biztosító, úgynevezett 5-alfa-reduktáz enzimet gátló szerek a mirigyállomány növekedését lassítják, és részben visszafejlesztik. Ezt az eredményt a férfi nemi hormon átalakulásának gátlása biztosítja, ugyanis a mirigyállomány időskori burjánzása az utóbbi hormon szintjének emelkedésével hozható összefüggésbe. A panaszokat lassan, 3–6 hónap alatt csökkentik.

A mai orvosi gyakorlatban a jóindulatú prosztatamegnagyobbodást általában alfa-blokkolóval kezeljük. Amennyiben a prosztata nagyméretű, az 5-alfa-reduktázt gátló szert alkalmazunk. A várt tüneti javulás elmaradása esetén kombinált kezelést alkalmazunk. Egyre elterjedtebb ez a terápiás módszer, melynél a két szert együtt alkalmazzuk, s ennek eredményeként a prosztata mérete is csökken, és a vizelési tünetek is javulnak. A rendelkezésünkre álló gyógyszerek köre egyre hatékonyabb szerekkel bővül, így lehetőség van minden beteg számára a legmegfelelőbb terápia beállítására.