Medvegyev: mást várunk az EU-tól

„Az energiaszektor befektetőinek biztonságos és kevésbé kockázatos szabályozási környezetre van szüksége, véli az Európai Bizottság (EB), ezért a 2030-ig mutató környezetvédelmi irányelveket ezt szem előtt tartva alkotta meg” – írja Alekszandr Medvegyev a European Voice című lapban közölt cikkében. A Gazprom igazgatósági tanácsának elnökhelyettese és a Gazprom Export főigazgatója szerint ez a törekvés rendjén is van. Az energiaszektor átlátható, de szabályokra épülő és diszkrimináció-mentes jogi keretet igényel, ahol a beruházási döntéseket maguk a piaci szereplők hozzák és nem a bürokrácia.

Az orosz állami gázexport monopolcég vezetője azonban úgy látja, hogy a jó szándék kommunikálása ellenére az Európai Unió nem ilyen típusú jogszabályokat fogadott el az utóbbi időben. Az EU ugyanis kiragad egy-egy, „a közösség érdekét szolgáló” beruházást és azok ügyét támogatja, míg más projekteket a bürokrácia eszközeivel akadályoz. Ahogy Medvegyev fogalmaz, ez a fajta hozzáállás az EU-nál az okos szabályozásra való törekvést abszurditásba fordítja, ráadásul rossz üzenetet közvetít a befektetők felé.

Medvegyev szerint az Európai Unió vezetői akkor tudnák kiépíteni a szabad és biztonságos energiapiacot, ha azt minél nyitottabbá tennék a lehető legtöbb befektető számára. Ezen felül arra kellene törekedniük, hogy az egyes projektek ne kaphassanak politikai támogatást, míg mások ellehetetlenülnek. Káros az uniónak az az üzenete is, amit a külföldi gázellátók látnak, hogy már nem érdemes projekteket indítaniuk az ellátó szegmensben.

Előrejelzések szerint az európai gáztermelés a következő évtizedekben drasztikusan fog csökkenni, a legjobb esetben is csak részlegesen lesz képes fedezni ezt a kiesést a nem konvencionális gázszektor lassú fejlődése. Az is nagyon valószínű, hogy Európa ezen felül gázimport-hiánnyal is szembesül majd, ha pedig most nem hagyja érvényesülni az ellátókat az EU, később ráfizethet. Ezeknek a külföldi forrásoknak van meg ugyanis a megfelelő háttere ahhoz, hogy véghezvigyenek egy-egy ellátó projektet. Az EU viszont, finoman szólva, nem látja szívesen a befektetőket, véli Medvegyev. Például az OPAL vezeték, az Északi Áramlat meghosszabbítása évekig csak fél kapacitáson működött, mert az EB úgy döntött, hogy az orosz gáz mellett ugyanannyi, más forrásokból származó gáznak is kell benne folynia. Az EB annak ellenére ragaszkodik ehhez az elvéhez, hogy nincs jelentkező a Gazprom mellé. Ha figyelembe vesszük, hogy az Északi Áramlat az EU prioritásai közé tartozik, szembetűnő, hogy mégis mennyire messze van a közösség a szabályozás kockázatainak megoldásától, amelyeket 2030-ig muszáj lenne megoldani.

A szabályozás kockázatai az EU energiamixét is veszélyeztetik. A 2030-ig szóló tervezet legalább megkérdőjelezi a kötelező célok és a nyitott végű támogatási rendszerek hatékonyságát. Ezek, Medvegyev szerint nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Míg ugyanis az EU a pályáztatással volt elfoglalva, addig az USA az 1992-es szintre csökkentette a károsanyag-kibocsátását és Európába exportálta a felesleges szenét. „Most az USA az energiaigényes ipar visszatérését ünnepli, míg az EU a szénpor borította klímacéljai felett lamentál.”

Ha Európa komolyan szeretné elkerülni az ipar és saját maga hanyatlását, akkor hatékonyságot kell az energia- és a klímaváltozási rendelkezések középpontjába állítani. Éppen ezért a reális célokat kell maga elé tűznie és sokkal tovább kell terveznie 2020-nál. Ez nem lesz könnyű, de a politika által kiválasztott technológiák támogatása helyett fel kellene állítani egy szerényebb széndioxid-kvóta árakat. Ezáltal csökkenne a nyomás az eleve nyúzott állami kasszákon és az energiatechnológiát a piac szabályozhatná.

Nem kell különleges bánásmód

A Gazprom mindezek ellenére Európa elkötelezett beszállítója maradna. Ennek ékes példája a Déli Áramlat projekt, amely a Fekete-tengeren keresztül szállítana nagy mennyiségű orosz gázt, Olaszországba is. Ennek a vezetéknek a megvalósulását a cég saját zsebből állja és minden EU-s környezetvédelmi és energiapiaci szabálynak megfelel. „Nem kérünk különleges bánásmódot. De arra kérjük az Európai Bizottságot, hogy olyan módon alkalmazza az érvényes jogszabályokat, hogy a piaci szereplők betölthessék a feladatukat: ami energia-beszállítás, és nem félgőzzel.”