Mesterterv: elment az államtitkár Németországba, rájött, hogyan békülhet ki Magyarország Merz kormányával – "Van esély rá, hogy sikerüljön"

Pénteken és szombaton is Berlinből jelentkezett be a közösségi oldalán Magyar Levente, a Külgazdasági és Külügyminisztérium miniszterhelyettese. Fontos tárgyalások után összegezte az eredményeket és a benyomásait, amelyekből azt lehet leszűrni, mintha meglenne a mesterterv, hogy lehet kibékülni Németországgal.

A magyar–német viszony speciálisan alakult az elmúlt évtizedben. Egyfelől minden eddiginél erősebb volt a gazdasági összefonódás, elég csak a 

• Kecskeméten épülő második Mercedes-gyárra,
• a debreceni világklasszis, átadás előtt álló BMW-gyárra
• vagy az Audi győri visszavonhatatlan beágyazottságára gondolni.

Ugyanakkor a politika szintjén a 2015-ös migrációs krízis eltérő kezelését követően láthatóvá vált egy eltávolodás, amely Merkel távozását követően, a CDU felvizeződésével és a baloldal vezette kormánykoalícióval egyre terebélyesedett és végül szakadékká vált.

A Merz-kormány felállásával újra napirendre került a kérdés, hogy vajon van-e visszaút. Az új német, CDU-s kancellár bizonyos területeken konzervatívabb hangot ütött meg, ugyanakkor már rögtön az elején negatív kontextusban beszélt a magyar kormányról.

Magyar Levente friss beszámolóiból most úgy tűnik, látszik valamilyen remény a rendezésre. Nem meglepő, hogy a német–magyar politikai békéhez vezető út a gazdaságon keresztül vezet, méghozzá egy félig-meddig új területen.

Kibékülni Németországgal: most végre sikerülhet

A hosszú berlini tárgyalási nap mérlege: az új német nagykoalíciós kormánnyal továbbra sem értünk egyet bizonyos fontos kérdésekben, de mindemellett fokozott készség van a párbeszédre és az együttműködésre azokon a területeken, ahol közösek az érdekeink – kezdte szombati értékelését a miniszterhelyettes.

Rögtön jelezte azt is, hogy rengeteg munkát kell még ebbe a kapcsolatrendszerbe fektetni, de most,

– ígérte. Már csak az a kérdés, mire alapozza ezt az újonnan támadt reményt. Erre a válaszokat szintén ő adta meg a pénteki bejelentkezésében. Aznap azzal a felütéssel írt, hogy új dimenziók nyíltak meg a magyar–német katonai együttműködésben.

Felidézte, hogy Németország brutális méretű fegyverkezési programot hirdetett: a teljes magyar állami költségvetés másfélszeresének megfelelő összeget tervez évente haderőfejlesztésre fordítani.

– tette világossá. Erre azért van módunk, mert

1. Magyarország már a többiek előtt, jóval az ukrajnai háborút megelőzően felébredt, és elindította saját hadsereg-modernizációját,
2. ráadásul mindezt éppen német technológiára, tudásra és gyártókapacitásokra építette.

Ennek köszönhetően hazánk többéves versenyelőnyben van a német fegyvergyártó vállalatokkal való együttműködés terén a térség többi országához képest. Olyannyira, hogy az elmúlt években Magyarország rendre a német hadiipar legnagyobb megrendelői között volt világszinten.

Ez a német–magyar partnerség sokrétűen továbbfejleszthető, különösen most, hogy Berlin is maga mögött hagyja a világháború óta érvényesnek tekintett doktrínát, miszerint a német véderő nem lehet „túl erős”. Egy katonailag megizmosodott Németország képe persze Közép-Európában rossz érzéseket is kelthet, de miután a dolog eldőlt, ebből a helyzetből kell kihozni a lehető legtöbbet – elemezte Magyar Levente.

Ennek a mikéntjéről is egyeztetett Thomas Röwekamppal, a Bundestag védelmi bizottságának elnökével. Tény, hogy a legfontosabb biztonságpolitikai kérdésben, az ukrajnai háborút illetően sok mindent máshogy lát a két ország vezetése, azonban a végső célok – béke, biztonság és jólét Európában – ugyanazok.

Ezért bőven van tere az együttműködésnek a fenti szinergiák mentén – vonta le a végső következtetést a magyar politikus. Ez tehát a mesterterv, hogyan menthető át a gazdasági kooperáció a politikai döntéshozatal szintjére. Hogy beválik-e, azt az idő megmutatja.

Mindenesetre az könnyen belátható, hogy olyan szoros, nagy felelősséggel és téttel járó gazdasági kölcsönös kitettségben, mint ami Németország és Magyarország között létrejött, elemi érdeke és szükséglete a kormányoknak, hogy harmonikusan tudjanak együttműködni. Ezt azonban először mindkét oldalnak fel kell vállalnia.

Úgy tűnik, Magyarország most megtett (talán nem is az először) egy előremutató lépést ezen a téren. Érdekes lesz figyelni a német reakciót.