Borúlátóbb az OPEC

Visszafogta a nyersolaj iránti keresletre vonatkozó prognózisát az OPEC. A legnagyobb olajtermelő országokat tömörítő szervezet tegnap kiadott éves jelentése, a World Oil Outlook szerint az igény 2017-re 14 éves mélypontra, napi 28,2 millió hordóra eshet vissza. Ez a mennyiség 600 ezerrel kevesebb az egy évvel korábban prognosztizáltnál, egyúttal 800 ezer hordóval marad el a tavalyi tényleges vásárlásnál. Az OPEC úgy látja, hogy a következő időszakban egyedül jövőre nőhet a kereslet.

Ami a globális piacot illeti: a szervezet szerint jövőre 92,3 millió hordó lehet naponta, ami 700 ezerrel haladja meg az idei átlagot. Ezt követően éves szinten napi egymillió hordós növekményt jósolnak, ami százezerrel haladja meg a korábbi prognózisukat. A hosszabb távú növekmény alapja az, hogy a termelők bíznak a kínai és az indiai kereslet további növekedésében.

A szervezet jelenleg a világ olajszükségletének 40 százalékát biztosítja, ám ez az arány a jövőben eshet. A fő versenytárs az Egyesült Államok, ahol a pala-szénhidrogének termelésének felfutásával átalakíthatják az energiahordozó világpiacát. Az OPEC prognózisa is követi ezt: a szervezet jóslata szerint az USA-ból és a Kanadából származó olajból 2018-ban már 19,1 millió hordóra lehet vevő, ami 2,2 millióval haladja meg korábbi jóslatot.

A palaenergia-termelők számára azonban komoly gondot jelenthet az árak esése. Az elmúlt hetekben négy évvel ezelőtti – vagyis az arab tavasz miatti drágulást még nem tükröző – szintre esett vissza az olaj ára. A brent a nemzetközi piacokon hetek óta nyolcvan dollár körüli szinten mozog, ennél olcsóbban pedig már nem éri meg kitermelni az amerikaiaknak a olajat. Más kérdés, hogy a dollár elmúlt időszakban tapasztalt erősödése nyomán ezek a termelők is kevésbé árérzékenyek.

A világpiaci árakat egyszerre alakítják a világban zajló gazdasági-politikai történések – a líbiai termelés felfutása mellett az iraki harcok ellenére virágzó kurdisztáni termelés –, illetve a piacáért küzdő Szaúd-Arábia árpolitikája. A világ legnagyobb exportőrének számító ország inkább olcsóbban termel és szállít az Egyesült Államokba, csak azért, hogy legalább megtartsa jelenlegi piaci részesedését.

Ez utóbbi körülmény azt jelzi, hogy a csökkenő kereslet ellenére sem fogja vissza termelését az OPEC, amely hosszú ideje 30 millió hordós napi kvótát alkalmaz. Erről a szervezet november 27-i éves közgyűlésén születhet döntés. Itt ugyanakkor egységes álláspont születhet az árszintről is. A jelentésből azt tűnik ki, hogy a szervezet egyelőre 110 dolláron tartja az évtized végéig az átlagos árszintet, a kosár – amely a harmadik negyedéves 100 dolláros szintről a hét közepére már 78,11 dollárra esett vissza – 2025-re 124 dollárra nő.

Az ideális árszintről az OPEC-en belül sincs egyetértés. Amíg Szaúd-Arábia vagy Kuvait számára a piacszerzés a fő cél és költségvetésük számára sem jelent különösebb gondot az alacsonyabb ár, a dél-amerikai kitermelők, amelyek magas inflációval és államcsődhöz közeli helyzettel küzdenek, szeretnék feljebb tornázni. A világ legnagyobb olajkészletét birtokló Venezuela például dollárkészlete 96 százalékát az olajból szerzi, vagyis számára életbevágó az áremelkedés. Ugyancsak a magasabb, legalább 100 dolláros árszintben érdekelt a nyugati szankciókkal küzdő Irán, az iszlamistákkal harcoló Irak és Líbia vagy Algéria.

Az ideális árszintről az OPEC-en belül sincs egyetértés. Amíg Szaúd-Arábia vagy Kuvait számára a piacszerzés a fő cél és költségvetésük számára sem jelent különösebb gondot az alacsonyabb ár, a dél-amerikai kitermelők, amelyek magas inflációval és államcsődhöz közeli helyzettel küzdenek, szeretnék feljebb tornázni. A világ legnagyobb olajkészletét birtokló Venezuela például dollárkészlete 96 százalékát az olajból szerzi, vagyis számára életbevágó az áremelkedés. Ugyancsak a magasabb, legalább 100 dolláros árszintben érdekelt a nyugati szankciókkal küzdő Irán, az iszlamistákkal harcoló Irak és Líbia vagy Algéria.-->