Repedések a globális gyémántpiacon

Kétségtelenül a világ legexkluzívabb társaságai közé tartozik a De Beers három érdekeltsége. A kartellként működő, Dél-Afrikában alapított bányászvállalat – amely 1888-as létrejötte óta nem kisebb célt tűzött ki, mint hogy irányítsa a világ gyémántkitermelését és kereskedelmét – Londonban a Diamond Trading Company nevű cégen keresztül, Izraelben a Szindikátus nevű kartellen, míg Európa nagy részén a Central Selling Organization elnevezésű társaságon keresztül uralta a piacot.

Több mint egy évszázada a De Beers a kitermelt nyers gyémánt jelentős részét a kereskedők egy gondosan kiválasztott csoportjának adja el; a lista olyan neveket tartalmaz, mint a Tiffany & Co., a Graff Diamonds és a Bermudákon bejegyzett Signet Jewelers – ez utóbbi például a világ legnagyobb gyémántkereskedő vállalata.

A gyémántiparban a De Beers vevőjévé válni tehát sokáig az alapja volt annak, hogy egy kereskedő vállalat sikeres legyen és profitot tudjon termelni. Manapság azonban korántsem ennyire könnyű a sikerhez vezető út – írja a Bloomberg az iparágat elemző cikkében.

Csillogó üzlet

A De Beers az 1900-as évek elején még a világ gyémántkitermelésének 90 százalékát irányította, és bár a kitermelés egyre nőtt – és ezzel együtt, szokatlan módon, az árak is egyre emelkedtek –, és számos új szereplő jelent meg a piacon, még az 1990-es években is mintegy 85 százalékos volt a piaci részesedése. Ekkor még jó néhány országgal kizárólagos szerződése volt a gyémánt értékesítésére, ám a kétezres évek elején – nagy részben az antitröszttörvények megjelenésének következtében – a De Beersnek sorra szűntek meg a kizárólagosságot garantáló szerződései, és 2010-re 30 százalékra csökkent a részesedése.

Ezt ellensúlyozandó, a cég nagy hangsúlyt fektet az egyedi értékesítési stratégiájára. Minden évben tíz alkalommal Botswana főváro­sában, Gaboronéban gyűlnek össze a gyémántipar nagyágyúi, hogy a De Beers vásárán beszerezzék készleteiket. A társaság meghatározott áron kínál kis mennyiséget a limitált kereskedői körnek. A rendszer előnyös mind a kitermelőnek, mind a vevőnek, aki így kedvezményes áron jut az áruhoz.

Az utóbbi időben azonban a kedvezmények mértéke egyre csökken. Sok esetben a beszerzői árak magasabbak, mint az aktuális árfolyam, ezért a vevők csak vesztenek az ügylet során, állítják a Bloomberg által megkérdezett iparági források. Számos szereplő tehát az egykor virágzó üzlet helyett most súlyos gondokkal küzd.

A gyémántipar problémái két okra vezethetők vissza, állítja az üzleti portál. Egyrészt a high-end ékszerek eladása stagnál az utóbbi időben, mivel egyéb luxustermékek – például cipők és táskák, vagy akár a luxusutazások – átvették ezeknek a termékeknek a helyét. Ráadásul a gyémántkereskedelemmel foglalkozó cégeknek egyre nehezebb banki finanszírozást szerezniük, mivel a bankoknál a rossz hitelek és a hamisítások miatt nem szerepel túl jó helyen a szektor.

Vékonyodó haszonrések

A De Beers hangsúlyozza azt is: az eddigieknél többet költ marketingre és arra, hogy nyomon követhető legyen a beszállítói lánc, annak érdekében, hogy bizonyítsa: a gyémánt nem konfliktusforrás, és nem játszik szerepet az emberi jogok semmibevevésében. Ennek ellenére a kapcsolat a vállalat és a kereskedők között egyre feszültebb – állítja a Bloomberg cikke –, mert a De Beers még úgy is magasan tartja az árait, ha így kevesebb követ tud értékesíteni.

Mindez elég nagy változás abban az iparágban, ahol sokáig kiválasztott kereskedőnek lenni a szakma csúcsa volt. Még 2015-ben is úgy nyilatkozott az egyik legnagyobb ékszercég, a Graff vezére a Financial Timesnak, hogy aki sikeres akar lenni a gyémántbizniszben, annak a lehető legközelebb kell férkőznie a De Beershez. Ez ma már nem egészen így van: a nyolcvanvalahány vevőnek szerte a világban jelentősen csökkent vagy szinte teljes egészében eltűnt a profitmarzsa, így számos kereskedő cég már eláll a vásárlástól. Nehéz megbecsülni, hogy mennyit is veszítenek összességében ezek a cégek: az olyan viszonteladók, mint a Tiffany vagy a Graff, valószínűleg kevésbé érzik meg a veszteséget, mivel a kereskedés és a csiszolás a tevékenységüknek kisebb részét teszi ki. Vannak azonban olyan cégek, amelyek kizárólag a nyers gyémántok felvásárlására és továbbadására specializálódtak, őket feltehetően igen érzékenyen érinti az árak magasan tartása, nem egy közülük csődbe is ment.

Ám nemcsak a társaság vevői, hanem maga a De Beers is küszködik pénzügyi nehézségekkel, a cég anyavállalata, az Anglo American Plc első féléves – gyémánteladásból származó – profitja csaknem 30 százalékkal csökkent. Az eladások értékben legalább 500 millió dollárral kevesebbet tettek ki az első hat hónap során, mint az előző három év hasonló időszakában. A nyers gyémánt ára idén nagyjából 6 százalékkal, míg a csiszolté 1 százalékkal csökkent. A De Beerstől vásárló kereskedők jelentős profitmarzscsökkenést könyvelhetnek el, mivel a legnagyobb kedvezmény, amit kaptak az elmúlt években, nagyjából 3 százalék körül volt, sőt egyes esetekben mindössze 1 százalék – könnyen belátható tehát, hogy előfordult olyan eset is, amikor a kereskedő többet fizetett a gyémántért, mint amennyiért azután eladta.

Kompenzációs próbálkozások

A teljes képhez hozzátartozik, hogy a De Beers igyekszik kompenzálni a vevőit, idén például már lehetővé tette a szerződéses partnereinek, hogy csökkentsék a korábban vállalt vásárlási kvótájukat, vagy elhalasszák a vásárlásokat. Mindez azonban, úgy tűnik, mégsem elég: a holland ABN Amro Bank, amely a legnagyobb finanszírozók egyike a gyémántiparban, a közelmúltban arra figyelmeztette klienseit, hogy nem áll módjában pénzelni a vásárlásokat, ha nem tudják garantálni, hogy keresni fognak a köveken. A riválisok ugyanakkor jókora árengedménnyel adják el köveiket a szabadpiacon.

Iparági szakértők szerint kaotikus a helyzet, mivel túl nagy a kínálat, és nem elég élénk a kereslet. Egyesek úgy vélik, ez nem is változik meg egyhamar, ugyanakkor a közelmúltban érkezett a bejelentés, hogy csaknem négy évtizedes kitermelés után bezárják az Ausztrália nyugati részén található Argyle bányát, amely a világ éves, nagyjából 21 millió karátnyi gyémántbányászatából egymaga 14 millió karátot termelt ki – a jövő évi bezárás ismét kínálati hiányt hozhat magával, ami az árak emelkedésével járhat.