Sérülékenyebb bankrendszert szülhet a digitális jegybankpénz?

Jelenleg számlapénzt a háztartások és a vállalkozások kizárólag kereskedelmi bankoknál tarthatnak bankbetétek formájában, melyek azonban ki vannak téve úgynevezett hitel- és likviditási kockázatoknak. A hitelkockázat annak az esélye, hogy a pénzintézmény, amely az ember pénzét kezeli, nem lesz képes visszafizetni azt, míg a likviditási kockázat azt jelenti, hogy még ha az intézmény fizetőképes is, előfordulhat, hogy nincs elegendő azonnal rendelkezésre álló készpénze ahhoz, hogy rögtön visszaadja a pénzt.

A digitális jegybankpénzek hatása a bankszektorra

Annak, hogy jelenleg kizárólag a kereskedelmi bankok, az államok, valamint a nagy nemzetközi szervezetek nyithatnak számlát a jegybankoknál, elsősorban történeti okai vannak: korábban a nagy mennyiségű számla vezetése összetett, munkaigényes feladat volt, amely kívül esett a jegybank fő mandátumain, ezért a központi bank nem kívánt ezzel foglalkozni, a háztartási és vállalati számlavezetési üzletágat meghagyta a kereskedelmi bankoknak. Az utóbbi években a széles körű digitalizáció, a technológiai fejlődés és a kriptodevizák, valamint a stablecoinok elterjedése megteremtették a feltételeit annak, hogy a lakosság is számlát nyithasson a jegybanknál digitális jegybankpénz formájában.

Gyorsabb és célzottabb monetáris intézkedések

A digitális jegybankpénz bevezetésével a központi bank hatékonyabban tudná közvetíteni monetáris döntéseit a gazdaság szereplőinek azáltal, hogy csökken a jegybank és a végső pénzhasználók közötti közvetítői lánc hossza. A hagyományos rendszerben a központi bank döntései jellemzően a kereskedelmi bankokon keresztül jutnak el a reálgazdaságba, míg a CBDC-k esetében közvetlen kapcsolatba kerülhet a háztartásokkal és a vállalatokkal. Így a jegybank képes olyan eszközökre, mint az állami támogatások és szociális juttatások felhasználásának időhöz vagy egyéb feltételekhez kötése, mely végső soron a gazdaságpolitikai döntések sokkal célzottabb megvalósíthatóságát eredményezné.

A lakossági CBDC-nek alapvetően két fő funkciója van: az első funkció esetében a CBDC elsősorban a készpénzt helyettesíti, ez főként olyan területeken valósulhat meg, ahol a lakosság hozzáférése a hagyományos pénzügyi rendszerhez alacsony szintű; a bahamai Sand Dollar ezt a célt szolgálja, hiszen az ország 30 lakott szigetére nehéz eljuttatni a hagyományos pénzügyi infrastruktúra egyes elemeit, a Sand Dollar azonban tartózkodási státuszra való tekintet nélkül biztosítja a fizetési rendszerhez való hozzáférést. A második funkció akkor lép életbe, amikor a betétesek a betéteik egy részét digitális jegybankpénzre cserélik, mivel ez kényelmesebb fizetési lehetőségeket nyújthat egy egyre inkább digitalizált gazdaságban. Ezek a funkciók nem zárják ki egymást, a monetáris műveletek szempontjából az a meghatározó, hogy milyen mértékben váltja ki a készpénzt vagy a betéteket. 

Kevesebb közvetítő, alacsonyabb költségek

A kereskedőket terhelő tranzakciós és kezelési költségek egyes esetekben a fizetés értékének akár 3,5 százalékát is elérhetik, amelyeket a kereskedők jellemzően beépítenek a fogyasztói árba. A digitális jegybankpénzek alkalmazása ezzel szemben kevesebb közvetítő bevonását igényli, ami hozzájárulhat a tranzakciós költségek csökkenéséhez. Ezek a költségcsökkenések még jelentősebbek lesznek azok számára, akik részt vesznek a nemzetközi fizetésekben is. A határokon átívelő tranzakciókhoz szintén szükség van a legtöbb esetben közvetítőkre, sok esetben egynél többre is. Ezért több jegybank is kísérletezik határokon átívelő digitális jegybankpénzekkel. Ilyen például a Project Dunbar kezdeményezés, amelynek keretei között Ausztrália, Dél-Afrika, Malajzia és Szingapúr közvetítők nélkül tudna tranzakciókat lebonyolítani egymással, azonban ez még csak prototípusként működik. 

A bankszektor válasza

A digitális jegybankpénz az adott ország hivatalos pénzneméhez kötődik, stabilitását közvetlenül a központi bank garantálja – szemben a kereskedelmi bankok által kibocsátott hagyományos számlapénzzel –, ugyanakkor bevezetése potenciálisan destabilizáló hatást gyakorolhat a bankrendszerre. Amennyiben a lakosság a jegybank által kibocsátott digitális pénzt biztonságosabbnak ítéli meg a hagyományos bankbetéteknél, előfordulhat, hogy jelentős összegeket csoportosít át oda.

A banki lobbiszervezetek szerint a CBDC-k súlyos kockázatokat jelenthetnek a pénzügyi stabilitásra, miközben kevés előnnyel járnak. Az amerikai Bank Policy Institute (BPI) jelentése kiemelte, hogy a digitális jegybankpénzek bevezetése aláásná az Egyesült Államok kereskedelmi bankrendszerét, és súlyosan visszafogná a gazdaság számára elérhető hitelek kínálatát. Érvelésük szerint a CBDC előnyei ugyanúgy elérhetők más eszközökkel is, a valós idejű fizetési hálózatoktól kezdve a jól szabályozott stablecoinokig.

A CBDC támogatói szerint a digitális jegybankpénz gyorsabbá és olcsóbbá tenné a belföldi és a határokon átívelő fizetéseket, azonban a banki érdekképviseletek ezt nem tartják meggyőző érvnek. Szerintük már jelenleg is számos alternatíva áll rendelkezésre, többek között az azonnali fizetési rendszerek. Hasonlóan vitatott érv a CBDC-k mellett a bankszámlával nem rendelkező lakosság pénzügyi bevonásának lehetősége. Míg ez világszerte az egyik legerősebb indok a digitális jegybankpénz bevezetése mellett, a Bank Policy Institute (BPI) szerint a fejlett gazdaságokban ez kevésbé releváns, mivel a lakosság szinte teljes egésze már hozzáfér a pénzügyi szolgáltatásokhoz. 

A digitális jegybankpénz paradoxona

A jelenlegi pénzügyi rendszerben világszerte működnek betétgarancia-rendszerek, amelyek jelentősen mérséklik a bankbetétekhez kapcsolódó hitel- és likviditási kockázatokat. Az Európai Unióban például 100 ezer euróig terjedő összegre vállalnak garanciát, így ezek a kockázatok a legtöbb háztartás és vállalkozás számára csak korlátozott mértékben relevánsak. Ebből következően a jegybanknál vezetett számla valódi előnye elsősorban a betétbiztosítási határ feletti összegek esetében jelentkezne. Ugyanakkor a bankrendszer stabilitásának megőrzése érdekében a legtöbb digitális jegybankpénz-koncepció tartási korlátokat irányoz elő, amelyek éppen ezt a felhasználást korlátozzák. Ez a helyzet lényeges paradoxont eredményez: 

Ennek megfelelően a legfőbb kérdés nem az, hogy a digitális jegybankpénznek milyen hatásai lesznek a pénzügyi rendszerre, hanem hogy hogyan alakítható ki olyan CBDC, amely az előnyöket a kockázatok elkerülése mellett tudja érvényesíteni.