Az taxonómiarendelete – amely a közelmúltban megadta a zöld címkét a gázalapú és a nukleáris energiatermelésnek – megpróbálja megkerülni azt az uniós alapelvet, amely szerint minden ország maga dönt a saját energiapolitikájáról, hiszen eltérőek az energiatermelési adottságaik is – mutatott rá a Klímapolitikai Intézet által Zöld Tusa néven szervezett vitaestjén Aszódi Attila egyetemi tanár, a Budapesti Műszaki Egyetem BME TTK dékánja. 

Most viszont majd az a projekt kaphat támogatást a piacról, amelyik megkapja az uniós zöld pecsétet, amelyik pedig nem, az pénzhez sem jut, ellehetetlenül. Ráadásul mintegy 20 ország támogatta egyes projektek finanszírozási oldalú blokkolását.

A rendeletnek Aszódi Attila annak ellenére nem örül, hogy – mint közölte – evidens, az atomenergiára hosszú távon szükség van, de elemzések szerint a következő 20 év gáz nélkül sem oldható meg Európában. „Építettünk egy 2030-ig, 2040-ig szóló európai modellt, amelyről, ha áttérünk a mai kormányok által használt, leegyszerűsített évenkénti energiamérleges modellre, akkor az nem lesz sem fenntartható, sem működőképes. Most például mindenki naperőművet akar, amely hol feleslegben termel, hol túl keveset. Erre nem megoldás a válaszként emlegetett energiatárolás, egyszerűen azért, mert a kívánt technológia még nem áll rendelkezésre: nem a napi, hanem a szezonális tárolást kellene megoldani” – mutatott rá. Hangsúlyozta, hogy a taxonómiarendelet nem arról szól, hogy Paks II. kap-e hitelt, ez esetben a létesítmény működése finanszírozásához kell a zöld pecsét. A projekt korábbi kormánybiztosa úgy számol, hogy a mostani áramárak alapján Paks II. építési költségei 5-6 év alatt megtérülnek. 

Fotó: Klímapolitikai intézet

Már csak annak alapján is az áram további drágulása várható, hogy a fosszilis bázisú hazai erőművek a következő években leállnak.

Aszódi Attila már önmagában a zöld megjelölést is hibás leegyszerűsítésnek tartja. Emlékeztetett, hogy az eredeti cél a klímavédelem volt, amelyet a politika az energia területén szén-dioxid-kibocsátás csökkentésre redukált, azt pedig arra, hogy a szén-dioxid-mentes, tehát zöld. Ugyanakkor az energiatermelést – és az iparit – a teljes életciklusa alapján kell klímavédelmi szempontból minősíteni. Ekkor az atomipari társadalmi szinten már abszolút versenyben van a megújulókkal is. Mellesleg az életciklus egésze alapján helyes számolni adott technológia termelési költségét is, így rögtön kiderül, hogy a naperőmű sem ingyen termel.

Aszódi Attila beszélgetőpartnere, a Greenpeace hazai klíma- és energiakampány-felelőse is elítélően szólt a taxonómiarendeletről, de mások a kifogásai.

Perger András szerint a rendelet nem kérdőjelezte meg, hogy adott országok milyen energiapolitikát folytathatnak, de tény, hogy vannak finanszírozhatatlan dolgok. Inkább úgy látja, hogy a lobbik elérték, amit akartak: az atomerőművek eddig sem piaci, sem más alapon nem jutottak finanszírozáshoz, most majd juthatnak. Ugyanakkor ettől – hívta fel a figyelmet – a nukleáris beruházások finanszírozása nem lesz vonzóbb.