Hitelezési kockázat

A csoportszinten megjelenő kockázatok közül a csoporttagok összetételéből adódó - a pénzügyi vállalkozások tevékenységét érintő - fő tevékenységtípus és a jelenlegi előírásokból adódó szabályozási arbitrázs következtében a hitelezési kockázat tekinthető a legjelentősebb kockázattípusnak. A csoporttagok közül a hitelezési kockázat vizsgálata a hitelintézeteknél és a pénzügyi vállalkozásoknál releváns.

A jelzálogbankok tevékenységéből adódó hitelkockázatot nem ítéljük túlzottan magasnak. A háztartások növekvő eladósodottsága, viszonylag gyenge adósságviselő képessége kockázatot hordoz ugyan, de az állami támogatás miatt viszonylag alacsony a kamatteher, emellett a jelzálogbankok jellemzően az ingatlan hitelbiztosítéki értékének kb. 40-50 százalékáig nyújtanak kölcsönt, a fedezetek biztonságosnak értékelhetők, valamint az ingatlanpiaci árbuborékból származó kockázat sem jelent jelenleg túl nagy kockázatot. Emellett vagy a hitelezés technikája következtében a kockázatból eredő veszteséget az anyabank viseli, vagy pedig a kihelyezésállomány alacsony a csoporton belül - így e csoporttagok nem növelik jelentős mértékben a bankcsoportok hitelkockázatát.

A gépjármű-finanszírozással foglalkozó leánybank hitelezési tevékenysége azért igényel szigorúbb ellenőrzést a tulajdonos részéről, mert a piac e szegmensén az erőteljesen növekvő verseny miatt lazulhatnak a hitelbírálati, kockázatkezelési standardek.

A csoport bankvásárlás útján történő bővítése jelentősebb potenciális kockázatal jár. A körültekintőbb átvilágítás, garancia biztosítása mellett is rejthet az új bank portfóliója fel nem tárt kockázatot, potenciális veszte-séget.

A vizsgált 11 bankcsoport mindegyikének van pénzügyi vállalkozása, melyek tevékenysége, aktivitása az utóbbi időszakban rendkívül dinamikusan fejlődött. 2002-ben 59 százalékkal bővült a tevékenységük, szemben a bankcsoport irányító hitelintézeteinél átlagosan tapasztalt 13 százalékos, a háztartások és a vállalkozók felé irányuló hitelállomány-növekedéssel.

A fennálló szabályozási arbitrázs következtében a pénzügyi vállalkozások hitelkockázati kitettségét - a kihelyezések volumenét, a növekedés dinamikáját, a banki hitelállományhoz viszonyított arányát figyelembe véve - két bankcsoport kivételével valamennyiben jelentősnek minősítettük. (2. táblázat)

A lízingcégek kihelyezéseinek 40 százaléka a vállalkozások, ezen belül főleg a közép- és kisvállalkozók felé irányult. A pénzügyi vállalkozások kihelyezésein belül 86 százalékot képvisel a gépjármű-finanszírozás, az ingatlanlízing, illetve a faktoring a teljes kinnlevőségnek csupán 2,5 százalékát teszi ki. A kölcsönök - a devizahiteleknél alkalmazott alacsonyabb kamat következtében - 81 százalékát deviza alapú konstrukció keretében folyósítják. Az e konstrukciónál megjelenő árfolyamkockázatot alapvetően az ügyfelek viselik, ennek a nemfizetés valószínűségének növekedésén keresztül csak kismértékű hatása van a pénzügyi vállalkozások hitelkockázatára.

A tulajdonosi kontroll erőssége, a magyarországi bankcsoport hitelkockázati kitettségének korlátozására vonatkozó limitrendszer, a rendszeres, a csoportszintű portfólióra, kockázati kitettségre vonatkozó jelentéskérések alapvetően meghatározzák a hazai bankok csoportszintű kockázatkezelésének fejlettségét.

A tulajdonosi kontroll mellett a hazai bankok kockázattudatosságát is mutatja, hogy - a csoportkockázat mérésére, kezelésére vonatkozó előírások hiányossága ellenére - a vizsgált 11 bankcsoportból hét alkalmaz a csoportszintű kockázati kitettség korlátozására, illetve csökkentésére limitet. A korlát vagy a hptv. által meghatározott nagy kockázati limit, vagy speciális szempontok szerint kialakított belső limit, mely egyes esetekben szigorúbb, mint a jogszabályi előírás.

A limitfigyelés rendszerét, rendszerességét alapvetően meghatározza a kockázatkezelés it-támogatottsága. Azon bankoknál, ahol csoportszinten egységes it-platform valósul meg, ott napi (egy bank), ill. havi szinten (három bank) figyelik a csoporttagok egy adóssal, adóscsoporttal szembeni kitettségét. it-támogatottság híján a többi esetben negyedévente a legnagyobb adósok, adóscsoportok felé történő kihelyezésekhez hozzákalkulálják a lízingcégek ilyen irányú hiteleit. A limitek megközelítését, elérését, illetve túllépését egy bank kivételével mind a hat esetben szabályozzák.

A csoportszintű kockázatkezelést nem alkalmazó négy bank a szabályozottságot és a fejlesztési terveket illetően eltérő fejlettségi szinten áll. Egyiküknek már van megfelelő szabályzata és eljárásrendje. A másik három banknál csak a jogszabályi előírások ismeretében kezdik kialakítani a rendszert. (3. táblázat)

A hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások kockázatkezelésének irányítása - az esetek többségében - a banki hitelkockázat-kezelésért felelős vezetőhöz tartozik, illetve ahol a célszegmenst tekintve - lakosság, vállalkozók, kkv-k - elkülönül a kockázatkezelés, ott a csoporttag adott tevékenysége kockázatkezelésének irányítása a banki rendszer szerint különül el. A kockázatok csökkentése érdekében a bankok többsége - három kivétellel - bizonyos összeghatár fölött, illetve meghatározott kölcsöntípusoknál centralizálja a leánybankok hiteldöntését. Általánosságban elmondható, hogy csoportszinten egységes elveket alakítottak ki a hitelkockázat kezelését tekintve, ideértve mind az ügyfélminősítést, mind a fedezetértékelést, mind az ügyletminősítést.

Egy bankcsoport kivételével a portfólió minősítésével párhuzamosan valamennyi pénzügyi vállalkozásnál számoltak el értékvesztést, annak ellenére, hogy kötelező mértékére vonatkozóan nincs előírás. Mind a bankoknál, mind pénzügyi vállalkozásaiknál átlagosan 2 százalékos a portfólió értékvesztéssel való fedezettsége, a szórás a cégeknél és az anyabankoknál is jelentős, értelemszerűen a portfólió összetételéhez igazodik. Kiemelendő, hogy a pénzügyi vállalkozások átlagosan nagyobb összegű értékvesztést számoltak el, mint amennyit adózás előtti eredményük terhére megengednek az előírások.

Annak ellenére, hogy a 11 bankcsoportból négynél nem figyelik, nem korlátozzák a csoporttagok együttes hitelezési kockázatát, a pénzügyi vállalkozások kihelyezési szerkezetéből adódóan (háztartások, ill. közép- és kisvállalkozók) a hitelek jellemzően nem egy-egy adós, illetve adóscsoport felé koncentrálódnak. E négy csoportból háromnál viszonylag alacsony a pénzügyi vállalkozások aktivitása, így érdemben nem befolyásolják a csoport kockázati kitettségét. A kockázati kitettség és a kockázatkezelés színvonala, a csoportszintű nagy kockázati limitek alkalmazásának hiánya alapján ténylegesen egy bankcsoportnál jelentkezik magas hitelezési kockázat.

A 2004-től életbe lépő konszolidált adatszolgáltatás és a csoportszintű követelmények teljesítése, így az összevont nagykockázati kitettség mérése megoldja a jelenleg fennálló szabályozási arbitrázsból fakadó problémákat. Az új szabályozás jó néhány bankcsoportnál it-rendszerfejlesztést, illetve a csoporton belüli információszolgáltatási rend megreformálását követeli meg.