A világ egyre zajosabb – amíg a tribün harsog, a jó edző figyel

„Soha nem volt még ilyen zavaros a világ” – ezt sokan mondták már a történelem során, de az utóbbi évek, hónapok, hetek akár napok eseményei talán mégis új szintre emelték a bizonytalanságot. Háborúk, gazdasági és politikai feszültségek, inflációs sokkok, globális járványok, zöldátmenet, mesterséges intelligencia – ezek mind együtt formálják a világunkat és a tőkepiacokat, a befektetéseket.

A hírek áradnak, az algoritmusok villámgyorsan reagálnak, a tőzsdék egyik napról a másikra forognak – és közben a hétköznapi befektető egyre gyakrabban érzi: elvesztette az iránytűt. Pedig épp ilyenkor lenne a legnagyobb szükség arra, hogy megfontoltan, hideg fejjel, a zajtól megtisztított döntéseket hozzunk – különösen, ha a vagyonunkról, jövőnkről, gyermekeink biztonságáról van szó.

Személyesen is erősen érint ez a kettősség. A hétköznapjaim nagy részét áthatja a gazdasági és pénzügyi világ. De ugyanakkor sportoló gyermekek édesapja vagyok, és a család életét átszövi az edzések, versenyek, felkészülések rendje. A modern öttusa – amelynek a gyermekeim elkötelezett résztvevői – megdöbbentő hasonlóságokat mutat a tőkepiacok világával. Ott is rengeteg a külső inger, a verseny közbeni zavaró tényező, a nem várt esemény. 

A legnagyobb lecke, amit a sportban tanultam – és amit a befektetések világában is kulcsfontosságúnak tartok –, az a koncentráció képessége. Hogy képesek vagyunk-e kiszűrni a zavaró hatásokat, nem pánikolni, nem kapkodni, és emellett szilárd elképzeléseinket az adott helyzethez igazítani. Hogy van-e mellettünk olyan edző, olyan tanácsadó, akiben bízunk, aki átlátja a teljes képet, és nem a napi hírek alapján hoz döntést.

A jelenlegi gazdasági környezet nem segít: a világ GDP-növekedése 2008 óta – eltekintve a Covid–19-járvány alatti időszaktól – nem volt ilyen alacsony. A gyengülő gazdaságok, a vámok és az infláció okozta gazdaságpolitikai útkeresés mellé újabb és újabb geopolitikai lőporos hordók aktiválódnak. A jól ismert menekülő eszközök pedig már nem jelentenek garantált védelmet. A korábban biztonságosnak hitt államkötvények ma már számottevő árfolyamkockázattal járhatnak. A dollár mint globális tartalékdeviza a múlt héten több mint három év legalacsonyabb szintjére esett vissza, és akár a további gyengülése sem kizárt. Különösen, ha az amerikai költségvetési hiány és a kamatvárakozások nem rendeződnek.

hiszen eltérő gazdasági ciklusban és politikai háttérrel nem minden ország és szektor reagál ugyanúgy, ugyanazokra kihívásokra, ezért befektetési stratégiánkban is sok különböző környezeti tényező, eszköztípus és váratlan fordulat között kell rugalmasan, mégis célirányosan haladni. Csakúgy, mint egy zajos öttusarangadó hétvégéjén, ahol a versenyzőt is többféle kihívás éri egymás után – és csak az tud igazán jól teljesíteni, aki nem az egyes számokra, hanem az egész verseny ívére készül fel.

1. A vívás a gyors és precíz döntésekről szól – itt minden mozdulat számít. A mai piaci környezetben, így stratégiánkban ez hasonlít az eszközallokáció finomhangolására, például arra, hogyan csökkentsük fokozatosan a dollár súlyát a portfólióban, és hogyan reagáljunk a nagy jegybankok – mint az EKB – üzeneteire.
2. Az akadálypálya – amely a lovaglást váltotta – a váratlan kihívások és az egyensúly próbája. A portfólió szintjén ez olyan, mint a klasszikus 60-40-es részvény-kötvény arány újragondolása: rövidebb futamidejű kötvények, minőségi részvények, szelektív kockázatvállalás, vagyis a „biztonság dinamikusan”.
3. Az úszás nem a hirtelen villanásról, hanem a kitartásról és a hatékony energiabeosztásról szól. Ez – véleményem szerint – jól leképezi azokat a nyersanyag jellegű befektetéseket, amelyek nem mindig látványosak, de hosszú távon stabil támaszt nyújthatnak, mint például az ezüst, amely a zöldenergia és az ipar metszetében egyre fontosabb stratégiai eszköz lehet.
4. A kombinált szám – a futás és a lövészet együttese – már a teljesítőképesség határán mozog. Itt már nem elég a fizikai erő, kell a mentális fókusz is. Ez párhuzamba állítható a tematikus befektetésekkel, mint az MI, a biztonságtechnológia vagy az egészségipar, ahol precíz célzással lehet igazán jó hozamot elérni. A futás pedig emlékeztet arra, hogy mindig kell legyen mozgásterünk – likviditás, tartalék, új lehetőségekhez való gyors hozzáférés.

Azt gondolom, a befektetések mai rapszodikus világában a szakavatott edzőhöz hasonlóan kulcsfontosságú a jó tanácsadó szerepe, aki nemcsak számokat elemez, hanem stratégiát épít, pszichológiát ért, érdeket képvisel. Segít megérteni, hogy mi fontos, mi nem az. Hogy mikor érdemes várni, illetve mikor kell váltani. És talán a legfontosabb: segít abban, hogy ne veszítsük el a célt, bármilyen zajos is a környezet.

A zaj várhatóan tovább erősödik, ez szinte biztos. De hogy képesek vagyunk-e benne tisztán látni, az már rajtunk múlik, és azon, hogy milyen támogatással haladunk az úton, mert ebben az új, improvizatív korszakban a stabilitás már nem adottság, hanem stratégia kérdése.