Vállalatirányítás a bankoknál

A magyar bankok magánosítási folyamatának eredményeként az állami tulajdon a bankszektorban ma már minimális, és középtávon stabilnak mondható arány alakult ki a külföldi és a belföldi tulajdoni hányadban. Magyarországon nemzetközi viszonylatban is magas, 80 százalékot meghaladó a külföldi banktulajdonosok aránya. A hazai hitelintézeteket összességében 73 százalékban irányítják szakmai befektetők, döntően hitelintézeti tulajdonosok.

A bankok döntő többségénél egyszemélyi szakmai befektető gyakorolja a tulajdonosi jogokat. A magyarországi piacra lépés során a tulajdonosok a szervezeti kultúrájuktól és a piacra lépés módjától függően alapvetően két irányítási stratégiát alkalmaztak a tulajdonosi kockázataik keretek között tartására. A privatizáció során megszerzett bankok többségénél a helyi menedzsment kezében jelentős irányítási önállóság maradt, és ezt egészíti ki a tulajdonosi ellenőrzés. Az újonnan alapított bankoknál az esetek többségében a központosítottabb irányítási forma a jellemző - állapítja meg az a tanulmány, amely a Magyar Nemzeti Bank és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete közös felmérésének tapasztalatait ismerteti.

A szakmai befektetők által tulajdonolt, komoly piaci részesedést magáénak tudó bankok helyi menedzsmentje nagy döntéshozatali önállóságot tudott megőrizni. Ennek fennmaradását segítheti a leánybank relatív kis mérete az anyabankhoz képest, a kiemelkedő profitabilitás szintje, a felhalmozott reputációs tőke és a szükséges magas szintű helyi piaci tudás - vélik a szerzők.

Ugyanakkor a kisebb méretű, hálózati irányítású bankoknál azt tapasztalták, hogy már jelenleg is nagyrészt az anyabank szervezetéhez szorosan kapcsolódva működnek. Az ügyvezetési hatáskörök (nem a törvényeknek megfelelő) elvonását a felügyeleti vizsgálatok több esetben megállapították. A helyi stratégiai irányítás nagyrészt hiányzik, a bankok a szervezet központosított irányítási modelljének megfelelően részben regionális vagy központi stratégiai irányítással működnek. Tevékenységük az anyabank belső szabályzatai alapján szigorúan szabályozott. Ennek képviselői több esetben kifejtették, hogy a globális irányítási modelljükből következően előnyösebbnek tartanák a fióktelep formájában való működést. Véleményünk szerint a ma beazonosíthatóan hálózati bankként működő intézmények fiókká alakulása nem járna jelentős kockázattal, ugyanakkor ez számukra üzletileg kedvezőbb működési feltételeket eredményezne.

A szerzők a pénzügyi stabilitás szempontjából is számba vették az eredményeket, és összességében kedvezően értékelték, hogy a stratégiai tulajdonosok az évek során jelentős banküzemi ismeretet adtak át a magyar bankoknak, és világos irányítási struktúrákat hoztak létre. A bankok vezető testületeiben többségében jól képzett, jelentős szakmai és üzleti tapasztalattal bíró tagok kaptak helyet. A nagyobb bankok esetében az ülések száma is közelít a nemzetközi átlaghoz. A hagyományos vállalatirányítási kontrolltényezőkön túlmenően további ellensúlyt jelenthet az irányító testületek autonóm működésével szemben az anyabankok részére szolgáltatott széles körű információ, amelyet a legtöbb leánybanknál az anyabankok belső ellenőrzésének rendszeres helyi vizsgálatai is kiegészítenek. Mindazonáltal a gazdasági és pénzügyi integráció erősödésével várhatóan csökken majd a hazai pénzügyi piacok egyedisége, ami feltételezhetően az alkalmazott irányítási módszerekre is hatással lesz.



Czajlik István - Szombati Anikó: Kereskedelmi bankok vállalatirányítási gyakorlata (Jelentés a pénzügyi stabilitásról, 2004/6)