A jelenlegi védelmi képességek karcsúsítását, egyúttal az új típusú kihívásoknak való megfelelést célozzák a Magyarországot körülvevő államokban megkezdett haderőreformok, amelyek szinte kivétel nélkül jelentős létszámcsökkentést eredményeznek a meglévő fegyveres erőknél. A magyar védelmi politika meghatározása szempontjából jelentős szerepet betöltő államoknál pillanatnyi helyzetüktől függően a fő stratégiai cél többnyire a haderő korszerűsítése és professzionális hadsereg megteremtése, valamint a NATO-hoz történő integráció, illetve a szövetséges együttműködés erősítése.





>> A szomszédos országok



A szomszédos országok közül - Ukrajnát leszámítva - Románia tartja fenn a legnagyobb létszámú fegyveres erőt, ám ennek létszáma is nagymértékben csökkent az elmúlt fél évtizedben. A bukaresti politikai és katonai vezetés 1999-ben döntött az egy évvel korábban még mintegy 220 ezer fős hadsereg 140 ezresre olvasztásáról 2003-ig. Ezt a tervet már 2002-re teljesítették, és a nyilvános adatok szerint a román haderő létszáma pillanatnyilag alig haladja meg a 100 ezer főt. A 2007-ig szóló haderő-fejlesztési tervekben nem változtatták meg a 140 ezer fős célkitűzést, ám a legújabb elképzelések szerint - a NATO ajánlására - az elkövetkező években fokozatosan 90 ezerre csökkentenék a fegyveres erők létszámát, igaz, az újabb tervekre a bukaresti törvényhozás még nem adta jóváhagyását. Az átalakítás keretében mind a szárazföldi, mind a légi harceszközök számát is tovább mérsékelnék, bár ez alól kivételt képeznek a támadó helikopterek. A NATO-tagságra váró román hadvezetés hosszabb távon célul tűzte ki az önkéntességen alapuló, hivatásos haderőre történő áttérést, ám ennek konkrét időpontját egyelőre nem határozták meg. Mindenesetre a román védelmi tervezők 2007-ig mindenképpen számolnak a sorállományú katonák igénybevételével.

Ugyancsak a jelenleginél kisebb és mozgékonyabb, NATO-kompatibilis haderő megteremtésére törekszik Szlovákia, amelynek fő stratégiai célja szintén a szervezetbe való integráció és a védelmi politika szövetségi kereteken belüli meghatározása. A szlovák fegyveres erők létszáma az elmúlt években 45-ről 26-27 ezer főre csökkent. A 2010-ig szóló haderőreform koncepciója szerint az elkövetkező években a létszámot 23 ezerre csökkentik. Ezzel párhuzamosan Pozsony tervei szerint 2006-ra befejeződik a hivatásos haderőre történő áttérés, s ekkorra teljesen megszüntetik a sorkatonai szolgálatot.

Az elmúlt évtizedben egymással háborús konfliktusba keveredő déli szomszédaink közül Szerbia és Montenegróban a legutóbbi évekig fennmaradt a túlméretezett jugoszláv haderő, amely a gazdasági nehézségek ellenére magas szintű hadrafoghatóságát is sikerrel őrizte meg az 1999-ben bekövetkezett NATO-légicsapásokig. Az országban - Szlobodan Milosevics hatalmának megdöntése következtében - 2000 őszén megtörtént politikai fordulatot követően kezdődött meg a stratégiai célok átfogalmazása és a fegyveres erők régóta halogatott leépítése. Az 1999-ben még közel 115 ezer főt számláló, mintegy 1,6 milliárd dollárból gazdálkodó hadsereg létszáma mára 75 ezer alá csökkent, s a hosszú távú haderő-átalakítási tervekben 2010-ig egy 35 ezer fős haderő kialakítása szerepel. Az ország azóta a szomszédos államokkal alapvetően jó kapcsolatokra törekszik, s nemzetbiztonsági és katonai stratégiai alapelveiben a legfőbb kihívást az albán terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelemben jelölte meg.

Az ország ellen irányuló katonai agresszió "alacsony valószínűségét" szem előtt tartva folyik a horvát fegyveres erők átszervezése is. A néhány éve még 55 ezres hadsereg létszáma mára 30 ezer fő alá csökkent, ezzel párhuzamosan a védelmi büdzsé aránya a költségvetésen belül a korábbi 7-8 százalékról 2 közelébe süllyedt. A 2003-ban felgyorsított reformfolyamat célkitűzései szerint a haderő tervezett létszáma a sorkatonai szolgálat fokozatos megszüntetését követően 24-25 ezer fő körül lesz majd. A közvetlen katonai kihívások csökkenéséről tanúskodik a Stipe Mesic köztársasági elnök és Ivica Racan kormányfő által aláírt, a titkosszolgálatok tevékenységi köreit behatároló keretdokumentum is, amelyben - a regionális kihívások figyelemmel kísérését megelőzve - a terrorizmus és más szélsőséges tevékenységek elleni küzdelem került az első helyre. A NATO-ba meghívót kapott Szlovénia fejlesztési terveiben egy kicsi, de jól felszerelt haderő kialakítása szerepel, amellyel párhuzamosan teljesen átállnának a hivatásos katonák alkalmazására 2008-ig. Mindazonáltal a célok szerint a fegyveres erők létszámát a jelenlegi közel 4 ezer főről tízezer fölé emelik 2010-ig.

A NATO-csatlakozásról szóló polémiával párhuzamosan Ausztriában ugyancsak jelentős karcsúsítást hajtottak végre a fegyveres erők körében az elmúlt években. A haderő létszáma az elmúlt fél évtizedben mintegy 10 ezerrel, 40 ezer fő közelébe csökkent. A további átalakításokra vonatkozó tervek kidolgozásával megbízott bizottság ősszel kezdi meg munkáját Bécsben, amelynek célja a jelenleginél is kisebb, ugyanakkor hatékonyabb haderő létrehozása. Az újabb intézkedések várhatóan a védelmi infrastruktúra további leépítésével járnak majd, ugyanakkor a sorkötelezettség megszüntetése egyelőre nincs napirenden. A fegyveres erők átszervezése körüli polémiánál az elmúlt hónapokban élesebb politikai vitát váltott ki Ausztriában, hogy a kormány a légierő korszerűsítésére kiírt pályázaton 18 Eurofighter beszerzése mellett döntött, amelyek megvásárlása közel 1,8 milliárd eurót von el a fejlesztésre szánt forrásokból.

Magyarország legnagyobb szomszédjánál, Ukrajnában egy 17 éves időtávot felölelő program keretében folyik a fegyveres erők átalakítása, amelynek végrehajtását elsősorban pénzügyi okok miatt nyújtották el ennyire az eredetileg tervezett nyolc évről. A kilencvenes évek végén mintegy 370 ezer katonát és 110 ezer polgári alkalmazottat számláló haderő létszámát 2005-ig 275 ezer katonára és 80 ezer polgári alkalmazottra csökkentik, 2015-re pedig már csupán 180 ezer katonával számolnak. Ugyanakkor a program végrehajtását folyamatosan a felfüggesztés veszélye fenyegeti a katonai költségvetés hosszú távú tervezésének lehetetlensége, valamint a katonai felső vezetés rossz hozzáállása miatt.





>> Lengyelország és Csehország



A NATO-hoz Magyarországgal egy időben csatlakozott államok közül a drasztikusabb átalakításokat Csehországban hajtják végre. Miroslav Kostelka cseh védelmi miniszter július közepén jelentette be, hogy az elkövetkező években összesen 32 ezer embernek kell elhagynia a haderőt, s az ország más-más részein tíz különböző nagyobb katonai alakulatot számolnak fel. A miniszter elődje, Jaroslav Tvrdík május végén azért mondott le posztjáról, mert kiderült: az államháztartási reform miatt a haderőreform folytatására a védelmi tárca a korábban megígért 2,2 százalékos hányad helyett csupán két százalékot kap, amelyet azóta egyébként 1,94-ra csökkentettek. A magyarországinál valamivel nagyobb költségvetésből gazdálkodó cseh haderő az öt évvel ezelőtti közel 60 ezerről mára 50 ezer alá csökkent, s a kormány ötéves távlatban egy 30 ezer fős, teljesen professzionális sereg fenntartásával számol.

Jelentős átalakításokat hajt végre haderejében Lengyelország is. Az iraki konfliktus kapcsán - az Egyesült Államok politikai és anyagi támogatásával - a korábbinál sokkal nagyobb nemzetközi szerepvállaláshoz jutó országban a fegyveres erők átalakítására és korszerűsítésére 2001-re kidolgozott programot az idén felülvizsgálták, s helyette egy a NATO elvárásainak inkább megfelelő, 2008-ig szóló tervvel váltották fel. A lengyel kormány az elmúlt időszakban több nagy értékű haditechnikai beszerzést indított el, elég az amerikai F-16-os vadászgépek vásárlására gondolni. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan a hadseregen belül itt is jelentős létszámleépítések mentek végbe. A fegyveres erők összlétszáma az 1998-as 240 ezerhez képest jelenleg már alig haladja meg a 140 ezret.





>> Létszámcsökkentés a nyugati szövetségeseknél



Több szempontból a kelet-közép-európaihoz hasonló a helyzet a NATO nyugat-európai tagállamainak többségében is, amelyek a meglévő források hatékonyabb felhasználása érdekében ugyancsak jelentős létszámcsökkentéseket hajtanak végre fegyveres erőik körében. A legnagyobb katonai potenciállal bíró európai szövetségesek közül Franciaország az elmúlt öt évben mintegy 110 ezerrel csökkentette katonái létszámát, s a valamenynyi fegyvernemre kiterjedő átszervezések következtében a francia haderő nagysága mára 230 ezer fő alá csökkent. Jelentős létszámcsökkentés jellemzi a német hadsereget is. A Bundeswehrben szolgálók száma az 1998-as 330 ezerhez képest jelenleg már alig haladja meg a 280 ezret. Németországban a haderő létszámának lefaragását az ország védelmi kiadásainak visszafogása kíséri. Bár az Egyesült Államok részéről több bírálat érte Berlint az elmúlt években amiatt, hogy a többi nyugat-európai állam többségéhez képest is aránytalanul kevés pénzt fordít haderejére, egyelőre nem látszik a trend megtörése, sőt a költségvetési deficit miatt Hans Eichel pénzügyminiszter a honvédelmi kiadások további lefaragását kezdeményezte az elkövetkező évekre. Ezzel szemben a brit fegyveres erőknél csak minimális leépítést hajtottak végre. A szigetország haderejében jelenleg mintegy 205 ezren szolgálnak, s a királyi légierőnél valamelyest nőtt is a katonák száma.

Közel harmadával csökkentette a fél évtizeddel korábbi helyzethez képest katonasága létszámát Spanyol- és Olaszország is, amelyek hadereje 2003-ra 130-135 ezer, illetve 210 ezer fő körülire csökkent. A kisebb nyugat-európai szövetségesek - Görögország, Hollandia, Dánia, Belgium, Norvégia és Portugália - kisebb-nagyobb mértékben ugyancsak csökkentették a fegyveres erőkben szolgálók számát, s tendenciáját tekintve idesorolható a valamivel nagyobb, mint ötvenezres haderőt fenntartó tengerentúli NATO-tag Kanada is. Létszámát tekintve a legnagyobb karcsúsítást egyébként Törökország hajtotta végre az elmúlt években a NATO-tagállamok közül. A török fegyveres erők létszáma fél évtized alatt közel 130 ezer fővel csökkent, elsősorban a szárazföldi erők rovására, ám a megmaradt több mint félmilliós haderő így is kimagaslik a többi szövetséges ország hadereje közül.

A szövetséges országokban végrehajtott haderő-átszervezések összhangban vannak magának a NATO szerepének, illetve a biztonsági környezet változásával is. A szervezet létének fő okát jelentő fenyegetés a 80-as évek második felétől fokozatosan csökkent, majd a kilencvenes években nyilvánvalóvá vált, hogy a tagállamoknak nem kell stratégiai jellegű támadástól tartaniuk. Oroszország, a NATO európai tagállamainak közvetlen közelében lévő egyetlen olyan hatalom, amely nagymértékű szárazföldi haderővel is bír, az ezredfordulóra olyan partnerré vált, amellyel a NATO tagállamai több békefenntartó misszióban is együttműködtek. A javuló viszonynak a NATO-Oroszország Tanács létrehozása bizonyos intézményi formát is adott. A fennálló viszonyon az sem változtatott alapvetően, hogy a 90-es évek mély visszaesését követően az orosz védelmi kiadások ismét növekedésnek indultak. A 2004-es költségvetésre vonatkozó tervekből kiderül: az orosz védelmi tárca jövőre 50 milliárd rubellel - közel 1,6 milliárd dollárral - költhet többet. Ezzel Moszkva védelmi kiadásai jövőre ugyan elérik a 23 milliárd dollárt, ám ez semmiképpen sem veti fel egy a korábbi időszakra jellemző fegyverkezési verseny rémképét.

Az új típusú biztonsági kihívások inkább kisebb, egyúttal - precíziós fegyverekkel is felszerelt - mozgékonyabb hadsereg fenntartását indokolják, így például a NATO csak aránytalanul nagy mértékben az Egyesült Államok haderejére támaszkodva volt képes reagálni például a koszovói konfliktussal összefüggő légi, majd a békefenntartó műveletekre. Ezzel párhuzamosan az elmúlt két-három évben az észak-atlanti szervezet, sőt az európai unió védelmi stratégiája is a területen kívüli missziók felé mozdult el. A NATO vezető hatalmaként az Egyesült Államok számos bírálatot fogalmazott már meg európai szövetségesei felé a katonai képességekben megmutatkozó növekvő lemaradásukat kifogásolva. Ugyanakkor Washington maga is a meglévő hadseregek átszervezését ösztönzi a hatékonyabb működés érdekében, kiegészítve ezt a költségvetési ráfordítások növelésének szorgalmazásával.

A fegyveres erők létszámát tekintve a csökkentések felé mutató tendencia alól az egyetlen igazán markáns kivételt éppen az Egyesült Államok jelenti, igaz, az új típusú kihívások is itt mutatkoztak meg legélesebben a két évvel ezelőtti terrortámadás formájában. 2001-ig itt is fokozatos leépítést hajtottak végre a haderőben, ám a terrorizmus elleni hadjárat meghirdetését követően ismét növekedni kezdett a fegyveres erők létszáma. A mélypontot jelentő 2001-es 1,4 millióhoz képest az amerikai erők létszáma jelenleg csaknem eléri a másfél milliót. Hasonló tendencia jellemzi a katonai célokra fordított források nagyságát is: a washingtoni törvényhozás májusi döntése értelmében az amerikai haderő az októberben kezdődő következő pénzügyi évben az ideinél négymilliárddal többet, csaknem 370 milliárd dollárt használhat fel, nem számítva az iraki és az afganisztáni katonai műveletek költségeit, amelyeket külön keretből finanszíroznak, miközben a többi NATO-tagállam katonai ráfordításai együttesen is alig érik el a 160 milliárd dollárt.