„Kis lépésekben, de a jövőt építjük!” – interjú a 75+1 éves Garzon Cégcsoport vezetőivel (x)

Tavaly ünnepelte fennállásának 75. évfordulóját a cég. Honnan indult a vállalat?

Alajos: 1949-ben három asztalosműhely összevonásával és államosításával jött létre az akkor még Székesfehérvári Bútoripari Vállalat. A kezdeti évtizedekben a cég kis manufaktúraként működött, ahol a bútorgyártás mellett kárpitozással, ládagyártással, festéssel és üvegezéssel is foglalkoztak. A ’60-as évek végén, a bútorhiányra reagálva, a cég is részt vett az országos bútorgyártási rekonstrukciós programban, amely a lakásépítésekhez kapcsolódott. A három nagy házgyár mellett 300 ezer lakás berendezése várt a bútoriparra, ennek kiszolgálására épült fel a jelenlegi telephelyen az új, nagyüzemi gyártóegység, amely 1972 decemberében kezdte meg működését. Ebben az évben kezdtem én is a cégnél, így húsz év múlva, ’93-ban is itt voltam, a privatizáció idején.

Akkor tehát innen jött a Garzon név? Kiállta az idők próbáját, nem gondolkodtatok a lecserélésén?

Alajos: Igen, a hiánygazdaság alatt a házgyárak megépülésével még elemesbútor-gyártással, vagyis ezeknek a lakásoknak a berendezésével foglalkoztunk. Ekkor jöttek létre a Garzon elemes bútorok, ezekkel sok variációt lehetett kialakítani a lakásokban. Ebben az időszakban döntöttük el azt is, hogy a gyárunk neve Garzon legyen. Bár az évek során felmerültek kétségek a névvel kapcsolatban, hiszen elég egyszerű, és az embereknek első hallásra a garzonlakás jut róla eszébe, mégis a mai napig ezen a néven működünk. Ennek legfőbb oka az, hogy hosszú évek alatt így vált ismertté a cég, a Garzon névnek mára van akkora marketingértéke, hogy már ne változtassuk meg.

Mi történt ezt követően? Hogyan bővült az évek során a cég és cégcsoport tevékenységi köre?

Ivonn: 2004-ben volt egy mélypontunk, amikor nem tudtuk folyamatos munkával ellátni a gyártást. Ekkor hoztuk létre a Garzon Bútor Kereskedelmi Kft.-t, amely kizárólagos képviselője volt a Garzon Zrt. termékeinek. A kft. építette a piacot, amíg a zrt. gyártott. A változó rendelésállomány miatt elkezdtünk felépíteni egy alvállalkozói hátteret: így kevesebb megrendelés esetén a gyár dolgozott, amikor pedig megemelkedtek a megrendelésszámok, akkor bevontunk alvállalkozókat is. Így az elmúlt évtizedek alatt a saját gyártás mellett széles alvállalkozói és beszállítói hátteret is sikerült felépíteni. 

Cégcsoportunknak köszönhetően erős kereskedelmi és fővállalkozói tevékenységünk van. Jelen vagyunk az egészségügyi piacon – többek között egy saját fejlesztésű intenzívággyal –, képesek vagyunk három nap alatt legyártani 150 szállodai szoba bútorzatát.

Messzire jutott tehát az egykori elemesbútor-gyár. Mi a siker titka?

Ivonn: A stabil működés érdekében mindig igyekeztünk minél jobban diverzifikálni. Egyrészt a piacok vonatkozásában, hiszen exportra is gyártunk. Mára árbevételünk közel 50 százaléka innen származik. Ugyanakkor stratégiai területeinkben is igyekszünk a változatosságra törekedni, így az iroda, az egészségügy, az oktatás és a szálloda mellett jelen vagyunk az üzletberendezés piacán is, de a legkülönlegesebb, speciális igények kielégítését is magas szakmai hozzáértéssel vállaljuk. A bútoripar érzékeny iparág, hamar hatással lehetnek rá a világot érintő nehézségek, így mindig rugalmasan kell tudni alkalmazkodni a változáshoz, pl. több iparágban is jelen kell lenni. A több lábon állás érdekében néhány éve létrehoztuk síklemez- és csőmegmunkáló üzemünket is.

Az export valóban elengedhetetlen a növekedéshez egy vállalkozás életében. Hogyan indultatok el ezen az úton, és mennyiben változott ez az elképzelés azóta?

Ivonn: Amikor visszaesett a piac, és nem voltak állami beruházások, mi akkor indultunk először külföldre. Kezdetben a környező országokba – Ausztriába, Romániába – exportáltunk. Mostanra pedig már odáig jutottunk, hogy tudatosan építjük ki a piacunkat Németországban, a skandináv országokban, de arra is volt példa, hogy Amerikába exportáltunk. Mi kis lépésekben, de mindig a jövőt építjük. Közben folyamatosan figyeljük az éppen aktuális gazdasági eseményeket is, amelyekre igyekszünk előre felkészülni. Hiszünk benne, hogy minden nehézségben ott rejlik a lehetőség, így az egyik előnyünk a pozitív gondolkodásunk. Mindemellett az egész céget a szorgalom, a hangyamunka jellemzi, hogy igenis, ha megdolgozunk érte, és energiát fektetünk bele, akkor mindenre meg fogjuk találni a megoldást. Tehát ezeket az elejétől hozzuk magunkkal, és ebben nem is változtunk az évek során. Mindezek alapján azt gondolom, nem lenne meglepő, ha az export aránya idővel akár 90 százalékra nőne a cégnél. Ez persze már egy jóval nagyobb, akár 30 milliárdos árbevételt is jelenthet a későbbiekben. Az eddig megszerzett piacokat természetesen továbbra is megtartjuk, bővítjük, ugyanakkor a belföldi lehetőségeket sem engedjük el, hiszen itthon több irányban is aktívan dolgozunk a növekedésen.

Nagy múlttal rendelkezik a cég, de szerintetek mit hoz a jövő? Mi a vállalat rövid távú célja?

Ivonn: Az idei nem a 76. a cég életében, hanem a 75+1. A tavalyi ugyanis nagyon kiugró év volt, mindenkit motivált az ünnepi évszám. Hiszem azt, hogy mindig rá tudunk tenni még egy lapáttal, és az az érzésem, hogy a 2025-ös év a következő 20 évünket fogja meghatározni. Az éves kereskedelmi értekezletünkön azt mondtam, hogy a rövid távú célunk: a Garzon 175! Természetesen ez egy nagyon rögös út lesz, de óriási lehetőségeket látunk bizonyos vonalokon. Az eddigi 75 éven belül volt négy jól körülhatárolható időszak a cég fejlődésében, azt érzem, hogy most fog kezdődni az ötödik, ez alapján újra kell gondolnunk a stratégiánkat, melynek részét kell képezze a generációváltás is.

Hogyan vélekedtek a generációváltás kérdéséről? Megtettétek már a kezdő lépéseket?

Ivonn: 2020-ban, a Covid alatt édesapám leírta nekem egy papírra a cégstratégiát. Ez egyetlen szó volt: Előre! Másnap, amikor bejött a céghez, reggel behívott engem és a sógoromat, Gábort az irodájába, és azt mondta, hogy akkor ő most hazamegy, mert az idősek amúgy is elveszik a fiatalok elől az intenzívágyakat. Fél órán belül összehívta a vezetői értekezletet a tárgyalóban, ahol elmondta, hogy üljek át a vezetői székébe, átadja a céget. Megható jelenet volt, többen sírtak, de biztosítottak a támogatásukról. Egy órán belül már nem volt bent. 

Hozzá kell tenni egyébként, hogy azért persze nem félórás volt ez a generációváltás, hiszen elő volt készítve. Nagyon sokat dolgoztunk a különböző verziókon, hogy milyen felállásban, hogyan történjen meg.

És végül te vetted át a gyeplőt. Hogyan jutottatok el eddig a döntésig?

Ivonn: Az egész családban mindenki faipari mérnök. Apukám, anyukám, húgom, sógorom, mindenki. Csak én vagyok közgazdász, ami más szemléletet jelent a vezetésben. 

Alajos: Középiskolás korában, vagy talán még előtte, pályaválasztás előtt megkérdezte tőlem, hogy mire van szükség, milyen szerepet tud majd elvállalni a cégben. Azt mondtam neki, hogy ne legyen faipari mérnök, mert az elég szűk szakma, válasszon olyat, ami ennél szélesebb, mondjuk a külkereskedelem. Végül a közgazdaság nyert.

Ivonn: Az első húsz évemet máshol töltöttem, egy teljesen független, külföldi piacra dolgozó, milliárdos árbevételű cég ügyvezetője voltam. Szerintem a kívülről hozott tudás nagyon fontos előny generációváltásnál. Korábban például a cégcsoport tagjainak ügyvezetője és vezérigazgatója is édesapám volt egy személyben. Ezzel szemben én azt mondtam, hogy mindenhova kellenek megfelelő ügyvezetők, hogy a cégek egymástól függetlenül is tudjanak működni. A lányom állatorvos, a másik lányom pedig pszichológus, ők biztosan nem fognak bútoripari céget vezetni, húgom három gyermekétől egyelőre még nem kaptam erre a szándékra utaló jelzéseket. Így az én feladatom az, hogy a következő hat-nyolc évben kialakítsam a tulajdonostól független működést.

Hogyan szeretnéd ezt megvalósítani?

Ivonn: Sokszor gondolok arra, hogy Garzon volt, van és lesz! Félig-meddig titkolt vágyam, hogy néhány év múlva tőzsdére vigyem a céget, és tovább működhessen évtizedeken, századokon keresztül. Hiszen mi beleraktuk az egész életünket, szeretnénk, hogy fenn is maradjon. Apu szokta mondani, hogy a tulajdon kötelez. Én is így gondolom. Mi egy nagy kkv vagyunk, szóval nekem az a legfontosabb, hogy olyan dolgozókkal lehessünk együtt, akikkel együtt tudjuk építeni a jövőt.

Hogyan tud segíteni nektek az úton az MBH Bank?

Ivonn: Azt hiszem, hogy nem volt olyan pillanat az életünkben, amikor ne számíthattunk volna a bankra. Olyan is volt, hogy este nyolckor egyeztettünk, mert egy román ügylet kapcsán már másnapra szükségünk volt bankgaranciára. Úgy gondolom, hogy fokozott és aktív kapcsolatunk van, ez egy stratégiai együttműködés, hiszen közös célunk, hogy mind a két fél jobbá váljon általa. Ezért akkor is számíthatunk a bankra, ha gond van, hiszen a cég 76 éve alatt előfordultak olykor nehezebb helyzetek. Ezt ezúton is köszönöm!

Milyen további terveitek vannak a jövőre nézve?

Ivonn: Röviden maximális stabilitás mellett tudatos piacépítés és portfólióbővítés. Azt gondolom, hogy meg kell néznünk a piaci lehetőségeinket, hogyan érintik majd a világpiaci események például a gyártásunkat. Az egyik titok a pozitív gondolkodás, hiszen minden nehézségben ott van a lehetőség is. A mostani vámhelyzettel kapcsolatban is van egy hosszú listánk, hogy milyen lehetőségeket rejt magában a helyzet, így ezeken kezdünk el gőzerővel dolgozni.