Mit takar Horn Gyula múltja?

Az elmúlt egy hét alatt többet beszéltek róla, mint bármelyik országos ügyről. Múltja és nézetei miatt Sólyom László államfő megvétózta, hogy Horn Gyula 75. születésnapján megkapja a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét.

„A körülmények rosszak voltak. A felkeléssel együtt sok bűnöző került szabadlábra, akik veszélyeztették a biztonságot. Én a pufajkás osztagban a törvényes rendet védtem.” – nyilatkozta 1956-os szerepvállalásáról Horn ötven évvel később a német Die Weltnek, ahol egyebek mellett kitért arra a véleményére, hogy „1956 nem a kommunizmus elleni harc volt. A felkelők sem akarták eltörölni azt.” Miközben Lendvai Ildikó Horn „fiatalkori történelmi tévedésként” emlegette a volt kormányfő pufajkás múltját, addig Horn ezen a héten még rátett egy lapáttal korábbi nyilatkozataira, amikor ugyancsak a Die Weltben kiállt a múltja mellett. Sőt a Rákosi rendszert pozitív színben tüntette fel, egyben azt Kádár Jánost méltatta, akitől Gyurcsány Ferenc miniszterelnök is elhatárolódott.
 
Pufajkában
Horn Gyula negatív megítélésnek egyik alapja mindmáig tisztázatlan 1956-os szerepvállalása. A hiányos dokumentumok miatt jelenleg azt a dátumot sem lehet pontosan tudni, hogy Horn mikor csatlakozott a pufajkásokhoz. Ez azon karhatalmi fegyveres erők közkeletű elnevezése, melyek a szovjet hadsereg segítőjeként részt vettek az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésében, és az új, Kádár-rendszer megszilárdításában.

A „pufajkás” elnevezés a karhatalmi erők jellegzetes egyenruhájáról – pontosabban, egyenruha híján viselt öltözékéről, az orosz mintára gyártott vattakabátról kapta a nevét.

A karhatalmistákhoz való csatlakozásról Horn 1989 februárjában, egy MSZMP központi bizottsági ülésen arról beszélt, hogy november elején hét társával Czinege Lajos – akkor a KB. adminisztratív osztályának a vezetője – megkeresésére lépett be a karhatalomba. A Honvéd Karhatalom szervezése november 9-én kezdődött Horn a három szerveződő alakulat egyikéhez csatlakozott. Ezek az alakulatok valóban köz- és pártintézményeket, illetve stratégiailag fontos pontokat védtek, illetve tűzharcot folytattak a még meglévő forradalmi erők ellen.

Tehát Horn a forradalmárok elleni fegyveres harcokban is részt vehetett – mondta el lapunknak M. Kiss Sándor. A történész, aki könyvet is írt a témában ugyanakkor felhívta a figyelmet egy másik dátumra is, amelyet Cölöpök című könyvében említ a volt kormányfő. „December 12-én hetünket, pénzügyeseket, volt szovjet ösztöndíjasokat behivatnak a pártközpontba, ahol az Adminisztratív Osztály vezetője közölte, hogy megalakult a Budapesti Rendőrfőkapitányság Hunyadi János zászlóalja a törvényes rend biztosítására. Felhív bennünket, hogy forradalmi szolgálatot vállaljunk néhány hónapig az egység Kerepesi úti laktanyájában” – áll a kötetben. Ha ez a dátum a valós, akkor tudni kell, hogy december közepén már nem volt fegyveres harc, vagyis ez az osztag a véres kádári megtorlás alakulata volt – tette hozzá M. Kiss Sándor.

A testvér mint ok
Bonyolítja a karhatalomhoz való csatlakozás ügyében a tisztánlátást, hogy Horn Gyula korábbi nyilatkozataiban többször is azzal indokolta a karhatalomhoz való csatlakozását, hogy 1956. december 12-én megölték testvérét, akinek holttestét bestiálisan meggyalázták, megcsonkították. A szocialista politikus azonban a rendszerváltás előtt még úgy emlékezett, november 15. körül csatlakozott a karhatalmistákhoz, tehát testvére halála előtt, amit szolgálati lapja is igazolt.

Horn Gyula önéletrajzi írása szerint 31 éves dokumentumfilm-rendező fivérét, Gézát a Hungária körúton elgázolta egy teherautó, amikor biciklijével a Filmgyárba indult. „Az azonban nem derült ki, hogy szándékosan ütötték volna el, s arra sem volt bizonyíték, hogy a holttestet utóbb megcsonkították volna” – mondta lapunknak Germuska Pál. Az 1956-os Intézet titkára arra emlékeztet, hogy Horn Géza neve nem szerepelt az 1956. novemberében és decemberében harcok vagy erőszakos cselekmények áldozataként elhunyt személyek között sem a temetői nyilvántartásban, sem anyakönyvi iratokban. Horn Géza ugyan aktív pártmunkát folytatott, de a történész szerint ez még nem lehetett ürügy arra, hogy bántalmazzák, hasonló esetre ilyen kaliberű pártember esetében nem is volt példa.

 Sortűz és határvédelem
1956. december 6-án szimpátiamegmozdulást tartottak a Nyugati pályaudvarnál a Kádár-kormány mellett. Kádár hívei vörös zászlóval demonstráltak erős karhatalmi kíséret mellett. Ezt sokan sérelmezték, rájuk a karhatalmisták tüzet nyitottak, az ellentüntetőket szétoszlatták és három elfogott felkelőt a helyszínen agyonlőttek. Egyesek szerint Horn Gyula a Nyugati pályaudvari eseményeknél is már jelen volt, vagy mint vörös zászlós provokatőr – ahogy ezt a volt kormányfő is elismerte –, vagy, mint fegyverrel rendelkező karhatalmista. Ezt azonban a mai napig nem sikerült tisztázni.

A zászlóalj egy része később Győr-Sopron-Moson megyébe került, hogy megakadályozzák a még mindig tömeges emigrációt, több ezer határsértőt fogtak el. Horn Budapesten maradt, alakulata objektumokat őrzött, razziákban vett részt, karhatalmi feladatokat látott el, biztosítási feladatokat látott el, fegyvereket szedett be. Germuska Pál szerint Hornon kívül azonban ma már senki nem tudja megmondani, hogy tapad-e a vér a kezéhez, a Hunyadi zászlóalj megmaradt jelentéseiben nem nevezik néven a későbbi politikust. Horn könyvében, a Cölöpökben azt írta: ő maga tiltakozott őrizetesek bántalmazása ellen.

Mit tettek a karhatalmisták?
A karhatalmisták részt vettek a vidéki sortüzekben is, melyeknek 1956. november 4-től decemberéig, közepéig legalább száz halálos áldozata volt. „Ezek emberiség elleni bűntettek voltak, hasonlóan ahhoz, amikor a magyar hadsereg a Szovjetunióban és Jugoszláviában partizánokra vadászva embereket végzett ki a II. világháborúban” – hangoztatta Germuska Pál. A történész szerint nem lehet azt mondani, hogy az akkori jogszabályok szerint nem lehetett őket büntetni. „A háborús bűnök nem évülnek el, Magyarországon még az 1960-as, 70-es években is végeztek ki a II. világháborúban kegyetlenkedő csendőröket” – emlékeztetett az 1956-os Intézet tikára.

A rendőrség szétesése miatt még az újjászervezés zajlott, ezért a pufajkások hajtották végre a letartóztatásokat. Közrendvédelmi feladatokat is elláttak, de sokkal fontosabb szerepük volt a Kádár-kormány megszilárdításában és a megtorlás elindításában. Bejelentés alapján vitték a kistarcsai, vagy a tököli internáló táborokba az embereket, akár egy évre is őrizetbe véve bármiféle ügyészségi vagy bírósági határozat nélkül. „Az, hogy valaki ezekben az eseményekben való részvételben nem talál semmi kivetnivalót, mint ahogy maga Horn Gyula sem, az ma teljességgel vállalhatatlan" – hangoztatta Germuska, aki ugyanakkor úgy látja: jól megfigyelhető, hogy az 1989-es eseményeket, a rendszerváltás eredményeit többen maguknak vindikálják, például Németh Miklós, Pozsgay Imre és Horn Gyula is. Ezek azonban nem egyéni, hanem kollektív döntések voltak, ezek a politikusok kényszerhelyzetben mozogtak. Amikor Horn külügyminiszterként „kiengedte" a kelet-németeket (amiért ma Németország újraegyesítésének elindítójaként ünneplik) nem egyéni döntése volt, hanem a kormány politikai döntése, melyek lépésről, lépésre születtek meg, folyamatos vitákban.

AS Network A németek kitüntetésekkel halmozták el Európai hírnévre a vasfüggöny átvágásával és az NDK-s menekültek Ausztriába engedésével tett szert Horn Gyula. Főként a németek hálásak neki, Wertheimben utcát is elneveztek róla. Külpolitikai tevékenysége elismeréseként 1990 januárjában a Gustav Stresemann Társaság aranyérmével tüntették ki, az európai egyesülés érdekében végzett munkájáért megkapta az aacheni nemzetközi Károly-díjat és az NSZK Szolgálati Érdemrendje Nagykeresztjét. Számtalan díját követően 2003-ban az egységes Európa megteremtéséért, az európai politikai kultúra, a népek közötti megértés, a humanizmus és a tolerancia érdekében kifejtett tevékenységéért a Népek Közötti Megértés Díját kapta meg, mely azóta Horn Gyula nevét viseli. 2005-ben az osztrák államfő által adományozható legmagasabb kitüntetést a Nagy Arany Érdemrendet a Szalaggal adományozták neki.

Drótvágás a vasfüggöny maradványán Horn Gyula 1932. július 5-én született Budapesten hétgyermekes munkáscsaládban. Önéletrajza szerint édesapját a Gestapo gyilkolta meg 1944-ben. Műszerész ipari tanuló volt, majd a Szovjetunióban, Rosztovban közgazdaságtant tanult. 1954-ben lépett be a Magyar Dolgozók Pártjába. 1956 végén belépett Kádár János által újjáalakított kommunista pártba, az MSZMP-be. 1954 és 1959 között a Pénzügyminisztérium főelőadója volt, 1959-ben került a Külügyminisztériumba. 1985-ben kinevezték külügyi államtitkárrá, 1989-ben külügyminiszter a Németh Miklós vezette kormányban. 1989. augusztus 27-én a vasfüggöny Soproni szakasza maradványának egy részét Alois Mock osztrák külügyminiszterrel együtt vágta szét. 1989-ben az MSZP egyik alapítója, 1990-től az elnöke. 1994-ben a győztes választások után miniszterelnök lett. Az 1998-as választási vereség után csökkent a párton belüli szerepe. -->