Gyermekkori szívzűr – ijesztő, de gyógyítható

Míg az idősebbeknek elsősorban az úgynevezett kopási betegségek – például a korral súlyosbodó koronaér-meszesedés és annak következményei, így az infarktus – a fő problémái, addig gyermekeknél érthető módon nem ezek fordulnak elő. A gyermekkardiológia gyakorlatilag a veleszületett szívbetegségekkel foglalkozik, melyek száma első pillantásra igen nagy: nyolc ezrelék, azaz ezer gyerek közül nyolcnak van valamilyen szívfejlődési rendellenessége. Ez az arány a világon mindenütt többé-kevésbé azonos.

Ám ha közelebbről megtekintjük a statisztikai adatokat, szerencsére nem ilyen sötét a kép. Kiderül, hogy a szív fejlődési rendellenességeinek csak a töredéke jár komolyabb – egyáltalán: gyógyítandó – következményekkel, és hála az orvostudomány, ezen belül a szívsebészet robbanásszerű fejlődésének, az ilyenkor elvégzett terápia többnyire sikeres. Ezeknek a ritkább, egyben bonyolultabb gyermekkori szívbajoknak természetesen nagyon fontos a felismerése, ám ez a gyermekgyógyász feladata, további kezelése pedig a gyermekkardiológus, illetve a szívsebész kompetenciája. Azaz nem a szülő felelőssége. Hála a jól kialakított gyermekkardiológiai hálózatnak, Magyarországon e ritkább és komolyabb szívbetegségben szenvedő gyerekek gondozása időben elkezdődik.

Érdemes viszont a laikusnak is ismerni a gyakoribb, könynyebb lefolyású és jól gyógyítható (vagy magától meggyógyuló) gyermekkori szívelváltozásokat, ezen belül is azok leggyakoribb csoportját, a köztudatba „lyukas szív” néven bevonult betegségcsoportot. Hogy megértsük a lényegét, következzen egy igen rövid anatómiai emlékeztető, még az általános iskola felsős tagozatának biológiaóráiból…

A szív négy üregből áll, két pitvarból és két kamrából. Minden szívüregnek vannak billentyűi is, amelyek a ki-, illetve belépő vérnek az „ajtói” (ezek a kapuk is megbetegedhetnek, roszszul záródhatnak, de ezzel most terjedelemi okokból nem foglalkozunk).

A „lyukak” vagy a két kamra, vagy a két pitvar között (roszszabb és ritkább esetben mindkét helyen egyszerre) alakulnak ki, jóval a megszületés előtt, még a fejlődő magzatban. A rendellenesség következtében a kamrák, illetve a pitvarok közötti falak nem választják el tökéletesen a jobb és bal oldali szívüregeket. E hézagon (nyíláson, lyukon, tudományos nevén kamrai vagy pitvari sövényhiányon) keresztül a tüdőt ellátó kis vérkör és az összes többi szervet a keringésbe bekapcsoló nagy vérkör vére keveredik egymással. Ez megterheli a szívet, de a tüdőt is, mert annak a vérellátása is megváltozik.

A kétfajta fejlődési rendellenesség, a pitvari és a kamrai sövényhiány, igen különbözik egymástól, ezért érdemes külön beszélni róluk.

Nagy általánosságban kijelenthető, hogy a pitvari sövényhiány (rövidítése a latin nevéből ASD II) a mérsékeltebb elváltozás. Ennek egyik bizonyítéka, hogy igazából nagyon kevés fizikai tünetet okoz. A beteg sohasem dekompenzálódik, azaz a szív nem terhelődik meg annyira, hogy keringési elégtelenséget okozzon.

Az más kérdés, hogy hoszszabb távon azért nem teszt jót az egészségnek. Gyermekeknél, érdekes módon, nem is szív-, hanem tüdőbetegségekre, gyakori légúti fertőzésre, hörghurutra, tüdőgyulladásra hajlamosít. Vagy arra sem: teljesen panaszmentesen is eltelhet a gyermekkor, ami arra is utal, hogy nem mindig könnyű felfedezni. Pedig tudni kell a sövényhiány létéről, mert hosszú távú megfigyelések szerint jelentősen lerövidítheti az életet.

Így hát, bár a pitvari sövényhiánynak azért vannak fizikális, EKG- és röntgeneltérései, könynyű „elnézni”. Igazából a fő diagnosztikai eszköz az ultrahang, melyen világosan kimutatható, ábrázolható, hogy hol van és mekkora a lyuk. Később sor kerülhet komolyabb vizsgálatokra, például szívkatéterezésre, de ez is inkább csak akkor, ha az elváltozás nagy, és felmerül a zárás, „befoltozás” szükségessége.

A zárás ma már nem jelent automatikusan szívműtétet, amely a mellkas felvágásával és ún. szív-tüdő motor használatával járó, nagyobb és óhatatlanul megterhelő beavatkozás.

Ma már ugyanis a lyukak jelentős része katéteres úton zárható. Ilyenkor egy apró szúráson át az érbe olyan katétert vezetnek, amelynek segítségével a szívbe juttatnak egy apró, kinyitható, a lyukat elzáró fémlemezkét. Amplatzer-occluder a hivatalos orvosi neve. Az eszköz apró, de méregdrága, és nem véletlenül: a speciális ötvözetet amerikai űrhajókban használták először, és az összetétele máig hadititok.

Mint említettük, csak a nagyobb pitvari lyukakat kell bezárni, és ezzel a beavatkozással is sokáig, akár évekig lehet várni. Az időtényező, a kivárás azért fontos, mert minél nagyobb a gyerek, minél nagyobb a testsúlya, annál jelentősebbek a testméretei, és ezzel párhuzamosan annál erősebb a szervezete, s annál kisebb a beavatkozás kockázata is. A pitvari sövényhiány kisebbik fajtáival sokszor egyáltalán nem kell foglalkozni. Bármilyen morbidan is hangzik, megcáfolhatatlan tény, hogy a két pitvar közti apró lyukat sokszor csak boncoláskor találjuk meg – nyolcvan év feletti, ép szívű embereknél…

Ellentétben a pitvarival, a kamrai sövényhiányt hamar felfedezik, ugyanis igen korán hangos és jellegzetes szívzörejjel jár. Az újszülöttosztályon az első napokban azért nem okvetlenül veszi észre a gyermekorvos, és ez nem az ő hibája. Ugyanis a kamrai lyukon akkor áramlik erősen az átfolyó vér, és ad hangos zörejt, ha a két kamra közti nyomáskülönbség már kialakult. Márpedig közvetlenül a megszületéskor a két szívüregben még közel azonosak a nyomásviszonyok. Aztán szép lassan a tüdőt ellátó jobb kamrában leesik, a nagy vérkört ellátó bal kamrában pedig megnő a vérnyomás. A kamrai sövényhiányon több vér áramlik át igen gyorsan a bal szívüregből a jobba, és ennek hangját (zörejét) fonendoszkóppal meghallja a vizsgáló orvos.

Ez a vérkeveredés komoly pluszmunkát ró a bal kamrára, és ezzel megterheli az egész szívet. Persze e terhelés mértéke különböző, és elsősorban a kóros nyílás méretétől függ (tehát a zörej önmagában nem perdöntő). A pici lyuk is lehet hangos, ennek ellenére nem jelent komoly veszélyt, és jó esetben nem is kell vele foglalkozni. Magától is bezáródhat: a kamrai sövényhiánynak, anatómiai helyzetétől függően, mintegy a 30 százaléka az első életévben magától becsukódik, és ilyenkor értelemszerűen a gyermek gyógyultnak tekinthető. Másik harmadánál a lyuk olyan kicsi marad, hogy azzal sem kell foglalkozni.

Ám a maradékot kétségtelenül gyógyítani kell. Kezdetben gyógyszerrel kell támogatni a szívműködést, aztán eljön a (szívsebészet által megállapított) műtéti idő, és a gyermeket meg kell operálni, mesterségesen kell bezárni a lyukat. A mai technikával, ellentétben a pitvari sövényhiánnyal, ez ma még nyitott szívműtétet jelent, bár vannak már biztató próbálkozások az ún. noninvazív, katéteresen történő zárásra is.

Ha relatíve ritkán kell aktívan gyógyítani a szívet, akkor joggal kérdezhetik: miért kerül olyan sok gyerek a szívgyógyászokhoz? Felmérések szerint majd minden második kiskorút előbb-utóbb meghallgatja gyermekkardiológus is. Aztán meg nem csinál semmit, csak visszarendelgeti a beteget… A válasz: mert rengeteg az ártalmatlan – latin eredetű szakkifejezéssel akcidentalis – szívzörej. Minden második-harmadik gyereknél időnként hall a gyermekorvos a szív felett ilyen hangjelenséget.

Az ártalmatlan szívzörej, ahogy a neve is mutatja, nem organikus szervi baj jele. A szívzörejt az okozza, hogy a nagy sebességgel áramló vér nekicsapódik az ér- vagy a szívfalnak. Máskor a szívben kifeszülő normális ínszalagokat pendíti meg a véráram – régebben így is nevezték: pengőhúrzörej. Az is lehet, hogy valamiért a véredényekben gyorsabban áramló vér súrlódik „hangosan”. Mindegyik ilyen szívzörej egészséges szívre utal.

Az más kérdés, hogy ártalmatlan szívzörejek megjelenhetnek vagy hangosabbak lehetnek bizonyos nem szíveredetű betegségeknél is. Például lázas fertőzéseknél, amikor a gyorsabban verő szívben felgyorsul a véráram, és ezért jelenik meg a szívzörej. Vérszegénység kísérőjelensége is lehet zörej. Ilyenkor ugyanis megváltozik a vér sűrűsége, viszkozitása, „hígabb” lesz, ami szintén hat a vérkeringésre. Az ilyenkor észlelt szívzörej ártalmatlanságát az is igazolja, hogy a betegség megszűnte után az ugyancsak elhalkul.

Ám annak eldöntése, hogy a zörej valóban ártalmatlan, nem mindig egyszerű, szakembert és speciális műszereket igényel. Így hát ne kapjanak a szívükhöz, ha az orvos szívzörej miatt kardiológushoz utalja a gyereket. Vigyék csak el, és az esetek döntő százalékában megnyugtató választ kapnak. A gyerek egészségesnek bizonyul – nincs baj a motorral.

A szerző a Madarász Utcai Gyermekkórház kardiológus főorvosa