Iskolapad helyett tanműhely a duális rendszerben tanulóknak

A duális szakképzés szeptemberi indulásához szükség van arra, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) rendelet formájában kihirdesse a szakmai és vizsgakövetelményeket, ez a hírek szerint napokon belül megtörténik. Szerettük volna a pontos időpontról az NGM-et is megkérdezni, ám lapzártánkig nem válaszoltak megkeresésünkre.

„Szeretnénk, ha már jövő szeptemberre az új képzési rendszer válna elterjedtté, az idei átmeneti évben pedig arra számítunk, hogy országosan körülbelül hétezer tanuló választja a duális szakképzést. Így ők szeptembertől már tanműhelyben is dolgoznak majd” – mondta el a Világgazdaságnak Szilágyi János. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) képzési igazgatója hozzátette: „Számukra a változás 50 százalékkal több gyakorlati órát és 17 évesen kézhez kapott szakmát jelent. A diákok egy része az általános iskolából írás-olvasási, számolási nehézségekkel kerül ki, ám manuális, műszaki készségeik gyakran jók. Számukra vonzó lehet, hogy nem az iskolapadba vannak kényszerítve, hanem egyből dolgozhatnak, amelyért ráadásul pénzt is kapnak és biztosítottá válnak.”

Mivel a képzési idő lerövidül, az iskolák számára finanszírozás szempontjából nem kedvező az átalakulás. Míg az intézmények az eddigi rendszerben két plusz két évig, tehát összesen négy esztendeig kaptak állami normatívát diákjaik után, a duális rendszerben ez három évre csökken, így bevételtől esnek el. Az iskolák ellenállása azonban megtörhet az őket fenntartó önkormányzatok akaratával szemben. A gyerekek után járó állami normatíva ugyanis csak az oktatás költségeinek körülbelül 40-45 százalékát fedezi, a többit az intézmény fenntartóinak – tipikusan az önkormányzatoknak – kell állniuk. Márpedig náluk komoly könnyebbséget jelent, ha egy tanulót nem négy, csak három évig kell finanszírozni. Így egyes önkormányzatok – mint például a győri, a debreceni vagy a kecskeméti – már most, az átmeneti évben sikerrel győzték meg a szülők egy részét, hogy gyermekeiket az új rendszerű képzésben kezdjék el taníttatni.

„Az átmenet biztosan nem lesz egyszerű, hiszen az oktatási intézményeket kedvezőtlenül fogja érinteni, hogy a diákok kevesebb ideig vesznek részt a képzésben, az ipar azonban megköveteli a váltást” – nyilatkozott a Világgazdaságnak Szemereyné Pataki Klaudia, Kecskemét alpolgármestere. Hozzátette: „A városban a Mercedes beruházása előtt is volt élet, a korábbi tapasztalataink is azt mutatják, hogy az itt működő vállalatoknak szükségük van a szakmunkástanulókra. A cégeknél működtetett tanműhelyekben – például a Knorr-Bremse üzemében – dolgozó diákok esetében 70-80 százalékos szintet is elér a továbbfoglalkoztatás. A biztos munkahely ígérete, valamint az ezzel járó többletjuttatások, így például a baleset-biztosítás, a munkaruha, az ösztöndíj vonzóvá teszik mindezt a tanulók számára. Az ipari vállalatoknál munkát végző diákok ráadásul a csúcstechnológiát használják, így egy részükből a helyi kisebb vállalkozások is tudnak jó munkaerőt válogatni.”

Az alpolgármester elmondta még: „A jelenleg alternatív szakképzésnek nevezett rendszerben hozzávetőleg száz diák tanul, szeptemberben pedig körülbelül 150 tanuló kezdi meg az új szisztéma szerint tanulmányait. Közülük harmincan már a még meg nem nyitott Mercedes tanműhelyében fognak dolgozni.”

Képesek lesznek fejlődni?

„Az a szándék, hogy a szakképzést közelítsük a munka világához, mindenképpen támogatandó, de nincs biztosíték arra, hogy a hamar megszerzett szakmával a munkavállaló hosszabb távon érvényesül” – mondta el lapunknak Békési Tamás. Az Európai Bizottság mellett működő szakképzési szakértői bizottság munkavállalókat képviselő tagja hozzátette: „A diákoknak olyan alapképzésre lenne szükségük, amelyre építve életük során újabb ismereteket szerezhetnek meg, esetleg újabb szakmákat tanulhatnak. Rövidebb távon mindenképpen jó az, hogy gyorsan, használható szakmát adunk a diákok kezébe, ám a megfelelő alapképzés hiányában nem biztos, hogy a tanulókban kifejlődnek azok a kompetenciák, amelyek a későbbi, folyamatos fejlődéshez szükségesek. Az európai tendencia az, hogy a tanulók erős alapképzés után hosszabb időt töltenek el diákként, míg szakmát kapnak, ám később könnyebben tudnak fejlődni. Ha az EU trendjeitől elszakadva egy teljesen más utat járunk, akkor a szakképzésből kikerülő diákok nem állják majd meg a helyüket a közös munkaerőpiacon.”