Gond, hogy a nők jelentős része nem megy el rákszűrésre. Igaz ez még a jelenleg futó országos szűrési kampány ellenére is. Amikorra viszont a méhnyakrák tüneteket okoz, a folyamat már előrehaladott, és a túlélés a legjobb terápia ellenére is csak néhány évben mérhető. A folyó szűrőprogram ellenére évente mintegy 2600 új esetet ismernek fel. Míg az 1970-es években a betegségben szenvedők átlagéletkora 54 év volt, az 1990-es évek végére tíz évvel korábbra tolódott, és a 35 év alatti populációban megkétszereződött a halálozási szám.
A méhnyakrák oki tényezői között a régóta ismert faktorok (korán elkezdett nemi élet, promiszkuitás, szülések, szocio-ökonómiai helyzet, dohányzás, immunszuppresszív állapotok, orális fogamzásgátlók szedése, rossz higiénés viszonyok) mellett egyre inkább a HPV- (humán papillomavírus) infekció jelentősége válik a legfontosabbá. Mai ismereteink szerint elsődlegesen a HPV-fertőzés, valamint a fent említett tényezők felelősek a méhnyakrák kialakulásáért.
A legfrissebb epidemiológiai adatok alapján a méhnyakrákos esetek több mint 99 százalékát a HPV-fertőzés okozza. Ez a leggyakrabban előforduló nemi szervi vírusfertőzés világszerte, amely eddig mintegy 660 millió embert támadott meg. A HPV-nek több mint száz típusát különítették eddig el; ezek közül a leginkább a malignusfajták ismertek, amelyeknek kiemelkedő szerepe van a rákmegelőző állapotok kialakulásában. A HPV egyébként nem csak méhnyakrákot okozhat.
A HPV-fertőzés előfordulása a 25 év alatti nők körében a leggyakoribb. Nemzetközi adatok alapján az átfertőzöttséget 9–13 százalék közöttinek becsülik. Magyarországon az elmúlt évek rákszűrési keneteit elemezve több mint 5 százalékban észleltünk HPV-fertőzésre utaló jeleket. Noha a fertőzés általában magától gyógyul, hatására rákmegelőző állapotok alakulhatnak ki a méhnyakon, amelyekből kezelés hiányában 2-3 évtized alatt kifejlődhet a méhnyakrák, de nem egyforma erősséggel, és sokszor csak hosszú lappangási idő alatt. A szexuális úton történő fertőzést követően, 6-8 hónapos inkubációs idő után a vírus genetikai anyaga bejut a sejtmagba, és önálló replikációra képessé válik. Az aktív fázisban arra fogékony egyénekben jellegzetes sejtelváltozásokat okoz. Mintegy hat hónap után a gazdaszervezet immunreakciói lelassíthatják vagy teljesen le is állíthatják a vírusexpressziót. A késői fázisban, körülbelül kilenc hónap elteltével a betegek egy része tartósan tünetmentes marad, másoknál elindul a rosszindulatú átalakulás. A HPV olyan, sejtmaghoz kötött organizmus, amely szükségszerűen fertőz meg osztódásra képes hámsejteket, hogy fenntartsa saját magát.
A nemi úton terjedő HPV-vírusfertőzés megelőzése a monogámia és a konzekvens óvszerhasználat révén oldható meg, ezek azonban a mai szexuális szokások mellett társadalmi szinten nem jelentenek kielégítő prevenciót.
Az elmúlt évek tudományos kutatásainak eredményei, úgy tűnik, nagy áttörés hozhat a megelőzésben: komoly esélye van, hogy rövidesen elérhetővé válnak a HPV-fertőzést kizáró védőoltások. Ezek a vakcinák elsősorban a leginkább rosszindulatú vírustípusok ellen nyújtanak védelmet.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a téma jelentőségére tekintettel konzíliumot hívott össze a HPV-oltás bevezetéséről, azonban a döntés meghozatalához kulcsfontosságúnak vélt néhány fontosabb közegészségügyi kérdést. Azok a vizsgálatok, amelyek választ adhatnak ezekre a kérdésekre, már folyamatban vannak, illetve tervezésük már a befejező stádiumban tart. Szükség van egyrészt olyan eszközrendszerre, amelynek segítségével a megfelelő tájékoztatás nyújtása érdekében a különböző országok felmérhetik a helyi lakosság méhnyakrákkal és HPV-oltással kapcsolatos ismereteit és hozzáállását, másrészt pedig olyan módszerekre, amelyekkel a HPV-vakcina hatékonyságának az engedélyeztetést követő, különböző körülmények között történő vizsgálata elvégezhető. A konzílium javasolta, hogy a különböző rasszokhoz tartozó, kilencévesnél fiatalabb korosztály körében is végezzenek nagyon hosszú követési idejű vizsgálatokat, hogy meghatározhassák a védettség idejét és az emlékeztető oltások szükségességét. Az ilyen hosszú távú vizsgálatok logisztikai nehézségei ellenére az iskolakezdéskor vagy az az előtt adott oltás nagy lefedettséget biztosítana, és így megnövelné a védőoltásprogramok hatékonyságát – különösen a szegényebb országokban.
Bizonyos irányelvek kialakítása szükséges a különböző országok döntéséhez arról, beépítsék-e a HPV-védőoltást immunizációs programjukba, milyen stratégiákra van szükség a vakcina megfelelő helyre juttatásához, milyen szerepet foglal majd el a HPV-vakcina az méhnyakrák elleni átfogó programban, és milyen módszerekre van szükség a HPV-oltás programjának ellenőrzéséhez és kiértékeléséhez. A HPV-vakcina további segítséget jelenthet a méhnyakrák okozta halálozás és megbetegedések számának csökkentésében, de nem feltétlenül helyettesíti a szűrést és a korai kezelést. A HPV-oltás használatával kapcsolatos irányelveket az immunizációs programok, a serdülők ellátásának és a szülészet-nőgyógyászat és a rák elleni programok hazai és nemzetközi szintű integrációjával kell kidolgozni és alkalmazni.
A már meglévő fejlesztési eredmények reményt adnak arra, hogy a védőoltás a rosszindulatú HPV-fertőzést, ezen keresztül a HPV okozta méhnyakrákot száz százalékban képes lesz megakadályozni, alkalmazásával kapcsolatban pedig eddig még nem merült fel biztonságossági kétely.
(A szerző a Semmelweis Egyetem, II. Női Klinika egyetemi docense)
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.