Harmóniát a lépések között

Véleményemnek korlátai vannak. Ugyanis az Országgyűlés adta bátorítás, hogy az Állami Számvevőszék tanácsaival is a „köz” rendelkezésére álljon, nem jelentheti azt, hogy az ÁSZ alkotmányos szerepkörén túlterjeszkedő javaslatokat, adjak. Inkább néhány problémakezelési meggondolás jelzésével szeretnék segíteni azoknak, akik a cselekvés felelősségét viselik.
1. Az azonnali, a rövid és a hosszú távú lépések harmóniája, valamint az időtényező figyelembevétele talán a legfontosabb feladat. Sürgősen eldöntendő, mi az, amit ebben az évben meg kell és lehet tenni a bevételek realizálása és a kiadások teljesítése területén.
2. A „fűnyíróelvű” megszorítások nem alkalmasak lényegi kiadásbeli megtakarításokra, miközben az is kétséges, hogy ezek hosszabb távon is ilyen eredményre, s nem az ellenkezőjére vezetnek. Az ez évi teendők meghatározásakor figyelembe kell venni, hogy egy megalapozottan átstrukturált pótköltségvetés kidolgozása még technikailag is több hónapot vesz igénybe, elfogadását követő hatásai meglehetősen korlátozottak. Következésképpen minden erőt egy eddigieknél megalapozottabb jövő évi költségvetés kidolgozására kell fordítani;
3. Meg kell haladni azt a tervezési gyakorlatot, ami arra ösztönzi a költségvetésből finanszírozott szervezeteket, hogy az ellátandó feladatokhoz viszonyítva minél nagyobb forráshoz jussanak. Ezért a továbblépés legfontosabb feltétele, hogy a költségvetés tervezésében a tevékenységszemlélet kerüljön első helyre.
4. A reformnak nem a finanszírozással, hanem az állam által felvállalt feladatok, az ingyenes vagy térítésköteles szolgáltatások meghatározásával és az ezekhez való hozzáférés mechanizmusainak tisztázásával kell kezdődnie. Az így kialakított költségvetés és az erre épülő finanszírozás hozza létre a feladatok és források összhangját.
5. Megkerülhetetlen a költségvetésből ma finanszírozott feladatoknak és a kapcsolódó intézményrendszer működésének felülvizsgálata, különös figyelmet fordítva a központi költségvetés és a helyi önkormányzatok körébe tartozó feladatokra;
6. Stabil szabályrendszer és annak következetes alkalmazása szükséges az államháztartás pénzügyi rendszerében. El kell mozdulnia a szabályozásnak olyan irányba, hogy sem a költségvetés kidolgozása, sem pedig a végrehajtás során ne kerüljön ki pénz az Országgyűlés látóköréből. Átgondolandók az állami garanciavállalások, kötelezettségvállalások, adósságelengedések és -átvállalások, mivel az időben és nagyságrendjükben előre nem látható, nem tervezhető kockázatokat rejtenek.
7. A fejlett világban nő a közfeladatok ellátásában a piaci koordináció szerepe, ez azonban nem csökkenti az állami felelősséget a közszolgáltatásoknál. Ezért egy gyorsan fejlődő Magyarországon sem csökkenthető lényegesen a közszolgálati feladatok felelősségtartalma és terjedelme. A feladatellátás szintjének definiálása (decentralizáció, szubszidiaritás), a folyamatok átláthatósága és ellenőrizhetősége a lényeges, és nem az, hogy azt költségvetési intézmény, piaci szereplő vagy (esetleg) civil szervezet látja el.
8. Az állampolgár, a vállalkozó számára közömbös, hogy az igénybe vett szolgáltatást kitől kapja, számára csak a szolgáltatás minősége és mértéke a meghatározó. Az állam érdeke a felelősségi körébe tartozó ellátásoknál az, hogy a minőségileg megfelelő ellátás biztosításáért a legkevesebbet fizesse. Ezért tisztázandó a feladatok ellátása eredményeként keletkező szolgáltatásokhoz való hozzáférés, az igénybevétel lehetősége (technikai feltételek, költség-ár, esélyegyenlőség vagy az igénybe vevők valamiféle „versenye”), s ezekkel kölcsönhatásban mérlegelendő e kondíciók (vissza)hatása a szóban forgó állami szolgáltatások tartalmára, finanszírozására, stb.
9. A kormánynak a partnereivel ki kell alakítania a kompetenciamegosztás és a lehetséges kooperáció tartalmát és formáit. Felülvizsgálandó az önkormányzati feladatellátás finanszírozási rendszere, különösen az, hogy indokolt-e az önkormányzati ellátási felelősség jelenlegi mértéke, és az ilyen mérvű, szinte áttekinthetetlen normatívahalmazra épülő költségvetési újra- és visszaosztás. Ennek keretében elkerülhetetlen az egészségügyi és az alapfokú oktatási ellátórendszer területi, méretbeli felépítésének felülvizsgálata.
10. Túl kell lépni azon a szemléleten, amely az államháztartás pénzügyi rendszerének reformját a finanszírozásban látja. Az előrelépéshez nem csak pénzügyi-gazdasági, hanem szociális és társadalompolitikai kérdésekben is megegyezésre kell jutni. Ennek kulcsterülete az önkormányzati gazdaság. Meggyőződésem szerint – talán ennyi „áthallás” a politika területére megbocsátható – addig nem lehet érdemi változásokat elérni a helyi közhatalmi, közigazgatási funkciókban, gazdaságszervezésben, a régiós és kistérségi rendszerekben, amíg a demokratikus intézményrendszer politikai alapját jelentő pártok szervezeti felépítése, működése az irányítási, igazgatási jogosítványokkal nem rendelkező, „kiüresedett megyékhez” és nem a régiókhoz, kistérségekhez kötődik.

A szerző az Állami Számvevőszék elnöke