Nyugati internetár, keleti életszínvonal

Közélet | Politika
A teljes liberalizálásra váró telekommunikációs szektor a visegrádi országokban lépéshátrányban van az unióhoz képest. Miközben a mobiltelefónia világszínvonalú, a nyugati árakon kínált internetet a keleti bérekből kevesen tudják megfizetni.

A telekommunikációs ágazat jelentőségét mutatja, hogy részesedése valamennyi visegrádi országban eléri a GDP 3 százalékát. Így Magyarországon a bruttó hazai össztermék 3-3,3 százalékát adja, a volumenmutatók pedig a gazdasági átlagnál magasabb, 5-7 százalékos növekedést jeleztek az elmúlt években. A növekvő szerep megmutatkozik a beruházásoknál is: az elmúlt években az itthoni fejlesztések 5 százaléka kapcsolódott a telekommunikációs és információtechnológiai szektorhoz.

A Cseh Köztársaságban a szektor teljesítménye megközelíti a 2,1 milliárd eurót, ami azt jelenti, hogy a GDP-nek körülbelül a 3 százaléka ennek az ágazatnak köszönhető. Lengyelországban ennél valamivel nagyobb a szektor szerepe, hiszen a GDP 4,4 százalékát termeli meg, míg Szlovákiában ugyanez 3,3 százalék körül van.

Az ágazat jelentőségéhez hasonlóan a négy ország közös jellemzője a telekommunikációs szektor szabályozása. Mindenütt létezik egy központi szabályozóhatóság, amely a szabadpiaci mechanizmust ellenőrzi. Napjainkban ezek a hatóságok közel sem függetlenek, s hatáskörük is meglehetősen szűk. Magyarországon a szabályozási keretek sok tekintetben megfelelnek az EU-szabványoknak, ugyanakkor a felügyelet érdekérvényesítési lehetősége korlátozott, és nagymértékben függ a magyar telekommunikációs ágazat lobbierejétől. Bár a Hírközlési Felügyelet működésében és pénzügyileg egyaránt független az államtól, ez a függetlenség a gyakorlatban nem teljes körben valósul meg.

A cseh szabályozási felügyelet még a formális függetlenségtől is távolabb áll. Elnökét a kormány nevezi ki, működését az állami költségvetés finanszírozza. Ez utóbbi mind a négy országban közös probléma, és ellentétes a közösségi joggal, illetve a politikai befolyás révén sebezhetővé teszi a szervezeteket.

Szlovákiában az ágazat bizonyos tevékenységeit szabályozó távközlési törvény komoly hiányossága, hogy nem tartalmaz egyértelmű jogi rendelkezéseket. Hiányzik az útmutatás azoknak az új piaci szereplőkkel kapcsolatos gyakorlati alkalmazásához is, s nincs iránymutatás arra sem, hogy a szabályozótestület hogyan tud időben beavatkozni és hatékonyan megoldani vitás kérdéseket.

Lengyelországban ennél is komolyabb probléma merül fel. A liberalizáció szempontjából tíz esztendő elveszett, mivel a tényleges szabályozási lépéseket – a domináns vezetékes szolgáltató pozíciójának megőrzése érdekében – leállították. A lengyel kormány tavaly alkotta meg az új, EU-szabályokkal harmonizáló rendelkezéseket, amelyeket többszöri halasztás után vezettek csak be.

A vezetékes szektor helyzete nemcsak a visegrádi országokban hasonló, hanem az Európai Unióban is. A vezető szerepet a korábbi állami tulajdonú monopolvállalat tölti be, amelynek kiépült hálózata és viszonylag stabil ügyfélköre van. Ezekkel az előnyökkel bármilyen kihívásnak meg tud felelni, amely a hagyományos telefonpiacon a lehetséges versenytársak részéről érheti, vagyis nagyon nehéz versenyhelyzetet teremteni. Ez az oka annak, hogy a domináns szolgáltatók meg tudják őrizni helyzetüket. Részesedésük a piacon eléri az 50 százalékot is.

A domináns szolgáltatók tartják vezető helyzetüket a visegrádi országokban is, köszönhetően lobbierejüknek és a korábban említett, esetenként nem kellően versenybarát szabályozásnak. A szolgáltatók mindegyikét legalább részben privatizálták az elmúlt évtizedben, így az állami tulajdon mellett mindenütt jelen van egy stratégiai befektető is. A magyar állam például már 1993-ban eladta tulajdonrészét a Matávban, így a Deutsche Telekom (DT) vált a fő részvényessé. A DT a szlovák domináns szolgáltatónak, a Slovak Telecomnak a stratégiai tulajdonosa is.

A 70-80 százalékos lefedettség mellett gyakorlatilag nincsenek új ügyfelek a hagyományos beszédátviteli szolgáltatási szektorban, ezért az új vállalatok az olyan piaci réseket próbálják megtalálni, mint például az adatátvitel és a vállalati szolgáltatások. Így a hagyományos vezetékes hálózati piacon az egész régióban csak egy valódi versenytárs volt, a Vivendi, amelyet azonban az anyavállalat problémái miatt egy az AIG és a GMT által alkotott konzorcium megvásárolt. A domináns szolgáltatók és a Vivendi komplexebb szolgáltatásokat kínálnak a telefonálástól az adatátviteli szolgáltatásokig.

A cseh piacon például az alternatív szolgáltatók bevételeinek 80 százaléka a vállalatoknak nyújtott szolgáltatásokból származik, és csak egyötöd részt tesznek ki a lakossági piac adta bevételek. A többi visegrádi országban is hasonló tendencia érvényesül.

A visegrádi országokat a piacok befejezetlen liberalizációja jellemzi. Csehországban ebben az évben az előfizetői hurokrendszer önálló értékesítése várható, ám mivel az alternatív szolgáltatókat rendszerint nem érdeklik az előfizetői hurkok, a verseny nem fog erősödni. A szlovák telekommunikációs piacot csak 2003 elején liberalizálták.

Magyarországon a liberalizáció már befejeződött, de a lakossági vonalaspiac kisebb változásokon megy majd keresztül. Verseny csak a távolsági és a nemzetközi hívások szegmensében várható.

Lengyelország ebből a szempontból különleges eset. A piac egyes szegmenseit liberalizálták (legutóbb 2003. január elsején a nemzetközi távközlési szolgáltatásokat), míg a kínálati oldalon jelentős fellendülést lehetett tapasztalni. 63 független szolgáltató kapott szolgáltatási engedélyt, s 2003 végén az alternatív szolgáltatók a piac 12 százalékát birtokolták. Szakértők arra számítanak, hogy a lengyel domináns szolgáltató, a Polska Telefonia SA elveszíti a nemzetközi hívási piacának 40 százalékát. A lengyel piac jellemzője a gyengén fejlett infrastruktúra is, ezért nagy igény van befektetésekre, különösen vidéken és a kisvárosokban, ám egyik szolgáltató sem képes felvállalni a magas terheket. A sikeres megoldás kulcsa az állam részvétele lehet.

A mobiltelefon-szolgáltatás a fejlett országokban is az utóbbi évtized terméke, így régiónkban az ágazat fejlődése már eleve valódi versenyt hozott. Mindegyik visegrádi országban két-három szolgáltató működik, s szakértő szerint többre nincs is szükség. A négy vizsgált ország mobilpiacain a legnagyobb előfizetők a domináns vezetékes szolgáltatók kezében vannak, és azok portfóliójának legfontosabb, legjövedelmezőbb részei.

Közös jellemző az is, hogy a kínálati oldal fokozatosan fejlődött ki. Az első megjelenő vállalat általában a domináns szolgáltató leányvállalata volt, a fő versenytárs valamivel később kezdte meg működését. A harmadik és legkisebb versenytárs általában az ezredforduló környékén kapcsolódott be az ágazatba.

A körülbelül 1,1 milliárd eurós cseh piacon az Eurotel jelentkezett elsőként, amely 1992-ben kezdte működését, és jelenleg Csehország első számú szolgáltatója. Ezt követte a Radiomobil, amely 1996-ban indult, míg a Cesky Mobil 2000-ben kezdte ajánlani szolgáltatásait.

A mobilpenetráció tavaly elérte a 82 százalékot, szemben a 2002-es 76 százalékkal. Ez a második legmagasabb volt a tagjelölt országok között. A két legnagyobb szolgáltató (az Eurotel és a Radiomobil) UMTS-engedélyeket is kapott. A harmadik generációs szolgáltatások elindításának határidejét 2005-re tűzték ki.

A lengyelek körülbelül 45 százaléka használ mobiltelefon-szolgáltatást. Becslések szerint 2002 végén a vezetékes vonalak száma 11 millió 968 ezerre nőtt, míg a mobil-előfizetők száma elérte a 13,98 milliót. Feltételezhető, hogy 2004 végére a mobiltelefon-penetráció 50 százalék környékére nő, a vezetékes telefoné pedig eléri 35 százalékot. A Polska Telefonia Cyfrowa körülbelül 4,91 millió előfizetővel a piacvezető, a második helyen a Polkomtel áll 4,5 millió előfizetővel, a harmadik pedig a Centertel 4,48 millió előfizetővel. A piac teljes telítettségét 70 százalékos penetrációnál érheti el, ami 2007-2008-ban következhet be.

Magyarország piacvezetője a Matáv tulajdonában lévő Westel 49,4 százalékos piaci részesedéssel, őt a Pannon GSM követi 38,1 százalékkal, a harmadik helyen álló Vodafone pedig 12,5 százalékkal dicsekedhet. A Vodafone várhatóan 2005-ig növeli piaci részesedését, de ez nem fogja befolyásolni a jelenlegi piaci helyzetet; változatlanul a harmadik helyen marad. Tavaly a piaci penetráció elérte a 70 százalékot, az elkövetkező öt évben pedig előreláthatólag meghaladja a 85 százalékot is. Az UMTS-engedélyeket még nem adták ki, de várhatóan ez a három vállalat száll majd ringbe a licencekért.

Szlovákiában a GSM-szolgáltatást 1997 óta két szolgáltató nyújtja. Az egyik, a vezetékes piacvezető Slovak Telecom 51 százalékos tulajdonában lévő Eurotel Bratislava, 1991-ben kezdte szolgáltatását NMT 450-nel, s ma 45 százalékos részesedést mondhat magáénak (másik tulajdonosa az Atlantic West BV). Versenytársa a 1997 óta működő, 55 százalékos piaci részesedésű Orange, amely 64 százalékban a France Telecom, 36 százalékban a Szlovák Köztársaság tulajdona. Januárban a mobilpenetráció elérte az 54 százalékot, s folyamatosan növekszik.

A régió mobilpiacát magasan fejlett szolgáltatások jellemzik. A mobilcégek minden vizsgált országban a legmagasabb színvonalon működnek, rendkívül modern szolgáltatásaik és GSM-rendszerük van. Miután az országok mobilpenetrációja már igen magas, az EU-csatlakozás után sem várható új szereplők megjelenése a piacon. A mobilszolgáltatók a GSM-rendszert használják, az UMTS-szolgáltatások nem indulnak el 2005 előtt, amely összhangban van a nyugat-európai helyzettel. Erre a szolgáltatásra az engedélyeket csak Csehországban adták ki, Magyarország – Lengyelországhoz és Szlovákiához hasonlóan – az elkövetkező egy-két évben tervezi ezt. Hosszabb távon úgy tűnik, hogy a stagnáló vezetékes kommunikáció tartósan háttérbe szorul, míg a mobilmegoldások néhány évig még komoly növekedést mutathatnak.

Miközben a visegrádi országok a mobilkommunikációban világszínvonalon működnek, az internetszolgáltatásnál nagyfokú hiányosságok vannak. Sem az infrastruktúra, sem a kereslet nem elegendő egy jól működő piachoz. A viszonylag alacsony életszínvonal miatt a visegrádi országokban a kereslet nagyon alacsony. Ráadásul a szolgáltatók árai máris elérik az európai szintet, míg a helyi bér- és életszínvonal messze elmarad attól.

A magyar internetpiac valószínűleg számottevő fejlődésen megy keresztül az elkövetkező években, különösen a csatlakozás után. 2003-ban a háztartások alig egynegyede rendelkezett világháló-hozzáféréssel, s csupán minden huszadik használt szélessávú kapcsolatot, amely meglehetősen alacsony arány.

A szektor feltételezett növekedése teljes mértékben átalakíthatja a piaci részesedéseket, miközben a Matáv feltételezhetően megtartja a járulékos infrastruktúra feletti dominanciáját. Az Axelero, a Matáv internetszolgáltatója 43 százalékos részesedéssel bír a hagyományos telefonos csatlakozásoknál. Ez éppen így van az EU-ban is, ahol a domináns szolgáltatók erőteljes helyzetben vannak az internetszolgáltatási piacon is. A kulcskérdés napjainkban az, hogy a versenytársak közül mely cég lesz képes 10 százaléknál magasabb piaci részesedést elérni, és azt stabilizálni.

Szinte teljesen hasonló a helyzet Csehországban is. Bár gyorsan növekszik azoknak a száma, akiknek már van internet-hozzáférésük (2000-ben 418,5 ezren, 2001-ben 1,26 millióan böngészhettek), az árak még mindig magasak és a penetráció messze az EU értékei alatt van.

Szlovákiában például a penetráció mintegy 15 százalékos, amely még mindig alacsony ugyan, de mégis magasabb, mint például Magyarországon. A fő probléma az árszint, hiszen az elmúlt három évben az internetkapcsolat ára folyamatosan nőtt, míg Európában ellenkező trendet lehetett tapasztalni. Technikai elmaradás is jellemző, jól mutatja ezt Szlovákia példája: ez az ország volt az utolsó a csatlakozók közül, ahol a nagysebességű internet-hozzáférés megvásárolhatóvá vált. A versenyhivatal ugyanis leállíttatta a domináns szolgáltató ADSL-projektjeit, a kábelhálózaton keresztül történő internet-hozzáférés pedig még csak előkészületben van.

Lengyelországban minden tizedik ember használja az internetet: a szörfölők száma 3,6 millióról tavaly 5,2 millióra emelkedett. Amíg az árak a jelenlegi szinten maradnak – megközelítve a finn és a francia árakat -, erőteljes fejlődés nem várható.

Az EU-ban az internetpenetráció jóval magasabb, mint a visegrádi országokban. Az unió háztartásainak 40 százalékának van internetkapcsolata, köszönhetően a 2000-ben útjára indult eEurope-tervnek is, amelynek révén 2001-2002-ben a penetráció 18 százalékról 40 százalékra nőtt. Az egyetlen ország, amelyben ez az érték nem éri el a 30 százalékot, Görögország, ahol a piac későn nyílt meg.

Ahhoz, hogy az EU-hoz felzárkózzon, mind a négy visegrádi ország megpróbálta az eEurope-tervet átvenni, elindítva saját nemzeti terveiket; ilyen például az eEurope Hungary. Ezek a tervek megkísérlik befolyásolni a piac keresleti és kínálati oldalát egyaránt, az árak csökkentése és a kereslet növelése érdekében.

Magyarországon a kormány által hozott rövid távú intézkedések között a lakossági internetpenetráció növelése központi helyen szerepel. A hatás ugyan még nem számszerűsíthető egyértelműen, de a nyugat-európai szint elérése a jelenlegi feltételek mellett lehetetlennek tűnik. Hátráltatja ezt a nem megfelelő infrastruktúra, a szabályozási keretek hiánya és a családi jövedelmekhez képest magas költségek. Az a tény is nehezíti a helyzetet, hogy az eEurope 18 százalékos szintről indult, amely már eleve jóval meghaladja a visegrádi országok 10 százalékos szintjét. Szakértők azt remélik, hogy a csatlakozás utáni időszakban megerősödik a verseny, és ez az összekapcsolási díjak csökkenéséhez vezet.

Nem várható ugyanakkor változás a lakossági vezetékespiacon, ahol a hagyományosan domináns szolgáltatók megőrzik piacvezető szerepüket. Az új európai tőke megjelenésére inkább portfólióbefektetések formájában lehet számítani, semmint új szolgáltatók megjelenésével. Az adatátviteli, valamint a hagyományos és a nemzetközi hívások piacán továbbra is nagyon erőteljes verseny várható, amely hozhat új piaci szereplőket, illetve a jelenlegi szolgáltatók megerősödéséhez is vezethet. Így a következő 6-8 esztendőben a régió telekommunikációs piacain, a díjak csökkenésén és a jövedelmek emelkedésén keresztül, a kereslet nagymértékű növekedésére számíthatunk.

Matolcsy György: Magyarország óriási tartalékokkal rendelkezik

AZ MNB elnöke szerint Magyarország már egy másik ország 2019 őszén, mint volt egy évtizeddel ezelőtt.

Cafeteria: állták a cégek az év eleji változásokat

A hazai nagyvállalatok a béren kívüli juttatások szabályozásának év eleji módosítása után is a megszokott módon jutalmazzák munkavállalóikat.
Világgazdaság Piactér