Sikkasztás a műtárgypiacon: egy 2,5 millió dolláros festmény ára is eltűnt
Nehéz elképzelni, hogy a művészeti világban is előfordulhatnak a pilótajátékokra jellemző átverések, amelyek lényege, hogy a korábbi befektetőket az újonnan érkezők pénzéből fizetik ki, egészen a rendszer összeomlásáig. A New York-i felső tízezer világát most éppen egy újabb ehhez hasonló pénzügyi csalási botrány rázta meg. Lisa Schiff New York-i művésznő luxusban sütkérezett az ultragazdagok tanácsadójaként. A hölgy azzal szerzett ismertséget, hogy a világ legfontosabb műgyűjtőinek segített saját cégén keresztül műalkotásokat vásárolni. Az „art advisor” egyfajta híd a művészetet kedvelő, vagyonos emberek, valamint a gyűjtők és a galériák között, ahol nemcsak szakmai és objektív tanáccsal látják el az ügyfeleket, hogy vagyonukat milyen műalkotások vásárlásába fektessék, hanem sok esetben akkora bizalmat kapnak, hogy magát a tranzakciót is lebonyolítják. A Lisa Schiff-ügyben ez a lojalitás bizony a későbbi történések miatt fontos tényezővé vált.
Csalás fényűző módra
Az 53 éves, fényűző életet élő, a művészeti világban jártas nő, a csillogó társasági gálák rendszeres résztvevője közel húszéves barátságban volt Candace Carmel Barasch műgyűjtővel, akinek a férje az egyik leghíresebb, a 9/11-es terorrtámatást túlélő áldozatokat képviselő ügyvéd. A prominens család most májusban pert indított Lisa Schiff és cége, az SFA Advisory ellen . A közel 6,6 millió dollár értékű csalási ügyben vádolt művészeti tanácsadó állítólag megkárosította a házaspárt. A per másik károsultjával, Richard Grossam műgyűjtővel közösen beadott bírósági beadvány szerint több szerződésszegést, csalást, vagyonkezelőikötelesség-szegést követett el a művészeti tanácsadással foglalkozó SFA Advisory cég. A keresetet május 11-én, azután nyújtoták be, hogy kiderült, Schiff nem fizetett ki nekik 1,8 millió dollárt, miután a Sotheby’s hongkongi aukcióján eladta a kolozsvári származású Adrian Ghenie festményét.
Az egész ügy igazából 2019-ben indult. Lisa Schiff szokatlan koncepcióval működő tanácsadó cége, az SFA Advisory kilépett a személyes ügynöki kapcsolatépítésből, és saját Tribeca nevű galériájával egybekötött üzletet nyitott. A per tárgyát képező képre 2021-ben hívta fel a házaspár figyelmét a művészeti tanácsadó. Adrian Gheine A nagybácsi 3 című festményét végül Schiff javaslatára hárman vásárolták meg közösen. Egy évvel később, 2022 decemberében az új tulajdonosok a képet a Sotheby’s hongkongi aukcióján 2,5 millióért eladták. Az ügyletet Schiff tanácsadó cégén keresztül a nettó vételár 10 százalékáért bonyolították le. A probléma azután kezdődött, mikor az SFA Advisory cég nem továbbította a teljes vételár összegét az eladóknak. Schiff pedig innentől kezdve az időt húzva haladékot kért az ügy rendezésére. Végül május 8-án lehullt a lepel, kiderült, hogy Lisa fizetésképtelen és innentől kezdve az ügyvédek között folyt a kommunikáció.
Ponzi-piramis reneszánsza a művészeti piacon
A három felperes szerint Schiff a piramisjátékhoz hasonló módszerrel zsonglőrködött az ügyfelek pénzével. Vagyis a gyűjtőktől kapott összegekkel vagy más megbízóinak vásárolt műtárgyakkal rendezte korábbi adósságait, vagy egyszerűen elköltötte a pénzt.
A pilótajátékhoz hasonlító piramisban nincsenek egymásra épülő szintek, a befizetések egyedül a hálózat elindítójához kerülnek, így rövid időn belül összeomlik a rendszer, mivel nincs mögötte hierarchiára épülő pénzügyi láncolat, ahol az érdekek és a kapzsiság működteti az egészet. A kapcsolati tőkével rendelkező szélhámosok pedig a művészet világában könnyedén boldogulnak, ahol a szubjektív és érzelmi alapon működő gyűjtői réteg manipulálása egyszerűnek bizonyul. Tulajdonképpen Schiff is a bizalmi kártyát használta fel az átverésekre.
A beadott kereset alapján kiderült, hogy megbízói előre fizettek a műtárgyakért, amelyeket valójában soha nem kaptak meg. Például Barasch állítólag 650 ezer dolláros csekket írt a tanácsadó cégnek egy bronzszobor megvásárlásáért. Utólag derült ki, hogy még a galériához sem jutott el a pénz, Schiff valószínűleg saját magára költötte el. Egyre több sikkasztásgyanús ügyletre derült fény a per dokumentumai alapján. A Ponzi-ügyre hajazó művészeti átverés sokkolta a New York-i felső tízezerhez tartozókat.
A manipuláló média befolyása
A média felelőssége is felmerül ilyenkor, hiszen a szélhámos pont a tudatos márkaépítéssel tudja hitelessé tenni saját nem létező működését. Schiff ügyesen manipulált. PR-ügynökséggel felhype-olta az imidzsét, a legjobb művészeti szakértőnek mutatva magát, így tudását és szakmaiságát senki sem kérdőjelezte meg. A felső tízezerre jellemző, csillogó világ felszínességét pedig könnyű kihasználni. Kellő mennyiségű öndicsőítő hír elhelyezése a médiumokban a legegyszerűbb marketingfogás, hogy kelendővé tegyük a „portékánkat”. Ez a trükk akár milliókat is hozhat a konyhára. Ráadásul a művészeti piac alapja a diszkréció, ami a szélhámosoknak nagy segítséget ad, hogy ügyfeleiket a „grand art” nevében átverjék. Schiff ügye folytatódik a bíróságon, a károsultak egyelőre semmit sem kaptak, sem a pénzüket, sem a műalkotásokat.
