Uniós alku mindenki megelégedésére
Késhegyig menő és személyes összecsapásokkal súlyosbított viták végén mégsem nyeste meg a gazdasági kilábalási alap tervezett 750 milliárd eurós összegét az állam- és kormányfők alkotta Európai Tanács. A kettő helyett csaknem öt napra nyúló, hétfő hajnalban zárult tanácskozáson azonban a „takarékosok” Hollandia vezette, öttagú csoportja jelentősen lealkudta a csomagon belül a vissza nem térítendő támogatások arányát: az Európai Bizottság, a német–francia tengely és a déli államok javasolta kétharmadról alig több, mint 50 százalékra. A támogatások összege az 500 milliárd eurós bizottsági javaslattal szemben csak 390 milliárd euró lesz. Ezt a pénzt az Európai Unió úgy teremti elő, hogy története folyamán először hitelt vesz fel, amelyet 2058-ig kell visszafizetnie a közösségnek. Mivel az EU hitelminősítése kiváló, vélhetően olcsó finanszírozásra sikerül szert tenni, amely a hitelekből részesülő államok számára is alacsony költséggel jár. A megegyezés bizalmat mutat a kisegített államok iránt, kilábalás azonban csak akkor lesz, ha ők is és az unió is mélyreható reformokat hajt végre – értékelt Clemens Fuest, a német Ifo gazdaságkutató elnöke.
Az elfogadott csomag a politikusi nyilatkozatok és elemzői vélemények szerint is az EU cselekvőképességét demonstrálja a második világháború óta legnagyobb európai gazdasági krízis kihívásaival szemben. (Ugyanakkor az ING elemzése szerint még ennél is jóval nagyobb összegre lenne szükség.) A csúcson megegyezés született az unió 2021–2027-es költségvetéséről is: az Új generáció alapot beleértve 1824 milliárd euró elosztásáról határoztak. Az alapról azért kellett gyorsan dönteni, hogy a válság megtépázta tagállamok a már elhatározott, de kifogyó krízisprogramokon kívül mielőbb pénzhez jussanak. A gépezet így sem lendül azonnal működésbe, csak jövőre. A 750 milliárd euró 70 százalékát 2021-ben és 2022-ben fizetik ki, a maradékot pedig 2023-ban, az elosztásnál figyelembe véve az idei recesszió mértékét egy-egy tagállam esetében, illetve a későbbi teljesítményt. A Raiffeisen elemzése szerint 11 tagállam kap az alapból kevesebbet, mint a GDP-jének részesedési aránya az EU-n belül, és 16 többet. GDP-arányosan a legnagyobb kedvezményezettek a közép- és a délkelet-európaiak, illetve Olaszország és Spanyolország, összegszerűen pedig a dél-európaiak lesznek. A válság által erősen megviselt olaszok és spanyolok együttesen a vissza nem térítendő támogatás 40 százalékát kaphatják, ami a GDP-részesedésük duplája.
A kifizetéseket a megegyezés szerint gazdasági célokhoz és teljesítményhez kötik, és a döntéseket a tagállamok kormányainak minősített többsége hozza meg. Nem teljesült a takarékosoknak az a követelése, hogy akár egyetlen állam is vétózhasson ebben a folyamatban, de bármelyik tagállam kifogást nyújthat be egy-egy döntést követően három hónapon belül, ha úgy látja, nem teljesülnek a célok. Hasonló módon vizezték fel azt a követelést is, hogy a kifizetéseket kössék jogállamisági feltételekhez: ha a bizottság ilyen kifogással élne, csak a tagállamok minősített többsége hozhatna döntést a Reuters beszámolója szerint. A takarékosok – és a szintén nettó EU-befizető Németország – számára azzal édesítették meg a kompromisszumot, hogy meghagyták a bőséges visszatérítések intézményét, amelyet sok támadás ért, mióta a britek távoztak az EU-ból.
A brüsszeli megállapodás szerint az EU továbbra is óriási összegeket szán környezetvédelmi célokra, de ezeket a programokat valamelyest megkurtították. Nem változott az a cél, hogy a tagállamok adót vessenek ki a nem újrafeldolgozott műanyagokra, és ezek a pénzek az EU kasszájába folyjanak be, emellett 2023-ra kidolgoznák azt a rendszert, amelyben pluszvámokat vetnek ki a magas szén-dioxid-kibocsátású országok termékeire.
Kedvező piaci fogadtatás
A megegyezés és a koronavírus elleni vakcina fejlesztésében elért előrehaladás híreire több hónapos csúcsra emelkedtek az európai részvényindexek, és a német DAX index pozitívba fordult 2019 végéhez képest. Az euró 1,147-nél a legerősebb szintjét érte el március óta a dollár ellenében, emelkedett az olaj ára, és négy hónapja a legalacsonyabb hozamon kereskedtek az olasz tízéves államkötvényekkel.
