Ketyeg a kínai kötvénybomba

Természetes folyamat, ha egy gyorsan növekvő óriásgazdaságban, mint amilyen Kína, egyre kövérednek a pénzügyi pia­cok is. Az efféle expanzió azonban rázóssá válhat, és a kockázatok miatt, amelyeket a kínai vállalati kötvénypiac maga előtt görget, egyre több befektető vonja fel a szemöldökét. A probléma nem új, de a nemfizetések kockázata emelkedik, és a többi közt az állami és félállami szereplők nagy súlya miatt ez a terep sok szempontból kevésbé átlátható és kiszámítható, mint más nagy gazdaságok kötvénypiacai.

Az aggodalmaknak nyomatékot ad, hogy nemrégiben bajba került a China Huarong Asset Management nevű méretes vagyonkezelő. A Huarongé az az eset, amikor a hóhért akasztják, ami Kínában nem ritka, de felveti a kérdést, milyen mértékben segítik ki a jövőben a bajba jutott vállalatokat. A Huarong egyike annak a négy cégnek, amelyeket 1999-ben azért hozott létre az állam, hogy segítsenek kitisztítani a bankrendszerből a rossz hiteleket. Ja­nuár végén azonban korrupciós vádak miatt felakasztották a vagyonkezelő korábbi párttitkárát és elnökét, Laj Hsziao-mint, majd a Huarong nem nyújtotta be a március végi határidőre éves beszámolóit, és Hongkongban felfüggesztették a kereskedést a részvényeivel és egyéb papírjaival. A kínai repopiacon a hivatalos adatok szerint a névérték 40 százalékán fogadják el fedezetnek a Huarong 2023-as lejáratú kötvényét, az április eleji 91 százalékkal szemben – jelentette a Bloomberg. Ennek jelentős tovagyűrűző hatásai lehetnek, hiszen a kvázi állami státuszú Huarongnak 18,5 milliárd dollár értékben vannak forgalomban jüankötvényei, amelyeket vélhetően széles körben használtak repofedezetnek.

A Huarong csak egy a nagy szereplők közül, miközben a kínai vállalati kötvények piaca elképesztő méreteket ért el, és a rizikók növekednek. A következő 12 hónapban 1300 milliárd dollár értékű papír jár le, majdnem háromnegyed annyi, mint az Egyesült Államokban és Európában együttvéve. Miközben a kínai hatóságok jelezték, hogy – csökkentve a morális kockázatot – kevésbé kívánnak beavatkozni a bajba került vállalatok kisegítésébe, a kormányzatnak az a célja, hogy növekedjen a gazdaság rendelkezésére álló hosszú távú finanszírozás. Ez még több papír kibocsátását vonhatja magával még nagyobb rizikó mellett, miközben a kockázatokhoz a világválság is hozzátett. Nem véletlen, hogy a kereslet és a kínálat is a kevésbé kockázatos és olcsóbban finanszírozható, rövidebb lejáratú kötvények felé mozdult el. Az első negyedévben belföldön kibocsátott vállalati papírok átlagos lejárata 3,02 év volt, szemben a tavalyi 3,22 éves átlaggal. A lejáratok rövidülése egyébként többéves folyamat: amikor a Fitch Ratings 2016-ban elkezdte gyűjteni ezeket az adatokat, az átlag még majdnem 3,8 év volt. Mindeközben a belföldi nemfizetések összege felszökött: 2016-ban még elhanyagolható volt, az ezt követő négy évben azonban mindig meghaladta a százmilliárd jüant (15,5 milliárd dollár), és ezt a határt az idén már a múlt hónapban elérte. A társadalombiztosítás és a biztosítók a hosszú távú finanszírozás fő forrásai Kínában, de a kötvénypiacon nem különösebben aktívak. Peking igyekszik javítani a szabályozást, egyebek közt azért, hogy külföldi nyugdíjalapokat is becsábítson. Kétséges, hogy maguk a belföldi cégek a hosszabb lejáratú papírok kibocsátása felé mozdulnak-e el, mivel a hosszú távú tőkemenedzselési tervezés hiányzik még az állami vállalatoknál is, ahol tipikusan három-öt évente lecserélik a vezetőket. Kína belföldi és offshore kötvénypiacainak strukturális problémái, a magas finanszírozási és visszafizetési kockázat, valamint a volatilitási rizikó vélhetően középtávon is fennmaradnak. „Ez még egy évtizedig is eltarthat” – idézte a Bloomberg Iris Pangot, az ING kínai főközgazdászát.