A háztartások és a vállalatok támogatására nyújtott kormányzati programoknak köszönhető elsősorban, hogy a gazdaságok világszerte viszonylag gyorsan talpra álltak a koronavírus-járvány okozta válságból, ezek azonban lassan kifutnak, így a könnyen jött pénz időszakának vége. Az UBS becslése szerint jövőre a globális 2,5 százalékának megfelelő összeget vonnak majd ki a gazdaságokból, ötször annyit, mint a 2008-as globális pénzügyi válság lecsengése után meghirdetett szigorítás során.
A Bloomberg elemzése szerint a nadrágszíj meghúzása miatt lassabb lesz a ez ugyanakkor segíthet egyes országok esetében az inflációs nyomás enyhítésében is.
A folyamat különböző okokból más-más ütemben zajlik. Az Egyesült Államokban például a kifutó programok után Joe Biden elnök kormányzata újabb, hosszú távú, jelentős kiadásokkal járókat fogadtatott vagy próbál elfogadtatni a kongresszussal. Mivel némelyikről még folyik a vita, így az új törvények hatását egyelőre nem lehet felmérni,
a Brookings Institution hatásvizsgálata szerint azonban a költségvetési politika már nélkülük is a növekedést támogató helyett azt hátráltató tényezővé vált a második negyedévben, a harmadikban évesített szinten 2,4 százalékkal csökkentette a GDP-bővülést.
Az Európai Unióban a járvány miatt felfüggesztették a költségvetési szigort, engedélyezték, hogy a hiány meghaladja a GDP három százalékát, és nőjön az adósságállomány.
Bár a lazítás még 2022-ben is érvényes lesz, azonban a tárgyalások már megkezdődtek arról, hogyan lehet visszatérni a fiskális normalitáshoz, és ez fel is szította ismét a feszültségeket a kiegyensúlyozott büdzsé hívei és azok között, akik el akarják kerülni, hogy megismétlődjön a múlt, és a szigorítás a gazdaság visszaeséséhez vezessen. A vitát aligha fogják gyorsan megoldani, de a várható kimenetel előrejelzésében segíthet, ha megalakul az új német kormány, és kiderül, hogy ki lesz a pénzügyminiszter. Jelenleg a legesélyesebb jelöltnek Christian Lindner, a Szabaddemokrata Párt (FDP) elnöke tűnik, akit költségvetési héjának tartanak. Franciaországban viszont a választásokra készülő Emmanuel Macron a növekedés támogatásának a híve, és további kiadásokat tervez jövőre is, hogy védje a háztartásokat a gyorsan emelkedő energiaáraktól. Pénzügyminisztere, Bruno Le Maire ugyan elismeri, hogy az adósságállomány csökkentése kihívás lesz, de szerinte a válság után vannak fontosabb prioritások is, például az megfékezése, az egyenlőtlenségek felszámolása, az iparfejlesztés és a munkahely-teremtés.
Japán új miniszterelnöke is újabb kiadásokat tervez, bár azok meg sem közelítik majd a korábbi, rekordot jelentő kétszázezer milliárd jenes programok összegét (egy jen 2,81 forint).
Várhatóan nem haladják majd meg a harmincezer milliárd jent, ami több, mint GDP öt százaléka. A kérdés az lesz, hogy ebből mennyi lesz az új kiadás, és mekkora rész az, amelyet már elfogadott a parlament, csak még nem használták fel.
A Bloomberg szerint ebből válik majd világossá, mennyire agresszíven szándékozik Kisida Fumio használni a fiskális politikát a gazdaság támogatására. Figyelmeztető jel a számára, hogy a GDP a hétfőn nyilvánosságra hozott első becslés szerint a várt 0,2 százalékot jóval meghaladó mértékben, 0,8 százalékkal zsugorodott a harmadik negyedévben az előző három hónaphoz képest, az évesített visszaesés pedig három százalék lett a jelzett 0,8 helyett a globális ellátási láncok nehézségei és a rossz fogyasztói hangulat miatt.
Kína eddig viszonylag óvatosan alkalmazott fiskális eszközöket, ami érthető is, hiszen a világ második legnagyobb gazdasága már az év elején megkezdte a gyors ütemű talpra állást.
A cél az idén a GDP 3,2 százalékára csökkenteni a költségvetési hiányt a tavalyi 3,6 százalékról, és a legfrissebb adatok szerint még ennél is jobban megközelíthetik a kiegyensúlyozott büdzsét. Ez a hozzáállás azonban változhat, ahogy lassul a gazdaság növekedése; az első negyedévben még 18,3, a másodikban 7,9, a harmadikban éves bázison már csak 4,9 százalékkal bővült a GDP. Így máris egyre többen sürgetnek erőteljesebb fiskális ösztönzést.
