Moszkva ukrajnai háborújában a katonai műveletek rendszere, a hadviselési módszerek korrekciója után most eljött volna a politika, a célok módosításának, keményítésének időszaka is? Hogy az ezt jelző Lavrov-féle „kairói deklaráció” mögött mi rejlik, az orosz vezetésen belüli (akár Putyin-ellenes) csoportok vetélkedése, vagy a valószínűbb ok: a Putyin-vezetés felismerése, hogy megérett a helyzet az eddig sokszor ügyetlen, célt el nem érő kommunikáció finomítására, az egyértelmű, kemény üzenetekre – vitatott. És az, hogy Putyin egyik legbelső bizalmasa, Lavrov vált az üzenet postásává, segíthet a dilemma feloldásában is. Mint ahogy az is, hogy a bejelentés Kairóban, az Arab Liga vezetőivel folytatott tanácskozás keretében hangzott el. Ahelyett, hogy Moszkvában, a rezidencián vagy a Kremlben, tévékamerák előtt maga az elnök, Vlagyimir Putyin beszélt volna róla. Mintha szondázása lenne egy új politikai kommunikációs szakasz módszereinek.
Mindenesetre Szergej Lavrov külügyminiszter a fenti folyamatra utaló kairói szavaira felkapták a fejüket a világ külpolitikai szakértői, újságíró-elemzői, hírszerzői-hírmagyarázói. Lavrov konkretizálta-javította-keményítette az Ukrajna ellen indított háború (orosz terminológiával a szpecoperacija – különleges művelet) hivatalos ideológiai célját. Moszkvában felmérhették, hogy a kezdeti időszakban emlegetett „nácitlanítás” és „demilitarizáció” Ukrajnával kapcsolatban eléggé nehezen értelmezhető fogalmak. Ennek megfelelően az oroszországi külügyminiszter Kairóban hangsúlyozhatta a sokkal érthetőbb célt: a kijevi kormány, a Zelenszkij-vezetés leváltását. És mézesmadzagként felvette ismét a két (szláv) nép baráti egymás mellett élésének emlegetését. Miközben, mint a hamburgi Der Spiegel megjegyzi, idén áprilisban Lavrov ennek pontosan az ellentétét képviselte.
Oroszország segít az ukrajnaiaknak megszabadulni a kijevi népellenes és történelemellenes rezsimtől – mondotta a ria.ru július 24-i jelentése szerint Lavrov július végén Kairóban, az Arab Liga vezetőivel találkozva. Sajnáljuk az ukrán népet, amely sokkal jobbat érdemelne. Sajnáljuk Ukrajna történelmét, amely a szemünk előtt esik szét. És sajnáljuk azokat, akik bedőltek a kijevi rezsim állami propagandájának és azokat is akik ezt a rezsimet támogatják– idézte a ria.ru hírportál az oroszországi külügyminiszter számítóan megosztó szavait.
Moszkva vélhetően felismerte a nyugati világban, Ukrajna támogatói közti fokozódó feszültséget, Zelenszkij elnök végletes harc a végső győzelemig – kerül, amibe kerül politikájának egyre vegyesebb fogadtatását. Végtére is naponta katonák százai halnak meg mindkét oldalon, a háború Ukrajna területén folyik, az ország jelentős része romokban hever. Ezt áruhiány (üzemanyagok), a hrivnya elértéktelenedése, a gazdasági élet drámai csökkenése kíséri. És ami a legfontosabb: nincs komoly esély rá, hogy Ukrajna ebből a háborúból katonailag győztesként kerüljön ki. Marad az egyetlen reális megoldásként a (keserű) kompromisszum?
Ami a Nyugatot illeti, Európa, az EU egésze, kiváltképpen a kulcshatalom Németország, beleértve a hármas berlini kormánykoalíciót – egyre kevésbé egységes. Berlinben a trikolór kormányszövetségben a Zöldek képviselik a legkeményebb vonalat, az ukrán vezetés politikája melletti, szinte kritikátlan kiállást, míg a koalíció vezető ereje, a szocdemek sokkal óvatosabbak, korántsem tanúsítanak ilyen blokkszerű egységet. Olaf Scholz kancellár sokáig tétovázott, gondolkodott, amíg elfogadta az Ukrajnának nyújtott német hadianyag-fegyverszállítást. Amivel egyébként a mai napig gondok vannak, és amiből új, nyugtalanító sarj fakadt, az Ukrajna-fegyverszállítás kapcsán a „körbecsere” – annak hozadéka, a német–lengyel feszültség. Ennek során a lengyelek átadták szovjet–orosz gyártmányú páncélosaik, más hadieszközeik egy részét az ukránoknak, hittek abban az ígéretben, hogy Németország korszerű német fegyverek szállításával kompenzálja őket.
Ideológia-politikai frontos is kiéleződtek a belnémet feszültségek.A német háborúpártiak kényelmes lakószobákban élnek– olvasható Hartmut Rosa német szociológus-politológus vitacikkének címe. És aki velük ellentétben nem hisz az oroszországiak elleni ukrán „végső győzelemig” elmélet kizárólagosságában és netán más álláspontot merészel képviselni, az defetista-pacifista – idézi Rosa a Zöldek egyik ideológusát, mára alt-Achtundsechzigert, Ralf Füchst. Az Achtundsechzigerek voltak akkoriban az „ifjú hatvannyolcasok”, az 1968-as lázadók, az akkoriban progresszívnek tartott, mára kétségessé fakult diákmozgalmak tagjai. Hozzájuk sorolható a maoista-kommunista mozgalmi miliőből indult, majd a Zöldeknél kikötött Ralf Füchs is.
Nemcsak a német kormánykoalíció, hanem az ellenzék is megosztott. A CSU elhatárolódott a testvérpárt, a CDU egyik elnökhelyettesétől, Michael Kretschmertől, Szászország miniszterelnökétől, aki Németországot az Ukrajna és az OF közötti konfliktusban a közvetítő, békecsináló szerepében láttatná szívesebben fegyverszállító helyett. A Zöldek mellett a német Die Linke (A Baloldal) is nekiment Kretschmernek, míg a szélsőjobboldali AfD kárörömmel konstatálta, hogy a szászországi kormányfő az ő oldalukra sodródott. A Die Linke-n belül is forgácsolódnak az erők: a luxusautón járó, extravagáns szépasszonynak titulált Sahra Wagenknecht párt-nevezetesség váratlanul Kretschmer álláspontja mellett tette le a voksot.
Moszkva arra számít, hogy a fokozódó gazdasági problémák, az oroszországi gázcsappolitika és annak ellenpárja, a gyorsan az orosz gáz nélküli világ sötétségébe való merész EU-fejesugrás, az energiaszűkösség, a drágulás, egyes esetekben élelmiszerhiány kiváltotta aggodalom Nyugat-Európában aláássák a messziről monolitnak tűnő feltétlen Ukrajna támogatást. Az OF számítása nem minden alap nélküli. Kijevben is érzik ezt. Nagyon nem használ az ügyüknek, hogy némelykor felesleges agresszivitással támadnak olyan témákban is a hírvivőkre, amelyekben ők maguk sárosak. Például az Ukrajnának szállított nyugati fegyverek egy részének a feketepiacokon, az alvilág köreiben való felbukkanásában. Az erről szóló Europol-jelentésre Kijev indokolatlan ingerültséggel válaszolt, tagadva a tényeket.
