Perzselő aszály: így alkalmazkodnak a mediterrán országok
Az időjárási mérések kezdete óta először fordult elő Törökországban, hogy a hőmérséklet átlépte az 50 °C-ot: tavaly július végén az ország délkeleti részén 50,5 °C-ot mértek. Ugyanebben az időszakban Spanyolországban a hőmérséklet elérte a 45 °C-ot, az elmúlt ötven év legsúlyosabb hőhullámát okozva – amely az idei évben ráadásul többször is megismétlődött. Egyértelmű, hogy Európa mediterrán térségei rendkívüli módon kitettek az extrém melegnek és a csapadékhiánynak, de előrébb is járnak az ehhez való alkalmazkodásban. Mivel Magyarország klímája is erősen ebbe az irányba tart, érdemes megvizsgálni, hogy miként alkalmazkodtak a déli országok mezőgazdaságai a rendkívüli időjárási körülményekhez.
Európa kétszer olyan gyorsan melegszik, mint a globális átlag
Az elmúlt harminc évben a globális átlaghőmérséklet évtizedenként körülbelül 0,27 °C-kal emelkedett, azonban Európa még ehhez képest is kétszer olyan gyorsan melegedett, mint a globális átlag. A trend egyértelmű: Európa egészét tekintve tavaly és idén is a legszárazabb talajnedvességi viszonyok voltak tapasztalhatók az elmúlt harminc éves műholdas megfigyelések alapján. A leginkább érintett országok számára ez egyre növekvő termelési és gazdasági kihívást jelent, amelyhez alkalmazkodniuk kell. A termelés északabbra tolódik, a vízgazdálkodás és a hozzá kapcsolódó rendszerek fejlesztése egyre nagyobb szerepet kap, növekszik a fajtaváltás jelentősége, növekszik a technológiai alkalmazkodás szerepe, igénye. A legfontosabb trend, hogy Dél-Európában a veszteségek egyre nagyobb része már nem a közvetlen terméskiesésből, hanem a vízhiány miatti korlátozásokból és a minőségromlásból származik.
 |  |
Spanyolország: a vízszükséglet 4/5-ét a mezőgazdaság szívja fel
Ha valaki a boltok polcait megnézi bárhol Európában, akkor rengeteg spanyol terméket fog találni a zöldség-gyümölcs részlegnél és a húspultoknál egyaránt. Nem véletlenül, hiszen mindkét termékkörben Spanyolország az EU legnagyobb termelője. A tavalyi évben azonban történetének legmelegebb nyarát élte át, több hullámban 40–46 °C feletti hőmérséklettel, a mezőgazdaságban közel 10 milliárd euró kárt okozva. A klímaváltozás hatásait tehát leginkább a mezőgazdaság szenvedheti meg, amely már jelenleg is a teljes vízszükséglet négyötödét emészti fel, ez pedig egyre inkább kiélezi a konfliktust a lakossági vízigény és a mezőgazdasági felhasználás között. Spanyolországban az öntözött területek aránya megközelíti a 3 millió hektárt (Magyarországon ez 150 ezer hektár), az öntözött területek pedig 60 százalékán csepegtető öntözést alkalmaznak. Az öntözés növelése egyúttal szerkezetváltással is járt: lecsökkent a gabonatermesztés aránya, helyette pedig egyre több területen a kertészeti kultúrákra állnak át. Még mielőtt gyors következtetést vonnánk le a magyar mezőgazdaság jövőjére nézve, érdemes megjegyezni, hogy a spanyolok a kertészeti ágazat felfutását több százezer, jellemzően illegális afrikai és dél-amerikai vendégmunkással érték el. Európa legnagyobb sertésállományát – 34 millió sertéssel – pedig egyre inkább ukrán kukoricával és brazil szójával etetik, nem véletlen, hogy az ukrán gabona legfőbb célpiaca Spanyolország (a teljes magyar kukoricaterméssel azonos mennyiséget hozva be Ukrajnából).
Portugália: „montado” rendszer segíti az állatok tűrőképességét
Az elmúlt tizenöt év legalacsonyabb gabonatermését eredményezte a tavalyi év Portugáliában alig 700 ezer tonnával, ami 30-40 százalékos csökkenés a korábbi évtizedekhez képest. De a szárazság nem mindenben jelent visszaesést, sőt olajbogyóból például Portugália az egyik leggyorsabban növekvő termelő Európában. Ezt vízpótlással tudják elérni, az öntözött, intenzív ültetvényekben a hozam ugyanis elérheti a 8–12 tonna/hektár szintet, szemben a hagyományos rendszerek 2–4 tonna/hektár értékével. Ezt a felfutást intenzív öntözési fejlesztésekkel is segítik, az Alqueva-gát és a hozzá kapcsolódó öntözőrendszer például több mint 120 ezer hektár területet lát el vízzel és lehetővé tette az intenzív olajfa- és mandulaültetvények terjedését (csak összehasonlításképp: nagyságrendileg ugyanennyi területet öntözünk hazánkban – összesen). Az öntözött területek aránya jelenleg kb. 15–20 százalék, de gazdasági súlyuk ennél jóval nagyobb ezeknek a területeknek. A hőstressz kezelése körében mindenképp meg kell még említeni a mediterrán országokban alkalmazott állattenyésztési-legeltetési módszert, az ún. „montado”-t. A rendszer alapja a ritkás tölgyerdő – főként magyaltölgy és paratölgy – amely alatt a nyájakat árnyékban legeltetik. Ezek a rendszerek többfunkciós gazdálkodást tesznek lehetővé: az állattenyésztés (különösen az ibériai sertés makkra alapozott hizlalása), a parafatermelés, valamint a vadgazdálkodás és a méhészet is egyaránt jelen van.
Törökország: több mint 20 gátat építenek a víz megtartása érdekében
Törökország a világ vezető termelői közé tartozik többek között a búza, a kukorica, a szőlő, a citrusfélék és a zöldségfélék esetében. Az éghajlatváltozás azonban az elmúlt évtizedben egyre erőteljesebben átalakítja a termelési feltételeket, különösen az anatóliai félszáraz régiókban és a mediterrán partvidéken, hiszen ezekben a régiókban a termelés gyakorlatilag öntözésfüggővé vált. A kritikussá váló helyzet kezelésére egy grandiózus projektbe fogtak a törökök, amely az ország délkeleti, hagyományosan elmaradott és félszáraz térségeinek termékennyé tételét célozza (a projekt neve: GAP – Güneydoğu Anadolu Projesi). A fejlesztések hatására az öntözött területek aránya 2–3 százalékról 20 százalék fölé nőhet, így jelentősen csökken az időjárási kitettség. Ezt 22 gáttal és 19 vízerőművel érik el a Tigris és az Eufrátesz folyókon, az így öntözhetővé váló területek pedig akár a kettő millió hektárt is elérhetik majd – összehasonlításképp hazánkban alig 150 ezer hektárt öntözünk.
A nagy kérdés, hogy Magyarország melyik utat választja majd vagy ezektől eltérő irányokat követ majd, de egy biztos: víz nélkül sehova nem juthatunk.
