Vegyük sorra a közelmúlt eseményeit: Európában most Franciaország játssza a Politico megfogalmazása szerint a rossz rendőr szerepét, beleköt a transzatlanti gazdasági-politikai közeledésbe, míg Nagy-Britannia lassan átveszi Olaszország pozícióját a krónikus, gyakori ütemű kormányváltásokkal. Rómában a Meloni-kormány még meg sem alakult (a jövő héten várható az elnöki kormányalakítási megbízás kiadása), máris repedések látszanak a hármas koalíción.
Fotó: SOPA Images
Németországban sem sokkal jobb a helyzet, az ottani kormányon lévő hármas is némelykor háromfelé húz. Európa számára a tét az idei tél túlélése, az energiaproblémák megoldása orosz importgáz nélkül. Ha ez nem sikerül, az EU gondjai megsokszorozódnak.
A brüsszeli EU-apparátus sincs a helyzet magaslatán.
Szaporodnak az Ursula von der Leyen elleni támadások is.
Az Egyesült Államok relatív helyzete a 2022-es válságévben megerősödött. Ugyanakkor az áremelkedésekre visszavezethetően a belső viszonyok nem mondhatók stabilnak. A novemberi időközi választások rossz esetben felboríthatják a kongresszusi erőviszonyokat az ellenzéki republikánusok javára.
A Goldman Sachs szeptemberi értékelése szerint azok az amerikai vállalatok, amelyek a belföldre (nem Európára) építenek, jobb, stabilabb helyzetben vannak, mint az európai gazdaságtól kisebb-nagyobb mértékben függők. Az ukrajnai válsággal megnyílt piaci lehetőségek felülírták Joe Biden korábbi ígéretét, hogy kizöldíti az Egyesült államok gazdaságát, energiastruktúráját, visszaszorítja a belföldi kőolaj-földgáz termelést.
Az amerikai hadiipar hasít, hiszen Ukrajna az egész világon felgyorsította a fegyverkezést.
A kormányok sorban állnak a Lockheed Martinnál (LM), a világ legnagyobb fegyveripari vállalatánál, hogy megvegyék az ukrán katonai sikerek szimbólumát, a Himars irányítható rakétákat indító sorozatvetőt. Az LM emiatt a havi öt helyett nyolc Himars rendszer gyártására áll át záros határidőn belül.
Fotó: Yuji Kato / AFP
Kína a pártkongresszussal, Hszi Csin-ping hatalmának bebetonozásával van elfoglalva. Kiszivárgott, hogy Tajvan integrálását, akár erővel, gyorsított tempóban, de végre akarják hajtani. Hszi Csin-ping megvalósítja a Kínai álom nevű programját, tovább növelve Peking globális politikai, katonai és gazdasági súlyát.
Ám a harmadik negyedévi gazdasági mutatók nem kedvezők, emiatt is halasztották el közzétételüket. Elemzők felhívják a figyelmet a kínai belső társadalmi-gazdasági feszültségekre – és a katonai készülődésre.
Peking leszerelt brit katonai pilótákat szerződtetett évi 240 ezer fontos álomfizetéssel, hogy kiképezzék a kínai legénységet.
Az „exek” foglalkoztatása másutt is botrányt kavart. Szaúd-Arábiában – amely elindult Moszkva felé – többtucatnyi egykor érzékeny pozícióban lévő nyugati szakértő dolgozik, a többi között a legnagyobb nemzetbiztonsági-hírszerző testület, az NSA volt igazgatója.
Nemcsak az államok, államszövetségek, hanem a kulcsfontosságú gazdasági szektorok is súlyos gondokkal küszködnek. Az erős dollár (ami közvetve az ukrajnai konfliktus egyik fejleményének is felfogható) padlóra viheti a polgári légi szállítást. A magas üzemanyagárak visszavetik a járvány után magára találó nemzetközi turizmust, ez idő szerint a világ talán legnagyobb gazdasági ágazatát.
Fotó: Yue Yuewei / AFP
Az energiahelyzetnek a világgazdaság egészére, a vezetők gondolkodására gyakorolt torzító hatása egyre erősebb. Európában például brüsszeli elemzők szerint örülnek a kínai gondoknak, a Hszi Csin-ping-vezetés „zérótolerancián” alapuló járványkezelésének, mivel lefékezi a kínai gazdasági növekedést. Európa abban bízik, hogy a lassuló kínai gazdaság kevesebb energiát, kevesebb cseppfolyósított földgázt (LNG) használ fel, így több marad az LNG-éhes európaiaknak.
Elfelejtik, hogy tavaly az EU27-ek legnagyobb külkereskedelmi partnere Kína volt. (Megjegyzendő, hogy 2020-ban Peking e tekintetben Washington és London mögött még csak a harmadik helyen állt.)
Ha rosszul megy Kínának, azt nagyon megsínyli Európa, nem kis mértékben az exportra épülő német gazdaság.
Tavalyelőtt a kínai–EU külkereskedelmi mérleg 166 milliárdos EU-deficittel zárult. Tavaly az EU hiánya 243 milliárd euró fölé ugrott. Oroszország 2020-ban és 2021-ben egyaránt az EU ötödik legfontosabb kereskedelmi partnere volt.
Ebben a relációban az európai fél importtöbblete 2020-ban még alig 4,1 milliárd euró volt, amely 2021-re már csaknem a hússzorosára, 73 milliárd euróra ugrott. A kereskedelmi viszonyok eltorzultak, helyrebillenésükre rövid távon minimális esély mutatkozik.
