A devizaliberalizációt követő időszak világossá tette a vállalati pénzügyi vezetők számára, hogy a korábbi viszonylagos (főleg az euró- és forintrelációra jellemző) kockázatmentesség már a múlté. A sávszélesítést követően főleg a devizaeladói pozícióban lévők, de (például 2001 júliusában) a devizavásárlók is megtapasztalhatták a piac megnövekedett volatilitásában rejlő veszélyeket. A prudens vállalati vezetés általában nem támogatja a devizaspekulációt, így jelentősen megnőtt a fedezeti technikák iránti érdeklődés.

A devizaliberalizáció elsősorban a kis- és középvállalatok számára jelentett új kihívást, hiszen jelentős devizaforgalommal rendelkező nagyvállalatok (különösen a nem euróbázisúak) már bizonyos jártassággal a hátuk mögött fogadták a piac nyitását, így a fejlettebb fedezeti (például derivatív) termékeket. A hazai bankközi piacon elsősorban az egyszerűbb termékek forgalma növekedett meg, míg az FX jellegű derivatív instrumentumok piaca a mai napig illikvid. A vállalatok pénzügyi vezetői már számos fedezeti technika közt válogathatnak, függően a cég cash flow-jának jellegétől és a kockázatvállalási hajlandóságától.

A legegyszerűbb kockázatkerülő módszer a pénzáramlások harmonizálása. Ebben az esetben a devizabevételek és -kiadások közel azonos időszakra időzítése segíthet az árfolyamváltozásban rejlő veszélyek elkerülésében. Ez azonban csak azonos devizabázis és közel egyforma mennyiségű bevétel és kiadás esetén lehet sikeres technika.

Másik módszer lehet a limitáras megbízások alkalmazása, amely lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy konverziós döntéseiket az árfolyam ismeretében hozzák meg. Ehhez azonban már "piacképes", azaz legalább 25 millió forint értékű összeg szükséges, és a vállalatok csak a napi piac mozgásaiban rejlő lehetőségekkel tudnak élni, a hosszabb trendek hatásait nem tudják kizárni.

Megoldást jelenthetnek a "liberó" előtt is aktívan kereskedett határidős instrumentumok, melyek tervezhetővé teszik a bevételt. A deviza- és a forintkamatok különbségéből eredő magas prémium azonban jelentős visszatartó erő az erős forintban bízó importőrök körében. Tudnivaló ugyanis, hogy a kereskedelmi bankok sem hagyhatják fedezetlenül ügyleteiket, s a vállalt futamidőre forinthitelköltségeiket "beárazzák" a határidős ügyletekbe. Másik hátráltató tényező lehet az, hogy a határidős ügyletek összege kötött és a lejárat napját is pontosan meg kell határozni. A tervezettől eltérő, de eredetileg fedezett fizetések átárazását a bankok többsége már rutinszerűen kínálja devizaswap ügyletekkel. Érdemes továbbá a határidős ügyletek kötésénél is élni a limitáras megbízással. Rugalmassága, egyszerű alkalmazása miatt a határidős ügylet a mai napig a legnépszerűbb fedezeti technikák közé tartozik.

Az opciós ügyletek térhódításának az egyik fő oka lehet, hogy egyrészt a vállalat védett a kedvezőtlen irányú árfolyammozgásokkal szemben, másrészt a kedvező trendek előnyeit is élvezheti. Ennek viszont borsos ára van. Egy magyar középvállalat igen nehezen barátkozik meg a gondolattal, hogy például egy 1 millió euró vásárlásának jogáért esetleg 20-30 ezer euró díjat kell előre kifizetnie. Mindezek miatt az opciós stratégiák, különösen a nulla eredő költségűek (zero cost) sokkal népszerűbbek, mint az egyszerű devizaopciók.

Az üzletkötésekban rejlő partnerkockázatok fedezéséhez szükséges limitek mellett szükéges egy keretszerződés megkötése is. Erre a nemzetközi piacokon leginkább elterjedt "ISDA"-alapú szerződésminta alkalmas, figyelembe véve a magyar törvényi háttér sajátosságait. Egyelőre még nincs egy elfogadott egységes minta a belföldi piacon éppúgy, ahogy az ügyletek elszámolásának gyakorlata sem egységesített.

A nagyobb piaci volatilitás miatt megnövekedett kockázatok kezelése szükségessé teszi a fejlettebb piaci instrumentumok alkalmazását. Ezen igények kielégítésében fontos szerepet játszanak a banki treasury értékesítési területei. Fő céljuk a fejlett (elsősorban derivatív) termékek népszerűsítése, a vállalatok támogatása a fedezeti technikák alkalmazásában, biztosítva mindazt a hátteret, ami a jó döntésekhez szükséges. Mindez figyelembevételével nyugodtan állíthatjuk, a vállalatok pénzügyi vezetése részére minden lehetőség adott az árfolyamkockázatok szakszerű kezeléséhez, hogy ezáltal a cég üzleti tevékenységéből származó eredményt a devizapiaci bizonytalanságok ellenére tervezhessék, megvalósíthassák, esetleg e pénzügyi eszközök révén még tovább is növeljék.

Ágoston István HVB Bank Hungary Rt. ügyvezető igazgatója