Őrzik többségi tulajdonukat a takarékok

Az integrált takarékszövetkezetek nem ülnek a babérjaikon a végtörlesztéses időszak után, ám látványos kampányokat sem indítanak új ügyfelek megszerzéséért - nyilatkozta lapunknak Varga Antal, az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség ügyvezetője. Véleménye szerint a tagok között szorosabb együttműködésre van szükség a jövőben. Fontos szempont, hogy minél inkább egységes legyen az arculat és a termékpaletta, amelyhez egy kölcsönösen átjárható informatikai rendszer is kell, hogy társuljon. Ezt ugyanakkor úgy szükséges megvalósítani, hogy a helyi döntéshozatal elve semmiképpen ne sérüljön, hiszen ezzel az egyik legfontosabb tulajdonságukról, a rugalmasságról kellene lemondaniuk a takarékoknak, és elveszítenék a kiváló helyismeretből adódó előnyünket is. Kérdésünkre az ügyvezető elmodta: az állami szerepvállalás a takarékok ernyőbankjában, a TakarékBankban nem ördögtől való elképzelés, hiszen külföldi példa is létezik erre. Arra viszont meggyőződése szerint ügyelni kell, hogy a takarékszövetkezetek többségi tulajdona fennmaradjon.

- Több mint 13 ezer új lakossági ügyfél, és összesen folyósított mintegy 77 milliárd forint hitel a végtörlesztés eredménye az integrált takarékszövetkezeteknél – hogyan illeszkedik ez a várakozásokhoz, mik a tanulságok?
- Konkrét várakozásokat nem fogalmaztunk meg, hiszen egyáltalán nem lehetett tudni előre, hogy végül mennyien élnek a kedvezményes végtörlesztés lehetőségével. Mi nem tettünk mást, mint felkészültünk az informatikai a és humán erőforrás területen, és biztosítottuk az új ügyfelek finanszírozásához szükséges likviditást. Mindezek - és a kollégák megfeszített munkája - eredményeként 13,5 ezer új ügyféllel gazdagodtak az integrált takarékszövetkezetek: ezek egy része régi-új, másik része pedig teljesen új, köztük sok prémium ügyféllel. Várakozásaink szerint pedig az új portfólió minősége jobb lesz az átlagnál: ez ránk is fér, hiszen 2 milliárd forintot mi is veszítettünk a végtörlesztésen. Fontos ugyanakkor, hogy a végtörlesztési időszakban értékesítési kampányt nem folytattunk, és végig az ügyfélre bíztuk a döntést, hogy kiváltsa-e a hitelét vagy sem. Már csak azért is, mert kamatkockázattal a most igen kedvezőnek tűnő forinthiteleknél is számolni kell.

- Fenn lehet tartani ezt az aktivitást idén másféle hitelek kihelyezésével vagy kifogyott a szufla, és szimplán elkönyvelik az új állományokat?
- Természetesen továbbra is fenn kívánjuk tartani a lendületet, és az új ügyfeleket minél több termékkel, szolgáltatással kívánjuk kiszolgálni az ingatlanhitelükön kívül is. Emellett ismét szeretnénk komoly tényezővé válni a forint alapú  ingatlanhitel-piacon, hiszen a deviza alapú konstrukciók virágkorában sokat veszítettünk pozícióinkból. Ennek megfelelően az állam által támogatott ingatlanhitelek elérhetők a takarékoknál, legyen szó kedvezményes lakáshitelről vagy akár a "szocpol"-ról.

- A lakáshitel-piacon ugyanakkor számolni kell a lakás-takarékpénztárakkal is, akik az állami támogatás és a rugalmasabbá vált szabályozás miatt igen nagy részt hasítanak ki az új hitelek tortájából.
- Valóban, a lakás-takarékpénztárak az ügyfél számára igen kedvező konstrukciót kínálnak, így meghatározó szerepük van és lehet az új hiteleknél. Ennek ellenére úgy gondolom, nekünk is van keresnivalónk ezen a piacon.

- Milyen új irányokat lát még a szektor előtt, amelyekkel növelhetik piaci súlyukat?
- Nagyon bízom az Agrár Széchenyi Kártyában, több okból is: egyrészt a klasszikus Széchenyi Kártyánál az integrált takarékok piacvezetők, másrészt már régóta működik hasonló konstrukciónk is Gazdakártya néven. Az Agrár Széchenyi Kártya és a Gazdakártya viszont jól megférhet egymás mellett a kínálatunkban, hiszen előbbi igényelhetősége attól is függ, hogy az adott gazdálkodó rendelkezik-e elegendő saját támogatási kerettel.

- Az utóbbi időszakban többször elhangzott, hogy jobban helyzetbe kell hozni a pénzügyi piacon a takarékokat, akár állami támogatás mellett is: lehet, hogy új időszámítás kezdődik?
- Reméljük, hogy igen. A mostani, válságos időszakban megmutatkozik a lokális pénzügyi szolgáltatókban rejlő erő, hiszen vidéken gyakorlatilag nem is lehet likviditási válságról beszélni, a takarékok a stabilitást képviselik a piacon. A vidéki pénzügyi szolgáltatókat a jelek szerint a politika is támogatni kívánja, felismerve a bennük lévő lehetőségeket: és itt nem feltétlenül konkrét pénzügyi támogatásra kell gondolni, hanem inkább egy működő preferenciarendszerre, akár a szabályozói, akár a forrásoldalon. Természetesen a saját házunk táján is söprögetnünk kell: üzletileg szorosabb együttműködésre van szükség a takarékok között, amelyre vonatkozóan már készítjük is a javaslatainkat.

- A szorosabb üzleti együttműködés mit takar?
- Fontos szempont, hogy minél inkább egységes legyen az arculat és a termékpaletta, amelyhez egy kölcsönösen átjárható informatikai rendszer is kell, hogy társuljon. Ezt ugyanakkor úgy szükséges megvalósítani, hogy a helyi döntéshozatal elve semmiképpen ne sérüljön, hiszen úgy az egyik legfontosabb tulajdonságunkról, a rugalmasságról kellene lemondanunk, és elveszítenénk a kiváló helyismeretből adódó előnyünket is.

- A takarékok kapcsán időszerű kérdés az ernyőbank, a TakarékBank tulajdonosi szerkezete is. Hírek szerint egyre biztosabbnak látszik, hogy az állam megvásárolja a DZ Bank kisebbségi pakettjét. Erről mi a véleménye?
- A takarékok pozíciójából adódóan nincs felhatalmazásom arra, hogy a konkrét ügyről nyilatkozzam. Azt ugyanakkor elmondhatom, hogy az állami szerepvállalás a takarékok ernyőbankjában nem ördögtől való elképzelés, hiszen külföldi példa is létezik erre. Arra ugyanakkor meggyőződésem szerint ügyelni kell, hogy a takarékszövetkezetek többségi tulajdona továbbra is mindenkor fennmaradjon.