Erőt gyűjt a kitöréssel kacérkodó olaj árfolyama

Azok után, hogy a tavalyi év rendkívüli izgalmakat hozott az olaj árának alakulásában, sokáig úgy tűnt, hogy 2021 a megnyugvásról és a stabil árakról szól majd. Kicsit több, mint egy évvel ezelőtt még azon tanakodtunk, hogy hogyan fordulhat elő negatív olajár, aztán az év végére már az volt a téma, hogy 50 dollár felett kialakulhat az egyensúlyi árazás egy ilyen viharvert időszakban.

Végül a tényleges stabilizálódás a 60 dolláros érték felett következett be, de alig fél év nyugalom után ismét van miért odafigyelni a fekete arany mozgására.

Az ármozgató tényezők között az első természetesen a koronavírus-járvány okozta gazdasági visszaesés és az ebből való kilábalással kapcsolatos várakozások. A gazdaság újraindulása, illetve felpörgése a világ számos területén jól alakult, és a tényleges kereslet az olaj iránt folyamatosan növekedett. Ugyanakkor az árazásban még mindig inkább a jövőbe vetett hit jelent meg, hiszen a nemzetközi repülőjáratok sűrűsége még meg sem közelíti a 2019-es szintet. Viszont aki régóta foglalkozik a tőzsdékkel és a befektetési piacokkal, jól tudja, hogy az árfolyamokban legtöbb esetben már a várakozások jelennek meg, és nem az éppen aktuális piaci helyzet, vagyis a legutóbbi lendületet az olajnak az adta, hogy az oltások gyors terjedésével szemmel látható közelségbe került a pandémia vége.

Ugyanakkor az árfolyam alakulásában vagy inkább alakításában fontos szerepet játszik az OPEC, amely a legfontosabb olajtermelő országokat fogja össze, és próbálja irányítani a piac kitermelési oldalát, hogy a kínálat és kereslet közötti egyensúly ne boruljon fel teljesen. Ennek volt az eredménye, hogy tavaly többször is a kitermelés visszafogásában állapodtak meg ezek az országok, hogy igazodjanak a gazdasági lassulás ­miatt csökkenő kereslethez. Ugyanakkor az idei év elején már ezeknek a csökkentéseknek a folyamatos feloldásáról szóltak a megbeszélések, ami miatt sokáig kérdéses volt, hogy fenntartható-e az egyensúly, vagy újra túltermelés alakul ki.

Az árakból és az olajtartalékokról szóló adatokból egyelőre úgy tűnik, hogy az OPEC jól szervezte meg a termelési korlátozásokat, illetve azok elengedését, ezért is maradhatott az árfolyam stabilan 60 és 70 dollár között az utóbbi hónapokban.

Időközben azonban megjelent egy új fenyegetés is az olajkitermelők számára, mégpedig Iránból, hiszen a közel-keleti ország egyre nagyobb erőfeszítéseket tett, hogy megállapodjon az Egyesült Államokkal, amivel megszüntethetné az érvényben lévő szankciókat.

Irán szerepe azért fontos, mert csaknem napi 3 millió hordó kitermelésére is képes, ha az exportja nincs szigo­rúan korlátozva. Vagyis a szank­ciók esetleges feloldásával számottevő kínálati plusz érkezhet a piacra, amit egyáltalán nem biztos, hogy az OPEC-országok tudnának vagy akarnának kompenzálni.

Irán mellett Oroszország szerepe is izgalmas, hiszen a világ második legnagyobb kitermelője sokszor rugalmasan kezeli az olajszervezettel kötött megállapodásokat. Májusban például átlépte a napi tízmillió hordós termelést, miközben ennél jó 10 százalékkal kisebb kvótát határoztak meg számára.

Mindezekkel ellentétben az olaj árfolyamgrafikonja egyre erősebb jelzéseket ad egy kitörésre, amely alapvetően határozhatja meg a következő hónapok mozgását. Mivel az olaj az egyik legfontosabb termék az árupiacok kínálatában, a befektetők és a spekulánsok is előszeretettel „találják meg”, így nem meglepő, hogy itt is érdemes nagy figyelmet fordítani a technikai elemzésre.

Márpedig ennek alapján a Brent esetében 70 dolláros értéknél olyan ellenállás húzódott sokáig, amelynek az áttörése a korábbi emelkedő trend folytatódását eredményezheti.

Annak ellenére tehát, hogy a fundamentumok sok szempontból megosztók lehetnek, és számos olyan pontjuk van, amely akár veszélyeztetheti is az olaj árfolyamának további emelkedését, a technikai elemzés olyan erős jelzést adott az elmúlt napokban, hogy sok követője lehet, és ezáltal önbeteljesítő módon hozhatja el az olajár további emelkedését.