Az IEA borúlátó a jövőt illetően

Hiába várható a közeli években az energiatermelés globális növekedése, számos aggasztó jelenséggel is számolni kell - fejtette ki a napokban Claude Mandil, az IEA ügyvezető igazgatója. Aggodalomra ad okok például az energiabiztonság helyzete, a beruházások nem elégséges mértéke, a környezetvédelmi gondok és az energia fogyása is. Az eddiginél erőteljesebb akciót sürgetett annak érdekében, hogy a világ energiarendszerét a mostaninál sokkal fenntarthatóbb útra tereljék. Következtetéseit a szervezet nemrég napvilágot látott, 2030-ig szóló energia-előrejelzése (WEO) alapján fogalmazta meg. Ezek alapján leszögezte, hogy a tanulmány alapvetően derűlátó. Abból indul ki, hogy a kiaknázható energiahordozók mennyisége több mint elegendő több évtizednyi kereslet kielégítésére. Még az olaj rövid időn belüli elfogyásától sem kell tartani, sőt, pénz is jóval több van annál, mint amennyire a nagy energiainfrastruktúrák bővítéséhez szükség van. Ám ez csak az egyik oldal.

Egyúttal ugyanis a növekvő olaj- és gázárak, az energiaszállítási útvonalak sérülékenysége, az éghajlati egyensúlyt egyre inkább megbontó károsanyag- (szén-dioxid-) kibocsátás mind olyan tünetek, amelyek a világ energiaiparának egyre rosszabb közérzetét mutatják. Ilyen helyzetben növekvő gondot okoz, hogy - mint azt a WEO előre jelzi - mostantól 2030-ig megállíthatatlanul nő az energia iránti globális igény ugyanúgy, mint a szén-dioxid-kibocsátással járó energiafelhasználás.

A tanulmány azt feltételezve fogalmazta meg az energiaipari trendekre vonatkozó előrejelzését, hogy a következő években a kormányok nem vezetnek be új energiapolitikát, és hogy nem jelennek meg számottevően új energiaipari technológiák sem. Ennek alapján kimondja: az elsődleges energia iránti globális igény 2030-ig 59 százalékkal nő. A növekmény mintegy 85 százaléka olyan energiahordozók fokozott felhasználásából származik majd, amelyek révén nő a szén-dioxid-kibocsátás is: szén, olaj, földgáz. Az új kereslet kétharmada a fejlődő világban, mindenekelőtt Kínában és Indiában keletkezik.

Az olaj iránti kereslet évi 1,6 százalékkal bővül. Az idei átlagos globális felhasználás napi 82 millió hordó, a 2030-as így napi 121 millió hordó lesz. A régiók közötti olajkereskedelem a mai kétszeresére, napi 65 millió hordóra bővül. Az olajszállítás növekmény meghatározó része olyan, létfontosságú fojtópontokon halad majd át, amelyek egyúttal jelentősen megnövelik a szállítások elakadásának veszélyét. Egyre több olaj érkezik egyre kevesebb országból, azaz jórészt az OPEC olajkartell közel-keleti tagországaiból. Ez azt is jelenti, hogy nő az importőr országok olajfüggősége.

A gázfelhasználás megkétszereződik 2030-ra. Emögött főleg az áll, hogy az áram iránti megnőtt igényt alapvetően gáztüzelésű erőművek elégítik ki. Szénnel elégíti ki 2030-ban a világ energiaigényének mintegy ötödét, szintén főleg az áramtermelő erőműveken keresztül, s meghatározóan Indiában és Kínában. Viszont az atomenergia termelése csak lassan nő. Ezen belül Európában csökkenésre, viszont Ázsiában növekedésre lehet számítani. Megháromszorozódik a felhasznált nem széntartalmú, vagyis a megújuló energiahordozók felhasználásának mennyisége, részaránya azonban így csak 6 százalékos lesz az áramtermelésen belül 2030-ban.