Aligha számíthatnak rövid távon világhírre a hagyományos magyar élelmiszerek. A gyártók leginkább a prémium termékek alacsony gyártási volumenével, illetve a közösségi marketing hiányával magyarázzák azt, hogy a határokon túl többnyire rendkívül kis körben forgalmazott termékek nem tudnak betörni a szélesebb piacokra.
Problémát jelentenek ugyanakkor a hazai cégek és az élelmiszerek piacbővítését támogató Agrármarketing Centrum szűkös forrásai is, jóllehet Németországban vagy az egykori KGST-tagoknál nem is számítanak ismeretlennek a magyar termékek. A hagyományos exportterméknek számító tokaji segítséget keres, hogy újabb külpiacokra léphessen.
A pálinka viszont egyelőre a hazai fogyasztók körében hódít, a gyártók mindössze termékeik néhány százalékát exportálják. Ugyanakkor az ital „sokfélesége” is akadálya annak, hogy kilépjen a legnépszerűbb égetett szeszes italok árnyékából.
A hazai gasztronómia sikertörténeteként elkönyvelt mangalica is ritka ínyencfalatnak számít, így forgalma is minimális, ám a szegmens szereplői úgy látják, ez nem is feltétlenül baj. A termék exkluzivitását venné el, ha a 45-50 ezer tonnás éves keresletet túlteljesítve többlet keletkezne a piacon.
A cikk teljes terjedelmében csak előfizetőink számára elérhető. A cikket – az összes mai cikkel együtt – egy emelt díjú SMS elküldésével olvashatja el.
A témáról szóló jegyzet itt olvasható
