Megújulók esélyei

Nagy kérdés, hogy milyen forrásokból biztosítható ez anélkül, hogy környezeti katasztrófát okoznánk.

Az igénynövekedésre vonatkozó prognózisok, valamint a fosszilis energiahordozók, elsősorban is a kőolaj árának jelentős emelkedése a nukleáris, a szén- és a megújuló energiaforrások lobbistáit is optimizmussal tölti el. Mindhárom csoport úgy véli, alapvetően az általa képviselt vagy támogatott források jelenthetik a megoldást ebben a helyzetben. Sok szakértő azonban árnyaltabban fogalmaz, és óva int az elfogultságtól, legyen szó bármely irányzatról.

A szenes áramtermelés jövőjével kapcsolatban fogalmaznak talán leginkább egyértelműen a döntéshozók és az energiaipari szakértők. Mihelyt sikerül a szén-dioxid-kibocsátást jelentősen mérsékelni vagy akár megszüntetni, úgy kézenfekvő, hogy a szénbázisú áramtermelésnek helye van a világpiacon. Már csak azért is, mert a szén a földgáznál, kőolajnál lényegesen egyenletesebb eloszlásban lelhető fel, nem koncentrálódik egyik vagy másik, sokszor politikailag igen kockázatos régióra. Másrészt, a lignitet is beleértve, a föld szénkészletei lényegesen nagyobbak a szénhidrogénvagyonnál, vagyis sokkal hosszabb távra lehet tervezni velük. A szén esetében tehát az úgynevezett tiszta szén technológia nagyipari méretekben történő alkalmazása lehet a megoldás. Számos országban, például az Egyesült Államokban nagy erőkkel dolgoznak ezen; mihelyt a megoldások készen állnak, bizonyosan fellendül a világ szénfelhasználása.

Addig is azonban megoldásra van szükség, a folyamatosan növekvő igényeket ugyanis ki kell elégíteni. A jelenleg ismert és beépített kapacitások közül kétségtelenül az atomerőművek a legtisztábbak, hiszen tulajdonképpen emisszió nélkül állítanak elő jelentős mennyiségű villamos energiát. Ráadásul egységnyi nukleáris fűtőanyag energiatartalma nagyságrendekkel nagyobb, mint akár a széné, akár a földgázé, olajé. A hulladékelhelyezés problémája és az üzemelés helyileg is koncentrált kockázata azonban, elsősorban az uniós országokban, komolyan akadályozza a nukleáris áramtermelés bővülését. Egyedül Finnországban folyik új atomreaktor építése, másutt inkább az erőművek leállításával számolnak, bár a nukleáris ipar majd mindenütt az élettartam-hosszabbításra készül, ahogy Magyarországon is. Ha a technikai feltételei adottak, úgy közgazdaságilag is a leginkább kifizetődő megoldás a kapacitáshiány mérséklésére a hosszabbítás. Olcsóbb, mint egy hasonló nagyságrendű földgázüzemű kapacitás építése. Az alternatívák közül azonban ez az egyetlen, amely nem vagy nem csak szakmai alapon fog eldőlni, hanem politikai kérdés is lesz.

A helyzetet bonyolítja, hogy nemcsak az igények növekednek folyamatosan, de a kiotói egyezményt követően egyre fontosabbá váltak a klímavédelmi szempontok, elsősorban Európában, a kormányok egyre inkább elkötelezettek az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése mellett. Az emissziós kvóták 2005. január 1-jével startoló kereskedelmi rendszerében ráadásul a kibocsátók már nem tudják megkerülni, hogy számoljanak a környezetvédelmi szempontokkal. Mindezek mellett, miután úgy tűnik, Oroszország is ratifikálja a kiotói egyezményt, az életbe léphet, tehát az abban megfogalmazott célok, illetve nemzeti vállalások kötelezővé válnak.

Ilyen körülmények között a zöldek szerint kizárólag a megújuló energiaforrások jelenthetnek megoldást. Európa-szerte komoly vita folyik azonban arról, mi módon kellene a zöldenergia arányát növelni, tekintve, hogy ma egyértelműen drágább az ilyen forrásból származó áram.

Egy közelmúltbeli londoni konferencián, amelynek témája a megújuló energiaforrások felhasználása, ezen belül is a szélenergia alkalmazása volt, a brit szakszövetség ismertette számításait, melyszerint a hagyományos forrásokra alapozva kilowattóránként 2-3 pennybe kerül az áram előállítása, míg ugyanez majdnem 4 a szárazföldi és 5,5 penny a tengeri szélfarmokon. A következő öt évben ezzel együtt arra számítanak, hogy csak a szigetországban legalább 7 milliárd fontot fordítanak új szélerőművi kapacitások létesítésére, máskülönben nem teljesíthető Anglia azon vállalása, hogy 2010-re elérje a 10 százalékot a szigeten a megújuló források részesedése. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a meglévő ezer szélkerék mellé, újabb háromezret kell felállítani. Angliában, ahol a tengerparti sávban kiszámíthatóan, legalábbis Magyarországhoz képest kiszámíthatóbban fúj a szél, nem is jelent olyan komoly kockázatot. A szélenergia a szárazföld belsejében adhat okot aggodalomra a rendszerirányítók és aggályoskodásra a közgazdászok körében. Nem csoda, hogy a vezető német energiaipari társaságok ma már nem annyira preferálják a szélfarmokat; az E.On például a minap azt nyilatkozta, hogy Magyarországon nem készül újabb ilyen jellegű beruházásra.

A kontinensen leginkább a geotermális energiának és a biomasszának van komoly jövője sokak szerint. Ez a két olyan megújuló forrás, amely viszonylag egyenletesen áll rendelkezésre, és rendszerirányítási szempontból is jól kezelhető. Nem véletlen, hogy Magyarországon három helyen is a biomasszát választották a szenes termelés utódául. Elsőként az AES tulajdonában álló kazincbarcikai erőműben állították át a kazánokat faapríték-tüzelésre, részben a holland kormány anyagi hozzájárulásával, a kiotói folyamat által engedélyezett, úgynevezett együttes megvalósítási program keretében. Vagyis a Kazincbarcikán megspórolt szén-dioxid egy részét 2012-ig Hollandia saját megtakarításként számolhatja el. Itt megvásárolni ezt a menynyiséget lényegesen olcsóbb volt, mintha a mélyföldön kellett volna tovább mérsékelni az emissziót. Az üvegházhatású gázok kibocsátása szempontjából pedig teljesen mindegy, hol kerülnek a légkörbe; hatásuk globálisan jelentkezik, ezért önmagában a megtakarítás a lényeg, nem a helyszín.

A pécsi és a bakonyi erőmű is a biomassza mellett döntött. A Pannonpower Holding Rt. három szenes blokkját cserélte le; kettőben földgázra váltottak, a harmadikat állították át biomassza-tüzelésűre. Somosi László, a társaság elnök-vezérigazgatója egy közelmúltbeli sajtóbeszélgetésen elmondta, hogy az 50 megawattos "zöld" egység kialakítása 8,86 milliárd forintjukba került, a kazánt a finn Kvaerner Power Oy szállította, amely piacvezető ebben a kategóriában. A maga 50 megawattos teljesítményével a térség legnagyobb ilyen kapacitását hozták létre, amely önmagában elegendő volt Pécs teljes villamosenergia-igényének kielégítésére. A biomasszás egység hatásfoka 90 százalék körül alakul. A pécsi erőműtársaság vezetője elmondta, hogy fontosnak tartják a tüzelőanyag-bázis bővítését. Jelenleg a somogyi és a mecseki erdőgazdaságok szállítják a faaprítéknak valót, a jövőben azonban az energiaültetvények meghonosításával számolnak a pécsiek és a kazincbarcikaiak is. Ebben a Pannonpower integrátori szerepet is kész vállalni, akárcsak a Borsodi Energetikai Kft., hiszen egy mezőgazdasági technológiáról van szó, amelyhez új berendezések, gépek kellenek.

Akárhogyan is, az energiafogyasztóknak az energia folyamatos drágulásával kell számolniuk. Az energiapolitikusok számára ugyanis egyelőre az ellátásbiztonság és a környezetvédelem tűnik a legfontosabb szempontnak, a költségekről, árakról kevesebb szó esik. Az pedig egészen nyilvánvaló, hogy a fenntartható fejlődés a jelenlegi versenyárakon nem finanszírozható.

Az olajárak emelkedése egyébként is összefügg már a készletek belátható időn belül várható kimerülésével, ehhez hasonlóan folyamatosan beépülnek az árakba a kiotói egyezményben tett vállalások, a megújuló források támogatása és a mind tisztább technológiák fejlesztési költsége is.