Akvizíciókat is mérlegel a BorsodChem

Fontos változás történt az elmúlt napokban a BorsodChem tulajdonosi szerkezetében: az osztrák főtulajdonos VCP 90 százalék feletti tulajdonrészét 23 százalékra csökkentette, a cég részvényeit pedig bevezették a londoni és varsói tőzsdére. Várhatók-e ezután személycserék a cég igazgatóságában?

Valamelyest már volt, hiszen a CE Oil and Gas kiszállásával már távozott az igazgatóságból Christoph Herbst. Így a hétfős igazgatóságban ketten maradtak a VCP képviseletében, Heinrich Pecina és a Georg Stahl, amit viszont a tőkepiacnak el kell fogadni, hiszen 23 százalékos tulajdonosként ez az arány normális dolog. Azt szeretném, ha egy nem magyar, nemzetközileg is elismert szakértő jönne a poliuretán- ké-miából - vagyis az MDI- és TDI-gyártás területéről - az igazgatóságba a legközelebbi közgyűlés keretein belül. Ezzel azt szeretnénk üzenni a piacnak, hogy valóban erre a területre fokuszálunk.

A most megjelent pénzügyi befektetőknek fontos lehet az osztalék. Mire számíthatnak?

Annyit garantálunk, hogy nem forintban, hanem euróban gondolkodunk, ami szerintem már önmagában megnyugtató lehet a forint volatilitását figyelembe véve. A mértékéről viszont csak annyit mondhatok, hogy jövőre biztosan nem lesz kevesebb, mint 12 eurócent. Ennél tehát valószínűleg valamivel nagyobb lesz, ami az elmúlt három év átlaga körül van. Az utána következő években pedig reálértéken tartva ezt növelnénk egy kicsit. Persze ha a menedzsmentnek nem lesz elképzelése a cég fejlesztésére vonatkozóan, akkor szóba jöhet a részvény-visszavásárlás, vagy nagyobb osztalék kifizetése, de egyelőre ilyen veszély nem fenyeget.

A részvényeladás kapcsán nagyon sok jó hír jelent meg a BorsodChemről, vannak-e kockázatok a jövőre nézve?

Rövid távon egyet tudok mondani; az idei harmadik negyedévünk két okból is más lesz, mint az előzőek voltak. Egyrészt kétévente szoktunk megállni karbantartásra, ami most következett el, ráadásul a beruházások miatt hoszszabban is álltunk, mint kellett volna. Az MDI-kapacitást ugyanis 60 ezer tonnáról 80 ezerre bővítettük, míg a PVC-t 300 ezerről 330 ezer tonnára. Ez természetesen árbevétel-kiesést okozott, míg a múlt évben végig teljes kapacitással dolgoztunk. Így a harmadik negyedéves gyorsjelentésünk valójában csak a 2006. évi harmadik negyedévivel lesz összehasonlítható. Ugyanakkor éves szinten nem várható probléma, hiszen az utolsó három hónap, úgy tűnik, hogy nagyon erős lesz.

Az etilénellátás sem jelent már gondot a cég számára?

Jelenleg ugyan nincs elég etilén a TVK-tól, de a tiszaújvárosi társaság azt mondja, hogy az idén elindítja az új üzemét, ez alapján pedig másfél-két hónapot kell még átvészelni. Pillanatnyilag azonban még újra importálni kell a cseppfolyós etilént, de ezzel nem fedezzük a teljes szükségletünket, így nem is tudunk teljes kapacitással termelni, ezért éppen az elfogadható szinten üzemelünk. Lehet, hogy ez kicsit csökkenti a negyedik negyedévi árbevételünket, de nem olyan mértékben, hogy erről külön tájékoztatást kellene adni. Amennyiben pedig valóban elindul november végén, december elején az etilénszállítás, akkor 10 évre megoldódott ez a problémánk.

A TVK-val sokáig vitatkoztak az etilén árán, elégedett-e a jelenlegi tarifával? Javult a viszony a két cég között?

Nincs különösebb problémánk egymással. Nem vagyunk versenytársak, a két kémia egymás mellett megfér, ráadásul a BorsodChem a TVK-nak - így a főtulajdonos Molnak is - a legnagyobb vásárlója, miután az etilén mellett toluolt és időnként benzolt is beszerzünk tőlük. Ezért a Molnak valahol ezt figyelembe kellene venni. Az etilén esetében viszont fizetjük a felárat, ami nem igazán EU-konform, ráadásul azzal egyedüliek vagyunk Európában, hogy a jegyzési ár felett prémiumot is kérnek tőlünk. Remélem azonban, hogy az a vásárlási erő, amit összességében jelentünk a Molnak, már a közeljövőben lehetővé teszi, hogy ne kelljen 3,5 százalékos prémiumot fizetnünk.

A magas olajár hogyan hat a működésre?

Jelenleg már az 50 dollár feletti szintet is beárazta az iparág a termékekbe. Egyébként a magas olajár azért is jöhet létre, mert a nagy vásárlók - köztük a vegyipar - át tudja azt hárítani a vevőire. A vegyipari ciklus egyébként felfelé tart, így a következő évek nagyon jók lehetnek az ágazatban dolgozók számára. A vegyipari ciklus egyébként 2006-ra érheti el a csúcspontját.

A felfelé ívelő ciklus milyen mértékű akvizíciókat tehet lehetővé?

A BorsodChem az elmúlt években 15 százalékos nyereségfedezeti arányt, és 20 milliárd forintos EBITDA-mutatót ért el. Ez elég sok pénz, s ha a beruházásokat nézzük, jó alap a finanszírozásra. Úgy gondolom, ma még korai arról beszélni, hogy mi mennyibe kerül. Jelenleg egy 270 millió eurós beruházást végzünk, amitől megváltozik a termékszerkezetünk. Mire ez 2005 végére, illetve 2006 elejére befejeződik, akkor sem leszünk eladósodva. Az eladósodottság ugyanis a saját tőkére vetítve még mindig egészséges tartományban - 40 százalék alatt - marad ahhoz, hogy közben vagy utána végrehajtsunk egy akvizíciót. Egyébként most, hogy az osztrák VCP eladta a BorsodChem-részesedésének jelentős részét, azon is gondolkodtunk, hogy tőkét emeljünk a cégben. A mérlegünkön viszont látszik, hogy milyen erős, magas a készpénztermelő képességünk, így ezt a 270 millió eurós beruházást eladósodás nélkül finanszírozni tudjuk. Amennyiben viszont két éven belül lenne egy akkora akvizíciós célpont, ami érdekelne minket, és emiatt vissza kell jönni a tőkepiacra, akkor kopogtatni fogunk. Ezért is nagyon fontos számunkra, hogy az ígéreteinket mindig pontosan betartsuk.

Mekkora üzem érdekelné a BorsodChemet?

Vegyük példaként a PVC-t, ahol a nagyon kicsi kapacitás nem gazdaságos, ezért kellett a volt Jugoszláviában is több gyárat bezárni. Egy évi 40-50 ezer tonnás kapacitású üzembe ugyanis már nem érdemes befektetni, mert nem éri meg fenntartani. Egy átlagos európai PVC-gyárnak ma már 180-190 ezer tonnás gyártókapacitása van, és minden, ami ez alatt van, már komolyan meggondolandó, mint akvizíciós célpont. Tehát igazából 200 ezer tonna feletti üzemméretben szabad gondolkodni, ott viszont limitált a szereplők száma, és ki tudja, hogyan alakul a további átstrukturálódás. Persze nem feltétlenül PVC-kapacitást szeretnénk vásárolni, de csak itt lehet előbb-utóbb kínálatra számítani.

Tudna-e példát mondani arra, hogy milyen PVC-kapacitásokhoz lehet hozzájutni a közeljövőben?

Itt van például a cseh Unipetrol, amelynek a megvásárlásánál a Mol nem volt aktív, és így azt a lengyel PKN szerezte meg a PVC-kapacitásával együtt. Ki tudja azonban, hogy a lengyel olajipari cég mikor fog struktúraátalakítást végrehajtani, és azután egyáltalán nem kizárt, hogy eladja a PVC-iparát. E kérdéssel azonban csak akkor lesz érdemes foglalkozni, ha már döntött a lengyel PKN. Egyébként a PVC-kapacitás vásárlása főleg akkor érdekel minket, ha azzal új piacot is lehet szerezni, ami 500-600 kilométeres távolságot feltételez. Emellett persze azt is megvizsgálnánk, hogy lehet-e arra a telephelyre izocianát, azaz TDI- és MDI-kapacitást telepíteni. A BorsodChem számára nagyon fontos szempont az is, hogy a termelés menynyiségével ármeghatározóvá váljon az európai piacon. A PVC-gyártásban egyébként a gyártási folyamat miatt a BorsodChemnek az európai gyártókhoz képest jelenleg évi 10 millió euró költségelőnye van, és ez 2006-ban már évi 15-17 millió euró lehet.

A TDI-t gyártó lengyel Zachem cég mennyire fontos a BorsodChem számára?

A Zachem esetében nem biztos, hogy aktív szereplője lesz a privatizációnak a BorsodChem, mert a gyár a TDI-gyártásból csak egy fázist végez, így lehet, hogy nem biztosít kellő jövedelmezőséget. A vállalatfelvásárlások terén azonban lehet másként is gondolkozni. A BorsodChemnek 2006-ra 240 ezer tonnás MDI- és TDI-kapacitása lesz, aminek az alapanyaga a benzol és a toluol. Ez azt jelenti, hogy két év múlva a BorsodChemnek 200 ezer tonna aromás termékre lesz szüksége, tehát előbb-utóbb logikus lépés lehet, ha a cégnek saját aromás gyára lenne. Ez a hely pedig lehetne például Lengyelországban is, ha ott elindul a privatizáció. Így elképzelhető, hogy a magánosításba a kitermelési üzletágon keresztül tudna bekapcsolódni a BorsodChem, alapanyagainak biztosítása érdekében. Anilinkapacitást egyébként már vásároltunk Csehországban, de előtte még ott van a benzol is.

A BorsodChem a jövőben a PVC- és az izocianát-üzletág mellett egy harmadikra is támaszkodni szeretne, mi áll emögött?

Erről most még nem akarok részletesen beszélni, de van elképzelésünk. Nagy vonalakban annyit árulhatok el, hogy illeszkednie kell a jelenlegi kémiához, de mégis magas hozzáadott értéke kell legyen. Persze ez is az a terület, ahol a technológiát nem dobják az ember után, hanem meg kell találni azt a partnert, aki érdekelt az együttműködésben, így például nem kizárt ve-gyesvállalat alakítása sem.

A jövőben tehát a növekedést vállalatfelvásárlásra alapozzák?

A BorsodChemnél organikus növekedéssel garantált az eredményesség, és így a vállalat értéke biztosan növekszik. Természetesen egy akvizíciónál is ugyanerre kell törekedni, csak Kelet-Közép-Európában a vegyipari cégek állapota nem igazán jó. Ezért az eszközöket csak értékén érdemes megszerezni, utána ugyanis szinte biztosan invesztálni kell vagy a feljavításukba vagy a méret növelésébe.