A franciák nem Európát, Chiracot utasítanák el

Az európai alkotmányra adandó elutasító voks nem jelentené azt, hogy Franciaország nemet mond Európára, mint azt sokan hiszik, hanem csak egy Chirac elnökségére szóló bizalmatlansági szavazás lenne. A francia államfő egy protekcionista, korporatista állam modelljét erőltette Európára, amellyel gyengítette az EU-t, és a szájuk befogására utasította az új, kisebb államokat, amikor azok nem értettek egyet vele. Ezért mindent, ami jelentéktelenebbé teszi őt, jó hírnek kell tekinteni Európa és az európai integráció számára. Ennek folytán mindazoknak, akik egy erősebben integrált Európai Uniót kívánnak, a francia "nem"-ért kellene szorítaniuk, jól tudva azt, hogy akik így szavaznak, helyesen cselekszenek, de rossz okból.

Már a májusi népszavazásra készülve láthatók voltak annak jelei, hogy gyengül Franciaország képessége Európának a saját érdekei szerinti egybeolvasztására. Nemrég a román elnök, Traian Basescu aláírta az Európai Unióhoz való csatlakozás okmányát. Az aláírás előtti szünetben a francia külügyminiszter, Michel Basnier megrótta őt, hogy nincsenek "európai reflexei". Az ok? Barescu azt tervezi, Romániát az angolszász típusú, liberális gazdaságpolitika mellett kötelezi el, és különleges viszony kialakítására törekszik Nagy-Britanniával, valamint az Egyesült Államokkal, hogy javítsa a Fekete-tenger térségének biztonságát. Ahelyett azonban, hogy meghajolt volna Franciaország akarata előtt, a román elnök figyelmeztette a francia vezetőket, hogy hagyjanak fel országa leckéztetésével.

Ez tehát Európa jövője, amelyben olyan, Franciaországgal korábban hagyományosan szoros kapcsolatokat ápoló államok, mint Románia, kiállnak Párizs ellenében, mert Chirac és kollégái nem kínálnak számukra olyan "európai reflexeket" amelyeket akarnak, és amelyekre szükségük van. Lehet, hogy a hagyományosan Európa-párti hollandok szintén "nem"-mel szavaznak az európai alkotmányra a nem sokkal a franciáké után tartandó referendum során. Ha így lesz, akkor teszik ezt nemcsak a konzervatív és moralizáló Balkenende-kormány elleni tiltakozásból, hanem azért, mert elutasítják a korporatista - a francia és a német érdekek által dominált - Európát.

A korporatista állam egyszerűen nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket a kontinentális európai államokban, és a közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy a szavazók egyszerűen kivennék az erre vonatkozó utalásokat a javasolt alkotmányból. Az "igen" táborba tartozók bizonyosan aggódnak, egyesek azzal érvelnek, hogy a francia "nem" miatt le fog állni a bővítés folyamata, és összeomlik az euró.

A Financial Timesban Philip Stephens így teszi fel a kérdést: "Milyen kilátások maradnak a Törökországgal folytatandó konstruktív tárgyalásokra, vagy a balkáni államok felvételére, ha a francia választók hátat fordítanak az EU-nak?" Bizony igaz. A "nem" azonban nem azt fogja jelenteni, hogy a franciák hátat fordítanak Európának. A tét nem a bővítés, hanem az, hogy bővítés egy korporatista vagy inkább piaci alapú formát fog-e ölteni.

Wolfgang Munchau a Financial Timesban úgy vélekedik, hogy az EU-alkotmánynak a franciák általi elutasítása nyomán elsüllyedne az euró. Az esetleges, alkotmányos alapon nyugvó, politikai unió kilátása nélkül - írja Munchau - az egységes valuta létezését mindig is nehéz igazolni, és a jövőben még nehezebb lesz alátámasztani. ? Politikai alapok nélkül az euró közelről sem olyan vonzó.

A francia elutasítás mindazonáltal nem jelentené az Európai Unió politika széttöredezését. Ha az alkotmány nem lesz ratifikálva, akkor a nizzai szerződés válik az unió működtetésének meghatározó dokumentumává. Arra nincs semmilyen ok, hogy az EU káoszba forduljon, és az euró ingataggá váljék, ha ez most - a nizzai szerződés hatálya idején - nem áll fenn.

Az igazság az, hogy az euró nemcsak túlélné a "nem" szavazatot, hanem egyenesen prosperálna. Nagy-Britannia liberális gazdasági elvei jobban kedveznek az európai növekedésnek és prosperitásnak, mint azok francia protekcionista-korporatista változatai. A piac felismeri ezt. Az euró akkor is erős marad, amikor a közvélemény-kutatások éppen a "nem" kimenetelét valószínűsítik.

A francia "nem" végezetül nemcsak Chirac európai marginalizálódását fogja eredményezni, hanem segíti aláásni a francia-német szövetséget, amely olyan rossz szolgálatokat tett Francia-, Németországnak és

Európának az utóbbi években. Európa - Tony Blair győzelmével - valójában úton lehet egy nagy politikai újrarendeződés felé, ha a franciák nemmel szavaznak. Blair győzelmével és Chirac kudarcával egy angolszász-német szövetség léphet a mostani francia-német helyébe. Ez lenne a valódi haladás.