Új címke jelent meg a Vg.hu-n: Ez a szó sajnos pontosan összefoglalja, ami jelenleg Magyarországon történik. Egy köbméter gáz ötször, egy kilowattóra áram háromszor kerül többe most, mint tavaly ilyenkor. Szinte mindennap megdől valamilyen árrekord: a TTF (holland referencia gázár) átlépte a megawattóránkénti 100 eurós lélektani határt a múlt héten, aztán még gyorsan emelkedett egy kicsit. Az esti 20. óra elszámolóára hetek óta 200 és 300 euró között volt megawattóránként a magyar áramtőzsdén (HUPX), majd hirtelen felugrott 400 euró fölé. A politikusok és a regulátorok eddig tehetetlenül nézték, ahogy a kereskedett piacokon az energiaárak szinte havonta duplázódtak. A központi bankok már új inflációs tervekkel számolnak. És az idő a döntéshozók ellen dolgozik: minden nappal közelebb a tél, amikor az energiaárak egyébként is gyakran elszabadulnak.
Ez az írás ennek az energiaválságnak az anatómiáját próbálja röviden felvázolni. Amíg meg nem értjük, hogy kerültünk ide, addig nincs remény a kilábalásra.
Ha az energiaválság egy kézzelfogható fizikai termék lenne, mint egy doboz gyufa vagy egy villanykapcsoló, akkor az lenne ráírva: Made in Germany. A német zöldenergia-lobbi abból a fikcióból indult ki, hogy az atom- és szenes erőműveket viszonylag gyorsan lehet megújuló termelőkkel (szél és nap) helyettesíteni. Nem csak zöldebbek akartak lenni még a vietnámi rizsföldeknél is, de erőltetett menetben akarták kizöldíteni az egész német energiaszektort, egyszerre. Sajnos mind a fikció, mind a végrehajtás hibás volt. Amikor ma a 340 eurós megawattóránkénti ár a másnapi zsinóráram Németországban (egy éve: 39 euró megawattóránként), és a német lignit- (legszennyezőbb szenes) erőművek többet termelnek, mint tavaly, akkor elmondhatjuk, hogy ez a zöldenergia-forradalom lignitbarnára sikerült. Ha nem fúj a szél Németországban, akkor egyszerűen nincs elég áram egy olyan országban, amelyik néhány évvel ezelőtt még kiemelt áramexportőr volt.
De mi köze a magyar fogyasztónak az elhibázott német energiapolitikához?
Az EU évek óta sürgeti a regionális árampiacok összekapcsolását. Ez a market coupling néven ismert ötlet marketingszinten jó, ha vélelmezzük, hogy csak normálisan működő piacokat kapcsolunk össze.
Ma már tudjuk, hogy sajnos ez a vélelem sem feltétlenül igaz. Magyarország 2021. június 18. óta egy olyan összeurópai market coupling rendszer része, ahol az egyik ország termelési hiányát (például kikapcsolt német atomerőmű vagy visszafogott román vízerőmű) a többi ország fedezi, saját tartalék erőműveik felterhelésével. Ezek általában alacsony hatásfokú, sok szén-dioxidot kibocsátó turbinák, és nagyon drágán termelnek (azért lennének tartalékban). A magyar másnapi áramtőzsde (HUPX) elszámolóára hetek óta három számjegyű: az eddigi legdrágább nap megawattóránként 270 euró felett van. A piacok valóban összekapcsolódtak, igaz, a rossz (magas) árszinten. Nem egészen világos, milyen haszna van (vagy lesz) a magyar fogyasztóknak abból, hogy Németországtól Bulgáriáig mindenhol egyformán drága az áram. A market coupling jelenleg csak a hiányt és a szabályozási hiányosságot teríti szét Európában.
A kegyelemdöfést az egyik nagy gázbeszállító adta meg: nem kötött le extra határkeresztező kapacitást a hagyományos EU-piacokon, hiába volt az egekben a földgáz ára Európában, és az EU-ban lévő saját gáztárolóit szándékosan nem töltötte fel.
A ki nem mondott érvelés az volt, hogy árbevétel szempontjából egy beszállítónak teljesen mindegy, hogy 24 egység gázt ad el 2 eurós egységáron vagy 2 egységet 24 eurós egységáron. Viszont a „nagyon drágán eladott kevés gáz” a beszállítónak kedvez: mesterséges hiányt teremt a piacon, közben hosszú távú szerződéseket köt és egyéb kedvezményeket kér (például egy új gázvezeték gyors engedélyezését). Ezzel megindult a spot gázár az eddig elképzelhetetlennek vélt 100 eurós szint felé, amit a múlt héten el is ért. A gáz alapanyag az elektromos iparban: ahogy drágult a gáz, úgy került többe az elektromos áram a kereskedett piacon. Így lett három számjegyű a HUPX elszámolóára.
Hogy lehet ebből az ördögi körből kitörni?
Össziparági együttműködésre van szükség. Ez az energiaválság annyira összetett, hogy nem lesznek vesztesek és győztesek.
Vagy közösen sikerül megállítani ezt az őrületet, mielőtt a nagykereskedelmi hiperárak elérik a kisfogyasztókat, vagy jön az „irányított” energiaszektor meg a tervgazdálkodás. A közös gondolkodás kiindulópontja pedig az lehetne, hogy most nincsenek sem fikciók, sem vélelmek. Bármire rá lehet kérdezni, és mindent újra lehet (kell) tervezni. Biztos, hogy a market coupling társadalmilag hasznos a jelenlegi helyzetben? Mi lesz a HUPX elszámolóára, ha Németország tényleg bezár még extra 4000 megawattóra atomerőművet 2022 januárjában? Miért nem épült egyetlen szeles erőmű sem hosszú évek óta Magyarországon? Az összes beépített magyar erőművi kapacitás a szabadpiacon van? Miért háromszorozódott meg az EU Allowance ára idén január óta? Tényleg nem jön gáz október 1. óta keletről? Üresek-e a magyar gáztárolók? Hány magyar energia-kiskereskedő ment már csődbe? Van-e értelme az engedélyezésnek, különösen a nagykereskedelmi piacon?
Ha ezeket és ehhez hasonló kérdéseket sikerül közösen átgondolnunk, akkor az energiaválság utáni magyar elektromos és gázipar még versenyképesebb lesz, mint eddig volt.
