Nem számoltak azzal, hogy az állami monopóliumok magánosítását magánmonopóliumok megjelenése követi, amelyek működése alig különbözik az előbbiekétől. Oroszországban sok privatizált vállalat viselkedik ma is úgy, mintha még a szovjet korszakban létezne: idegenkedik a sokszereplős piaci környezettől. Azt megértették az orosz privatizátorok, hogy szükségük van széles társadalmi támogatásra, de ebből is téves következtetést vontak le. Állampolgári vagyonjegyek gyors kibocsátásával akartak egyfajta "nemzeti kapitalizmust" teremteni. A terv a visszájára fordult, a 150 millió kupon túlságosan szétaprózta az állami vagyont az "új részvényesek" között, ez a tulajdonforma nem ösztönözte a vállalatok igazgatóit piaci viselkedésre. Igazi részvényesi kontroll hiányában inkább kezdték magukat a vállalatok tényleges tulajdonosainak érezni, és a gazdátlanná vált vagyont is eszerint kezelték-fosztogatták.
Sokkterápiával is kísérleteztek Oroszországban, de eredménytelenül. Irreális elképzelés volt ettől várni a piac gyors felélénkülését, mert nem voltak olyan intézmények, amelyek helyettesíteni tudták volna megszűnésük után az állami tervezési-elosztó hivatalokat. A piacgazdálkodást nem alapozták meg törvényekkel, nem alakult ki a könyvviteli gyakorlat, a csődeljárás, hiányoztak a kereskedelmi bankokat működtető szabályok. A központi tervezést anarchia váltotta fel az iparban és a kereskedelemben.
Hiányzott a magánüzleteket támogatni tudó államapparátus. A korábbi hatáskörüktől megfosztott kormánytisztviselők nem ismerték ki magukat a piacgazdasági funkciókban. A helyzeten a hiperinfláció is rontott, az állami tisztviselők bérei nem követték az árakat, ami precedens nélküli korrupcióhoz és a gazdaság erős maffiakontrolljához vezetett. A kilencvenes évek elején egy felmérés alkalmából Moszkvában a megkérdezettek 76 (míg Varsóban csak 6) százaléka mondta, hogy nem tudna dolgozni "maffiavédelem" nélkül.
Goldman szerint a privatizációs hibák még javíthatók lennének azzal, hogy sok új termelő és szolgáltató kisvállalatot alapítanak, amelyek gyengíthetik az oligarchákat, a monopóliumokat és a maffiakontrollt. A chicagói "mikrobankok" működéséhez hasonló rendszerben kedvezményes hiteleket kellene nyújtani az új vállalatoknak. Nem indokolt, hogy amíg Lengyelországban mintegy 2 millió kisvállalkozás van, addig Oroszországban csak 890 ezer. A duma privatizációs bizottságának jelentése szerint az orosz kormány az állami vállalatok 1992 és 1996 között magánosított mintegy 70 százalékáért csak 20 milliárd dollárt kapott. Ezért Goldman a privatizáció felülvizsgálatát is javasolja, majd a törvénysértően magánosított vállalatok visszaállamosítását és újbóli eladását a visszaélések elkerülésével, és külföldi befektetőknek csak kisebbségi tulajdonrészek juttatásával.