Tárgyalászárásra nincs dátum

A gyakorlatban leginkább Spanyol- és Görögország -- kisebb mértékben Portugália és Franciaország -- ellenzi a bővítés melletti határozott kiállást. A külügyminiszterek mai ülésén a bizottsági javaslat melletti határozott kiállás várható viszont a skandináv tagországok, valamint Nagy-Britannia részéről.
A november 8-án közzétett brüsszeli bővítési stratégiai javaslat három kezdeményezést is tett. A leglényegesebb a tárgyalási menetrend -- egyfajta útiterv -- volna, amely a következő tizennyolc hónapra előre tételesen számba veszi, hogy az egyes elnökségek alatt mely joganyagfejezetek esetében kellene az EU-nak immár érdemi válaszokkal szolgálnia.
Emellett Brüsszel lehetővé tenné egyes fejezetek ideiglenes lezárását akkor is, ha egy-két problematikus kérdés még továbbra is nyitva marad belőlük ("izolációs elv"), illetve rugalmasabbá tenné az átmeneti mentességi igények kezelését (az "elfogadható" és "elfogadhatatlan" kategóriák mellett bevezetve a "kitárgyalható" kérések intézményesített csoportját is). Mindezt egészítette ki a már említett utalás a 2002-es tárgyalásvég lehetőségére.
Miután bebizonyosodott, hogy egy korábbi francia tervezet -- amely erősen felhígította volna a bővítés gyorsítását célzó brüsszeli javaslatokat -- teljes határozottsággal csak a spanyol és a görög delegációk támogatására számíthat, főként skandináv és brit kiegészítések bevonásával újabb verziók készültek. Ezek közül a legutolsóban pénteken egyeztek meg a tagállamok állandó brüsszeli képviselői.

A lapunk birtokába került végleges előterjesztés legfontosabb jellemzője, hogy a miniszterek tanácsa immár "üdvözli" a bizottsági anyagot, a "tudomásul vételhez" képest pozitívabb státust adva a papírnak. A brüsszeli útitervet úgy jellemzi, mint amely csak "orientáló és rugalmas keretet" biztosít a tárgyalási folyamatnak -- s amelyet aztán a tényleges haladás tükrében módosítani lehet --, ám azt is megerősíti, hogy a legjobban felkészült országok e szerint akár "gyorsabban" is haladhassanak a tárgyalásokon, mint azt az útiterv kilátásba helyezte.
A leendő miniszteri állásfoglalás immár tételesen utal az "izolációs elvre", valamint az átmeneti mentességi kérések három csoportba sorolására is. Az előbbi kapcsán azonban határozottan hangsúlyozza, hogy nyitva hagyott problémák mellett csupán "kivételes" esetben lehessen bármely fejezetet ideiglenesen lezárni, csak ha már "minden erőfeszítést" megtettek a fejezet egészének teljes körű tisztázása érdekében. Az utóbbinál pedig leszögezi, hogy a derogációs igényeknél "esetről esetre" kell eljárni, és a mindenkori konkrét feltételek fényében kell a végső álláspontot meghatározni.
A bizottsági papírban jelzett dátumok közül változatlanul csak az az egy maradt meg a miniszterek elé kerülő tervezetben, amely -. a tavalyi helsinki EU-csúcs határozatát megismételve -- kilátásba helyezi: az EU-reformkonferencia sikeres lezárása utat nyithat az előtt, hogy az unió 2003 január 1-jétől "üdvözölhesse" a tárgyalásokkal elkészülő tagjelölteket.
EU-diplomáciai források szerint az említett "vonakodó négyek" mellett még Belgium részéről tapasztalható többnyire hangsúlyozottan óvatos megközelítés a bővítési folyamat gyorsítását illetően, míg az utóbbit bátorító brit--skandináv "koalíció" felé látszik közelíteni egyebek között az ír diplomácia. A nagy -- és sokak szerint meghatározó -- kérdőjelet egyelőre Németország álláspontja jelenti, amely eddig láthatóan inkább igyekezett kerülni az egyértelmű elkötelezettséget a sarkosabb pozíciók bármelyike mellett. Uniós illetékesek szerint azonban Berlin az utóbbi időben "láthatóan kezd felébredni", és jó eséllyel hamarosan a német vélemény fokozottabb tisztázódására is számítani lehet majd.
Brüsszelben ugyanakkor sokan emlékeztetnek a 2002-es francia és német választások közeledtére, amely egyre érezhetőbb módon rányomhatja majd a bélyegét a bővítési folyamat párizsi és berlini megítélésére és kezelésére is. Ennek kapcsán egy neve mellőzését kérő felelős beosztású bizottság illetékese például kifejtette: fennáll annak a veszélye, hogy a francia kormány vonakodni fog a közös agrárpozícióhoz való hozzájárulástól a franciaországi választások előtt. Megfigyelők megjegyzik, hogy mivel az utóbbira 2002 májusában kerül sor, mindez könnyen 2002 második felére utalhatja az érdemi agrárkérdések megvitatását, meglehetősen szűk helyet hagyva a 2002-es tárgyalászárás számára.
A bizottsági stratégiával kapcsolatos mai, miniszteri állásfoglalás sorsa egyébként a nizzai csúcson várhatóan az lesz, hogy az állam- és kormányfők erre utalva tesznek majd közzé néhány mondatos véleményt a brüsszeli kezdeményezésről, mellékletként csatolva a külügyminiszterek közös nyilatkozatát.