Kátyúba került az unió, sikerült túlságosan ráijeszteni az emberekre

Félnek költeni az európai háztartások – derült ki a friss számokból hétfőn, ebből pedig könnyen lehet, hogy kilábalás helyett gazdasági visszaesés származik. Minden arra mutat, hogy a korábban a középpontba helyezett zöldátalakulás helyett az Európai Unió a fegyverkezésbe fekteti gazdasági reményeit, közben a kiteljesedő vámháborúban egyszerre húz ujjat az Egyesült Államokkal és Kínával, a fejlődő hatalmak jóindulatára pedig nem számíthat. Nem egészen az a környezet, amelyben az emberek rohannának vásárolni, felpörgetve az európai gazdaságot. A fogyasztás nem akar magához térni.

Lássuk a friss adatokat, fényükben az új kilátásokat, és hogy melyek az aktuális fejlemények, amelyek – előre vetve – nem ígérnek fellendülést, sőt.

Fogyasztás: visszaesett a kiskereskedelmi forgalom az Európai Unióban

• Az Eurostat hétfői közlése szerint májusban 0,8 százalékkal csökkent a kiskereskedelmi forgalom az EU-ban. Megjegyzés: a magyar volumen ennél is többel csökkent áprilishoz képest, 1,3 százalékkal, ami azért nem meglepő sem itthon, sem Európában, mert húsvét idén áprilisra esett, és ez az ünnep rendszerint felhúzza a boltok forgalmát – ehhez képest szinte természetes a csökkenés a következő hónapban.
• Emiatt volt az is, hogy a bolti fogyasztásban az EU áprilisban kiugró, 3 százalékos éves növekedést produkált – hiszen tavaly nem áprilisra, hanem márciusra esett húsvét, és a rákövetkező hónapban, amint annak a rendje, a fogyasztók pihentették kicsit a bankkártyájukat. Idén ez májusban történt, amikor az év eleji szintre, 1,9 százalékra vonult vissza az éves növekedés rátája (naptári kiigazítással). Magyarországon enyhén jobb volt a helyzet, 2 százalékos mutatóval.

Magyarország egy fontos mutatóban nagyon szépen túlteljesíti az EU-t, ahol kisiklani látszik az első negyedév

Mondhatnánk, a 2 százalék körüli éves növekedés se rossz. Ha azonban a többéves trendet mutató grafikonra nézünk, azt látjuk, hogy csak az energiaválság okozta fájdalmas visszaeséshez képest sikerült valamelyest feljebb jutni, a világjárvány előtti helyzethez, de még az első európai háborús évhez, 2022-höz képest sem. 

Ráadásul szintén hétfőn érkeztek meg a fogyasztás másik fontos elemét, a szolgáltatásokat mutató Eurostat-adatok – még csak áprilisra –, és ezek 0,3 százalékos havi visszaesést mutatnak, éves viszonylatban pedig jelentéktelen, 1,1 százalékos emelkedést. (Magyarországon márciushoz képest 1 százalékos növekedést mértek, tavaly áprilishoz képest pedig 13,1 százalékot – a magyarok tehát határozottan bátrabban költenek, mint egy éve.)

A második negyedév tehát a fogyasztás tekintetében rosszul indult az EU-ban. Az ING gyorselemzése szerint a kiskereskedelmi adatok visszatérítenek a realitáshoz, a szolgáltatásokban pedig a júniusi európai beszerzésimenedzser-indexek alapján inkább a stagnálás valószínű a továbbiakban, mint a kilábalás.  

Mégis miben bízzunk a fegyverkezésen kívül? 

Miután az európai gazdaság már két éve nem tud szabadulni a stagnálásközeli állapotból, idén az első negyedévben már érkezett egy szebb, 0,6 százalékos GDP-növekedési adat az előző negyedévhez képest. Csakhogy most az látszik, hogy a kiskereskedelem gyenge, a szolgáltatások gyengék, a külkereskedelem gyenge, akkor mégis miben bízzunk, mielőtt beindulnak a németek vezette fegyverkezési beruházások? Az ING szerint egyre biztosabb, hogy a második negyedévben 2022 óta először megint visszaesik az unió GDP-je.

– fogalmaz az elemzői jegyzet.

Van-e mitől félni Európában? Gondoskodnak róla, hogy legyen

Emlékezhetünk, az őszi amerikai elnökválasztások környékén szinte háborús hisztéria lett úrrá Európán, sorban érkeztek az atomháború és a harmadik világháború rémképeit felidéző híradások, és az európai politikusok háborús retorikája azután sem enyhült, hogy a béketeremtést ígérő Donald Trump diadalmaskodott az USA-ban a demokrata elnökjelölttel szemben.

Azóta sem javult a helyzet, sőt, állandósult az európai médiában az orosz támadással való fenyegetés, jött az uniós túlélőkészlet, a biztonságosnak tekintett arany veszett felvásárlása – aminek következtében Magyarországon is nem kevesebb, mint majdnem 23 százalékkal drágultak az ékszerek –, legutóbb pedig az, hogy vészhelyzeti készletek felvásárlására készül Brüsszel, még kábeljavító tartalékra is szüksége van.

Friss, június végi döntés, hogy az európai NATO-tagországok is a GDP 5 százalékára pörgetik fel védelmi kiadásaikat – kivívva az ezt rég sürgető Donald Trump elismerését és a fejlődő hatalmak rosszallását. Ez egy többéves folyamat, amelynek tavasszal a németek egy történelmi költségvetési döntéssel már elébe is mentek, és még a nagy reményekkel kezelt, de szenvedő autóiparuk versenyképességének a visszanyerését is a haditechnológiai fejlesztésektől remélik.

Ez azonban egy sokéves folyamat, amikor ezerszer fog felmerülni a társadalmi igény, hogy másra kéne költeni tank helyett, és ezt kivédeni csak egyetlen módon tudják majd az európai politikusok: az orosz fenyegetés emlegetésével.

Ezzel párhuzamosan – nem túl bátorítóan a háztartási fogyasztásra nézve – az amerikai és a kínai fenyegetést is folyamatosan emlegetik a kereskedelmi politikában. Emlékeztető: a kereskedelmi háborút, ha sok helyütt így emlegetik is, nem Donald Trump indította, ha ő is volt, aki felgyorsította ezt az amúgy is ható deglobalizációs trendet. Az EU már Trump választási győzelme előtt vámokat fogadott el a kínai autókra, és fokozta a nyomást az amerikai technológiai vállalatokra.

A friss fejlemények is inkább nyugtalanságot keltenek, mint nyugalmat: a vámháború felgyorsult a szerdai határidő előtt, amikor életbe lépnek a súlyos amerikai vámok azokkal szemben, akikkel addig nem sikerül megegyezniük. Az EU-val eddig nem sikerült. Része-e ennek az alkudozásnak, vagy nem, azt nem tudjuk, mindenesetre nem idegnyugtató az sem, hogy pont a napokban az európaiak fokozták a kommunikációs offenzívát az amerikaiak fő világgazdasági riválisával, Kínával szemben is. 

Energiafronton szintén nem kímélik a hírek az energiaválságra még mindig nagyon jól emlékező fogyasztót: legutóbb az iráni konfliktus és a cseh áramkimaradás idézte az agyába, hogy az EU-nak nincs energiapolitikája, ami az európai versenyképesség folyamatos szőnyegbombázásán kívül váratlan krízishelyzetekhez is vezethet.