Magyarország hátrább került a sorban

A külföldi működőtőke-befektetőknek évek óta három kedvenc célpontjuk van térségünkben, igaz, Magyar-, Cseh- és Lengyelország közösen az évek előrehaladtával és a többi régiós ország fejlődésével párhuzamosan folyamatosan teret veszít. Míg ugyanis 1995-ben a mai EU társult országokba irányuló működőtőkének 82 százaléka érkezett e három országba, ez pár év alatt 70 százalék körüli szintre mérséklődött, áll egy minapi Eurostat-elemzésben. Magyarország fokozatosan veszítette el toplistás pozícióit: először - Lengyelországgal szemben - az évente beáramlott tőke nagysága szempontjából, majd mára - Csehország előnyére - az egy főre jutó külföldi működőtőke mutatójában került hátrább a sorban. Ma már Csehországban mintegy 2752 euró működőtőke jut egy lakosra, Magyarországon 2430, Lengyelországban pedig 1230 eurónyi.

Megjegyzendő azonban: a két másik országgal szemben nálunk az újrabefektetéseket egyelőre nem számítják hozzá a működőtőke-állományhoz, miként az ígérvényeket sem. Ha ezt is hozzávesszük, térvesztésünk korántsem olyan "drámai", habár a tendencia akkor is hasonló.

Bár nem versenyről van szó, nem árt tudni, milyen okok játszottak szerepet abban, hogy Magyarország (amely ma már kizárólag a nemzetközi szerződéseivel harmonizáló, EU-konform támogatásokat kínál a nemzeti elbánás elve alapján a tőkeexportőröknek) veszített relatív tőkevonzó képességéből.

Igaz ugyan, hogy még így is évi 2-2,5 milliárd eurónyi külföldi befektetés reális Magyarországon, ám a két másik górcső alá vett országba több ment. A PwC szerint ugyanis tavaly Csehországba közel 5, Lengyelországba pedig 8,3 milliárd eurónyi működőtőke áramlott be.

Ám korántsem csak a kínált adó- és egyéb kedvezmények s még csupán nem is kizárólag a nálunk már lezárult, ám az említett két országban még javában folyó privatizáció tehető felelőssé a viszonylagos lemaradásért. A PwC által a közelmúltban készített felmérés szerint komoly szerepet játszik a cseh pozíció megerősödésében a magasan kvalifikált, ám egyben viszonylag olcsó munkaerő, az alacsony termelési költségek.

Ötvenhárom külföldi befektetők faggattak ki, s válaszaikból kiderült: 41 százalékuk a térségből egyértelműen Csehországban akar befektetni. Egy évvel ezelőtt elvégzett hasonló felméréskor még csak 26 százalékuk vélekedett így. Akkor 38 százalékuk Magyarországot, 44 százalékuk pedig Lengyelországot nevezte meg mint kizárólagos potenciális befektetési színhelyet.

A felmérés azonban ellentmond az ENSZ szakosított szervezete, az UNCTAD által a közelmúltban közzétett jelentésnek, mely szerint régiónk legkedveltebb tőkebefogadó országa Lengyelország (33 százalék), azt követi Magyarország (20), majd Csehország (18). Az ellentmondás talán magyarázható azzal, hogy a PwC felmérését a cseh befektetésösztönző ügynökséggel, a Czechinvesttel közösen készítette, zömmel olyan befektetők körében, akik számára Csehország már ismert terep volt.

A megkérdezettek 73 százalékának ugyanis nem a most fontolgatott invesztíció lenne az első Csehországban. Bár mind 2000-ben, mind pedig 2001-ben az alacsony gyártási költségeket említették első helyen, ezen belül azonban trendváltozás figyelhető meg. Míg ugyanis az előbbi esetben az olcsó, szakképzett munkaerő, addig egy évvel később már a kifejezetten magasan kvalifikált s csak ehhez képest olcsó munkaerő jelentette az igazi vonzerőt. A befektetést ösztönözni hivatott kedvezmények ugyanakkor visszaszorultak a második helyre.

N. Vadász Zsuzsa