Elkönyvelhetik a GDP-t is

Szokásos nyakatekert stílusában Alan Greenspan végül is mindent megtett a tegnapi és tegnapelőtti bizottsági meghallgatásain, ami tőle tellett. Energiát nem kímélve a gazdasági növekedés felpörgéséről győzködte az amerikaiakat, miközben korrektül figyelmeztetett a vállalatok könyvelési botrányainak veszélyeire. Pedig ez utóbbi probléma körülbelül annyira tartozik a Fed elnökének hatáskörébe, mint mondjuk a pandák számának fogyása.

Az értelmező kéziszótárak segítségével Greenspan beszédéből nagy általánosságban azt szűrték le a Wall Streeten, hogy a jegybank szerepét betöltő szervezetnek "vegyes" képe van az amerikai gazdaság kilátásairól. Valószínűleg szinte mindenkinek "vegyes" képe van egyébként. Azon kevesek, akiknek egyértelműen kedvezőtlen meglátásai vannak, inkább nem festik az ördögöt a falra, az egyértelműen pozitív lelkületűek pedig szintén magukba fojtják véleményüket, nehogy naiv idiótának minősítsék őket.

A többség ugyanakkor valamit várt Greenspantől, amit nem kapott meg - legalábbis erre utal, hogy a piacokon gyakorlatilag semmiféle kedvező fordulatot nem hozott a meghallgatás. Sok elemző azon véleményének adott hangot, hogy a Fed-elnök túlságosan óvatos volt, s lényegében csak annyit közölt, ő sem lát jobban a jövőbe, mint bárki más. Néhányan azt is felróják, hogy Greenspan túl sok időt szánt a könyvelési botrányokról szóló rész kifejtésére.

Ezt a témát azért meglehetősen nehéz lenne csak úgy könnyedén átugrani. Egyre inkább úgy látszik ugyanis, hogy az amerikai gazdasággal kapcsolatos bizonytalanság fő forrása makroszintről mikroszintre helyeződött át. Nem véletlen, hogy a Fed magabiztosan felfelé javította az idei GDP-növekedésre vonatkozó előrejelzését, hiszen a lakossági fogyasztás felfelé kanyarodik, növekszik a cégek beruházási aktivitása, az ipari termelés bővülése pedig júniusban közel hároméves csúcsra ugrott. Kétségtelen, hogy ez jórészt a Fed minimálkamatának köszönhető, hiszen az emberek sokszor a korábban felvett jelzálogkölcsönök alacsonyabb kamaton történő refinanszírozásával jutnak pótlólagosan elkölthető pénzhez, a cégek pedig nulla kamatláb mellett adnak el hitelbe termékeket.

Ezzel szemben a részvényárak zuhanása olyan bizonytalanságot gerjeszt, ami kedvezőtlen irányba befolyásolja ezeket a kellemes makroszámokat. Az árfolyamveszteségek nyomán a megtakarítások apadása jelentős mértékben visszaveti a lakossági költekezést. A sülylyedő piaci kapitalizáció pedig a cégek beruházási hajlandóságát fogja vissza, s ennek egyenes következményeként az ipari termelés növekedése is megroggyan.

A Greenspan által hangsúlyozott gazdasági élénkülés ugyan magával húzhatja a vállalati nyereségeket, csakhogy a könyvelési botrányok óta senki sem biztos abban, hogy egyáltalán mekkora profitokról van szó. Hiába nő papíron a nyereség, a részvényárfolyam erre nem feltétlenül reagál, mivel senki sem tudja, mennyi az annyi. Máris előtérbe került a jó öreg technicista elemzés, amikor a befektetők a múltbeli árfolyamgörbékből próbálnak meg következtetéseket leszűrni a várható ármozgásokra. Nem csoda, a fundamentális elemzők legfeljebb azon merenghetnek az Excel-táblázataik fölött, hogy most elhiggyék, vagy ne higgyék.

A Fed becslései szerint egyedül az, hogy a vállalatvezetőknek juttatott részvényopciókat nem szerepeltették az eredménykimutatásokban, átlagosan két és fél százalékot adott hozzá a cégek éves profitnövekedési üteméhez 1995 és 2000 között. Greenspan most abban reménykedik, hogy a vállalatvezetők a jövőben kevésbé lesznek képesek könyveléssel felpumpálni a kimutatott nyereséget a részvényárak fűtéséhez.

Mindezek fényében aligha meglepő, hogy Greenspan nagy súlyt helyezett a könyvelési problémák kivesézésére. Inkább az lett volna érdekes, ha nemes egyszerűséggel átsiklik a téma fölött.

És akkor még nem is esett szó azokról a bizonytalansági tényezőkről, mint a potenciális terroristaakciók címen futó szappanopera vagy a dollár mélyrepülése. Bár ez utóbbi annyiban kilóg a sorból, hogy a többség egyöntetű vélekedése szerint inkább következménye a részvénypiac gyengélkedésének, mintsem előidézője. Greenspan igyekezett is megakadályozni a dollártéma misztifikálását, leszögezve, hogy kár a zöldhasú további zuhanása kapcsán vészforgatókönyveket gyártani. A devizaárfolyamok előrejelzése amúgy is a leglehetetlenebb feladatok közé tartozik.