Parlamenti szünetet terveznek
Az előjelek alapján először mutatkozik esély arra, hogy az önkormányzati választásokon a részvétel meghaladja az 50 százalékot. Az aktuális közvélemény-kutatások szerint a választók több mint 70 százaléka részt venne egy "most vasárnapi" parlamenti voksoláson. Szakértők szerint elképzelhető, hogy a példátlanul magas aktivitás lendületét a pártok át tudják vinni októberre, ami főként Budapesten és a nagyobb városokban valószínű. 1990-ben 40, 1994-ben 43, 1998-ban pedig közel 46 százalékos részvételt mértek.
A hivatalos választási kampány augusztus második felében kezdődik, s egy parlamenti szünettel végződhet. A szocialisták körvonalazódó tervei szerint október 20-át megelőzően két hétig nem tartana plenáris üléseket a Ház. Ezzel szemben aligha lehet sok kifogása a jelenlegi ellenzéknek, hiszen 1998-ban, többségben lévén, ugyanilyen döntést hozott. A helyzet érdekessége, hogy ezt az MSZP-SZDSZ oppozíció indokolatlannak és alkotmányellenesnek nevezte. 1990-ben az akkor még kétfordulós választások első körét megelőzően másfél hetes szünetet tartottak, 1994-ben viszont a kampánycsend alatt, szombaton is tanácskozott az Országgyűlés, ám ezt a rádióban nem közvetítették.
Kérdéses, hogy az országos politika szintjének - tehát annak is, hogy a kampány végső szakaszában lehet-e korteskedni a parlamentben, vagy sem - mekkora a befolyása a helyhatósági választások eredményeire. Ezek jellemzője ugyanis, hogy a polgármesteri helyek túlnyomó többségét és a képviselő-testületi mandátumok kisebb részét is független jelöltek szerzik meg. Az is igaz, hogy ez elsősorban a kisebb településekre érvényes, míg Budapesten és a nagyobb városokban komolyabb szerephez jutnak a pártok. A pártokkal kapcsolatos sajátosság, hogy eddig gyakoriak voltak az országos szinten kizárt szövetségek. A mostani felkészülés kérdése, hogy az erőteljes "blokkosodás" mennyire "ér le" a helyhatóságok szintjére.
"Politikai csatározásokkal terhelt, nehéz időszak elé néz az ország" - ez a kijelentés nem most hangzott el, hanem 1990-ben, Antall József kormányfő kampánynyitó beszédében. Tartalma azonban jelzi, hogy a retorikában nincs sok új a nap alatt. Éppúgy, mint egyes kampánytémák esetében. Az már látszik, hogy a kormányoldal az újabb száznapos programja köré igyekszik építeni a tematikát. Az ellenzék egyelőre nem vetett fel új elemeket, Medgyessy Péter múltjának firtatása pedig kifulladni látszik. Az előző alkalmakkor egyébként rendre a dolgos és célra törő kormánypártok csatáztak a kabinetet minden módon bíráló ellenzékkel - legalábbis poltikusaik megfogalmazásai szerint. Akadtak visszatérő témák is: például 1990-ben és 1994-ben is volt ügynöktörvény és ügynökügyek. Tipikus még, hogy rendszerint minden párt megtalálta azokat a mutatókat, amelyek alapján győztesnek vagy sikeresnek hirdethette ki magát. Így 1998-ban Orbán Viktor miniszterelnök kijelentette: a Fidesz hatalmas, a koalíció jelentős sikert aratott - ezt a listákon szerzett testületi mandátumok 40:35 százalékos, a kormánypártoknak kedvező arányára hivatkozva mondhatta -, a szocialista Lamperth Mónika viszont rögvest kétségbe vonta szavait. Az átala idezett számok alapján joggal tehette: a szocialista jelöltekre összességében több mint kétmillió-kétszázezren, míg a fideszesekre "mindössze" 900 ezren voksoltak. (GA-TE)
