1998. május 3-án a brüsszeli Európai Tanács egyhangú döntésének eredményeképpen 11 EU- tagország (Ausztria, Belgium, Finnország, Franciaország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Németország, Olaszország, Portugália és Spanyolország) felelt meg az euró 1999. januári - egyelőre csak számlapénzkénti - bevezetéséhez szükséges ún. maastrichti jogi és gazdasági kritériumoknak. A Gazdasági és Monetáris Unió (GMU) harmadik szakaszában tehát ezek a tagállamok alkották az eurózónát. Az azóta eltelt időben, 2001 januárjától Görögország is bevezette az eurót. Hároméves átmeneti időszakot követően 2002 januárjától forgalomba kerültek az euróbankjegyek és -érmék.

1998 májusában a 11 euróérett tagállam állam- és kormányfői kijelölték a jövendőbeli közös jegybank elnökét, Wim Duisenberget, négy másik igazgatósági tagját, június 1-jén pedig az Európai Monetáris Intézet (EMI) megszűntével egy időben megalakult a Központi Bankok Európai Rendszere (KBER), mely a közös európai jegybankból, az Európai Központi Bankból (EKB) és az EU 15 tagállamának központi bankjából áll. Azon tagállamok, melyek nem tartoznak az eurózónába (Dánia, Egyesült Királyság és Svédország), speciális státussal rendelkeznek: központi bankjuk szabadon végezheti a nemzeti monetáris politikai műveleteket, de nem vehet részt abban a döntési mechanizmusban, mely az eurózónára vonatkozó egységes monetáris politikára vonatkozik. Az EKB januári döntése alapján 1999 elejétől bevezették az eurórendszer fogalmát, mely az EKB és az eurózónabeli nemzeti bankok együttesét takarja.

A KBER elsődleges célja az árstabilitás fenntartása, a cél megsértése nélkül támogatja a közösségi gazdaságpolitikát, és működése a nyitott piacgazdaságok alapelveivel összhangban áll. Alapfeladatai a közösség monetáris politikájának definiálása és végrehajtása, a devizaműveletek végzése, a tagállamok hivatalos tartalékainak őrzése és kezelése, illetve a fizetési rendszerek működésének elősegítése. Az EU alapszerződése az EKB számára kizárólagos jogot biztosít az euróbankjegyek kibocsátására. Emellett a KBER az arra hivatott hatóságok által a hitelintézetek prudenciális felügyeletére és a pénzügyi rendszerek stabilitására vonatkozó politikáik zökkenőmentes viteléhez is hozzájárul. A saját kompetenciájába tartozó ügyekben a nemzeti és közösségi hatóságok kötelesek konzultálni és kikérni az EKB véleményét. Az EKB emellett saját kezdeményezésére is kifejtheti véleményét, illetve jogi szabályozásokat is készíthet. Feladatai teljesítése érdekében az EKB a nemzeti központi bankok közreműködésével statisztikai adatokat gyűjt.

Az Európai Központi Bank két legfontosabb vezető testülete a kormányzótanács és az igazgatóság. Egy harmadik testülete az ún. általános tanács, amely átmeneti feladatokat lát el.

A döntéshozó szervek közül a legfontosabb a kormányzótanács, amely az EKB hat igazgatósági tagjából és a 12 eurózónabeli tagállam jegybankjainak kormányzóiból áll. Ennek a szervnek a legfontosabb feladatai: a KBER számára kitűzött alapfeladatok teljesítéséhez szükséges döntések meghozatala és irányelvek elfogadása, illetve az egységes monetáris politika kialakítása, beleértve azokat a döntéseket is, melyek a közbenső monetáris célokra, az irányadó kamatlábakra és a jegybankpénzkínálatra vonatkoznak.

Az igazgatóság tagjai az EKB elnöke és alelnöke, illetve négy másik tag. Legfontosabb feladatai az EKB kormányzótanácsa által meghozott döntésekkel és irányelvekkel összhangban a monetáris politika végrehajtása és ezáltal a szükséges instrukciók nyújtása a nemzeti központi bankoknak, a kormányzótanács üléseinek előkészítése, és az EKB kormányzótanácsa által rá ruházott hatalomnál fogva egyéb feladatok végrehajtása, általában az EKB folyó ügyeinek vitele.

Az általános tanács az EKB elnökéből és alelnökéből, illetve az összes EU-tagország jegybankjának kormányzójából áll. Az igazgatóság maradék négy tagja is részt vehet az általános tanács ülésein, de ott nincs szavazati joguk. Ez a szerv azokat a feladatokat hajtja végre, melyeket az EKB átvett az Európai Monetáris Intézettől, és amelyeket még a GMU harmadik szakaszában kell végrehajtani egy vagy több tagország eurózónán kívüli helyzete következtében. További feladatai: tanácsadói funkciók, statisztikai információk begyűjtése, az EKB éves jelentéseinek, illetve a heti konszolidált pénzügyi beszámolóknak az elkészítése, a szükséges előkészületek végrehajtása a derogációval rendelkező országok valutái euróval szembeni visszavonhatatlan rögzítése kapcsán, illetve az EKB személyzete foglalkoztatási feltételeinek rögzítése.

Magyarország a csatlakozási szerződés aláírásával vállalja, hogy idővel a GMU tagjává válik. Hazánk 2004 májusától automatikusan speciális helyzetben lesz, hiszen nem vezethetjük be egyidejűleg az eurót. Ez az állapot az euró magyarországi bevezetése pillanatában fog megszűnni. 2004 májusától az új tagállamok nemzeti központi bankjai, így az MNB is, a KBER részévé válnak. Jelenleg számos, az MNB-t is érintő kérdés van napirenden, és a közeljövőben a kormányzótanács és az általános tanács várhatóan sorra meghozza a KBER kibővülése kapcsán szükséges döntéseit.