A leggazdagabb lengyel kapcsolata a politikával

Waldemar Dabrowski lengyel kulturális miniszter személyesen próbálta eltéríteni a Polityka főszerkesztőjét a Kulczyk politikai befolyását és üzleti terveit elemző cikk megjelentetésétől - adta hírül egy jó nevű lengyel tévé- és rádióriporter, amit később a Rzecspospolita című lap is megerősített. Bár Dabrowski cáfolta a látogatásról szóló beszámolót, tény, hogy Kulczyk számára miniszterek mozgósítása sem okoz nehézséget. Jerzy Urban, a Nie hetilap főszerkesztője szerint Kulczyk azzal szokott büszkélkedni, hogy saját ügyeivel is megkeresheti a kormányfőt, aki kérésére telefonon ad utasításokat minisztereinek. Michael Bon, a France Telecom korábbi vezérigazgatója egy nem hivatalos vacsoráról számolt be, amelyen az akkori távközlési miniszter, Tomasz Szyszko mellett Kulczyk is részt vett. Mikor váratlan nehézségek merültek fel, Kulczyk élesen a miniszterre támadt, majd telefonon kérte Jerzy Buzek akkori kormányfőt, hogy jöjjön el a találkozóra. Buzek azonnal jött is.

A France Telecom persze örülhetett, hogy Kulczyk személyében hatékony közvetítőre talált lengyelországi terveinek megvalósításához. A francia távközlési cég korábban hiába próbálkozott a TPSA 20 százalékának megszerzésével. A lengyel mágnás belépése után azonban előbb 35, majd további 12,5 százalékos részesedéshez jutott. A privatizációs szerződést ráadásul egy olyan bizalmas "szabályozási megállapodás" egészítette ki, amelynek értelmében a kormány nem sietteti a piac felszabadítását. A TPSA így akadályozhatta meg alternatív szolgáltatók megjelenését a távolsági hívások piacán, és így sikerült hosszú időre megakasztania a legjövedelmezőbb nemzetközi szegmens liberalizációját.

A kelet-európai térség leggazdagabbjainak listáján a negyedik helyen álló (VG, 2003. augusztus 11., 2. o.), 3,3 ? más becslések szerint 3,7 ? milliárd dolláros vagyonnal rendelkező Kulczyk most egy még merészebb tervet fontolgat: az előbbi forgatókönyv megismétlését az olajiparban. A jelek szerint arra törekszik, hogy az olajpiacot előbb monopolizálja, majd ellenőrzést szerezzen fölötte, végül szép hasznot zsebre vágva értékesítse az egészet annak, aki a legtöbbet kínálja érte.

Kulczyk ugyanis az elmúlt két évben fokozatosan növelte részesedését a PKN Orlen olajipari óriásban, amelyben 10 százalékos tulajdoni hányaddal mára a legnagyobb és legbefolyásosabb egyéni befektetővé vált. A vállalkozó ráadásul számos szövetségessel is rendelkezik a cég felügyelőbizottságában; az érdekek összefonódására szemléletes példát ad, hogy amikor az Orlen tárgyalódelegációt küldött Moszkvába, akkor az Kulczyk magánrepülőgépén utazott.

A lengyel olajpiac a 28 százalékban állami tulajdonban lévő Orlen, és a teljesen állami Lotos Group - amely júniusban a Rafineria Gdanska (RG) és három kisebb olajfinomító egyesítésével jött létre - között oszlik meg. Az RG privatizációja évek óta folyik sikertelenül; kizárólagos tárgyalási joggal az üzletet saját erőből finanszírozni képtelen brit Rotch Energy konzorcium rendelkezik. És itt lép be a képbe Kulczyk, aki minden követ megmozgatott azért, hogy a Rotch az Orlennel társulva szerezze meg az RG-t, újabb monopóliumot hozva létre.

A Lotos Group privatizációjára két lehetőség kínálkozik: a céget vagy a Rotch és az Orlen szerzi meg, és egyesíti azt az utóbbival, vagy az olajipari magánosítást felügyelő Nafta Polska a Rotchot elküldi, és maga egyesíti a Lotost és az Orlent. Piaci hatását tekintve az eredmény elvben ugyanaz, ám Kulczyk számára korántsem mindegy, melyik utat választják. Az első esetben ugyanis a két vezető magánbefektető - a Rotch és Kulczyk - befolyása jelentősen megnőne, és gyakorlatilag tetszésük szerint alakíthatnák Lengyelország olajpiacát. A második esetben viszont az egyesített vállalatban 28-ról 35 százalékra nőne az állami részesedés mértéke. A számára kedvező döntés biztosítása érdekében a mágnás már a Nafta Polska felügyelőbizottsági elnöki posztjának megszerzésére is kísérletet tett; a testület általa javasolt összetétele kísértetiesen hasonlít az Orlen felügyelőbizottságáéhoz.

És hogy mit kezdene Kulczyk az ily módon ellenőrzése alá került olajiparral? Úgy tűnik, hogy az orosz Jukosznak adná el, amelynek vezetőjével, Mihail Hodorkovszkijjal - akivel személyiségük hasonló vonásai okán állítólag remekül megértik egymást - tárgyalásokat is folytatott. Míg a kormány politikai okokból nem teheti meg, hogy egy olajipari vállalatot orosz vevőnek adjon el - a Rotchnak korábban ezért kellett szakítania a Lukoillal -, a jelek szerint eladhatja az egész piacot - közvetítők útján.

Kulczyk minden alkalmat megragad annak hangoztatására, hogy Lengyelországnak egy olyan erős olajvállalatra van szüksége, amely az osztrák OMV-vel és a magyar Mollal öszszeolvadva a szektor regionális konszolidációjának motorjává is válhat. A vállalkozó azzal érvel, hogy csak egy nagy, multinacionális társaság számíthat egy komoly külföldi, akár orosz befektető érdeklődésére. Elmondása szerint 2001-ben az OMV és a Mol kereste meg őt egy hármas részvénycsere ötletével, ő azonban rábeszélte azokat a fúzió ötletének elfogadására. Ennek viszont mindeddig a két társaság semmilyen jelét nem adta, utólagos számítások pedig kimutatták, hogy az Orlen értéke mindkét esetleges partnerénél kisebb. Vezető szerepet egy fúzióban így az csak a Lotos megszerzésével játszhatna.

Súlyos csatavesztésként értékelhető tehát Kulczyk számára, hogy minden erőfeszítése ellenére a kincstár júliusban elutasította az Orlen és a Rotch közös ajánlatát a Lotos 75 százalékára. Varsó jelenlegi álláspontja szerint a társaságot először is "konszolidálják és újjászervezik", miközben azért folytatódik "egy közép-európai olajvállalat koncepciójának, és a lengyel részvétel módjának" kidolgozása. Az Orlen és Kulczyk előtt így nem zárult még be minden kapu.

Az Orlennel megszerzett pénz segíthet Kulczyknak banki és biztosítási piaci terveinek megvalósításában. A vállalkozó eredetileg azt tervezte, hogy megvásárolja a kormánnyal való konfliktusokba belefáradt Eurekónak a legnagyobb lengyel biztosítótársaságban, a PZU-ban szerzett részesedését. Kulczyk az ügyletet a Warta biztosítóban lévő részesedésével fedezte volna; úgy képzelte, hogy azt a Wartában szintén tulajdonos, és a céget ellenőrzése alá vonni szándékozó belga KBC-nek adja, amely cserében megvásárolja számára az Eureko 20 százalékos tulajdoni hányadát a PZU-ban. Az elképzelés azon bukott meg, hogy a PZU vezetője a színfalak mögött megbízta a HSBC befektetési bankot a kisrészvényesek, köztük az Eureko kivásárlására.

Kulczyk számára azonban semmi sincs veszve; most Warta-részvényeinek eladásával várhatóan az Orlenben lévő részesedését növeli majd, és az olajiparban megerősödve később a PZU privatizációjában is részt vehet. A Kulczyk érdekeltségeit tömörítő Kulczyk Holding már megállapodott a KBC-vel, hogy a Wartában meglévő 59 százalékos részesedéséből több mint 10 százalékot a belga banknak ad el, amely így tulajdoni hányadát 40-ről közel 51 százalékra növelheti. A PZU megvásárlása a PKO BP bank megszerzése előtt is megnyitná az utat a mágnás előtt; a két társaság egyesítésének ötlete az utóbbi időben számos támogatóra talált.