Sikertelen kísérlet

n A főváros és a kerületek között 1990 óta állandó és egyre erősödő feszültség forrása a 24 budapesti önkormányzatot közösen megillető források megosztásának módja. A javaslatot minden évben a főváros készíti, ám 1995-ig a kerületek többségének egyetértésére volt szükség a forrásmegosztás elfogadásához, s akkor a városrészek önkormányzatai nagyobb mértékben részesültek a közös forrásokból. Miután 1996 óta elégségessé vált csupán a kerületek véleményének kikérése, a főváros a mérleget a maga javára billentette. Ez azért volt különösen húsbavágó a kerületek számára, mert időközben egyre több, központi forrással nem kellően alátámasztott feladatot kaptak. Az utóbbi években a kerületek szinte egybehangzó akarattal utasították el az inkább csak "forrásmegfosztási" rendszernek nevezett fővárosi eljárást.

Az Országgyűlés most törvénnyel kísérli meg rendezni ezt az áldatlan helyzetet, de a beterjesztett törvényjavaslatot megismerve, sajnos sikertelenül. Az új forrásmegosztási törvényjavaslat rendszere a következő: számítsuk ki és összegezzük a főváros által összeállított "útmutató" alapján az egyes önkormányza-

tok kiadási szükségleteit, mérjük fel a bevételi forrásokat, s a kettő különbsége az adott önkormányzat hiánya. Ezt a deficitarányos megosztást végezte eddig is a főváros, és ezt a gyakorlatot kifogásolták a kerületek eddig is. Miután továbbra is a számított hiányt terítenék szét, így nem történne más, mint eddig: a kerületek nem tudják ellátni törvényben előírt alapfeladataikat. Talán csak annyival frissítették a gyakorlatot a törvény készítői - miközben a jogszabály indoklásában elismerik, hogy átvették a főváros által eddig követett eljárási rendet -, hogy a forrásmegosztás évét követő esztendő nyaráig még egyszer áttekintik a felhasznált adatokat, és újra rendeletbe foglalják, vagyis korrigálják a forrásmegosztás adatait.

A törvényjavaslat ezen túl is tartalmaz anomáliákat. A kerületek összes adóbevételét központilag határozzák meg. Ennek egyik extrém példája, hogy a nem lakásokat célzó építményadónál a főváros ma négyzetméterenként 976 forinttal számol a XII. kerület esetében, miközben a törvény szerint a maximálisan kivethető adó 900 forint négyzetméterenként. A tervezet nem rögzíti, hogy az útmutatónak milyen adatokat kell tartalmaznia, így az anyag időnként önkényesen kezelhet a főváros számára nem kedvező adatokat. A benyújtott fideszes módosító indítványok egyike éppen azt célozza, hogy az útmutató tartalmi elemeit is rögzítse a törvény.

Egyik évről a másikra 20 százaléknál nagyobb mértékben nem változhatna a kerületek forrásmegosztási növekménye, igaz, 10 százalékosnál nagyobb csökkenés sem lenne lehetséges. Nem tudni, hogy a végső szavazás után ez a két szám változik-e, de az biztos, hogy a rendszerbe beépült és benne hagyott hibák ezzel a javaslattal évekig a forrásmegosztás helyes számaitól való eltérést erősítik. Nem lesz mód arra, hogy a valós adatok alapján a kerületek a közel 30 milliárd forintnyi évente jelentkező hátrányukat kiegyenlítsék.

A javaslat általában fővárosi átlagról beszél, ám szerintem az átlagolás itt nem helyes dolog. Gondoljuk csak végig: egy múlt századi, nagy belmagasságú, műemlék jellegű iskola fenntartása arányban áll egy paneliskola szerényebb működtetési, fenntartási költségeivel? Az utak fenntartási költségeinek elszámolásakor egy fővárosi fenntartású út 1,9-szer többet ér, mint egy kerületi. Vajon mi lehet ennek az oka?

Véleményem szerint más megközelítésre van szükség, amelynek kiindulópontja az önkormányzati törvényben meghatározott alapfeladatok köre. Azt gondolom, hogy az önkormányzatok elsődleges feladata a polgárokhoz legközelebb nyújtható szolgáltatásokat a lehető legtakarékosabban, a lehető legjobb színvonalon, helyben nyújtani. Csak példaként hadd említsem itt az oktatási, nevelési, egészségügyi és szociális alapellátásokat. Tisztázni kellene a kerületi és fővárosi önkormányzatok törvényben meghatározott alapfeladatainak körét és az ahhoz hozzárendelendő források szükséges mértékét. Ezt követően kell végiggondolni, hogy a rendelkezésre álló megosztható források fedezik-e teljes egészében a törvényi alapfeladatokat. A rendelkezésemre álló számítások szerint igen. Ha a megosztható forrásokból az alapfeladatok forrásigényét levonjuk, megkapjuk azt az összeget, amit a főváros és a kerületek önként vállalt, de szükségesnek ítélt feladatainak ellátására fordíthatunk. Itt kellene bölcs döntéssel a fővárosi és a kerületi önkormányzatoknak állást foglalni arról, hogy ezt a szabad forrást mire használják.

A most benyújtott tervezet erre kísérletet sem tesz, szolgalelkűen támogat egy elavult, fejlődésképtelen konstrukciót.

Félő, a kerületek számára is elfogadható forrásmegosztási konstrukció megalkotása már egy új fővárosi vezetés feladata lesz.